Hivatalos bejelentés még nincs, azonban úgy hírlik, ez sem várat sokáig magára: nagy valószínűséggel elválnak a MOL Fehérvár FC és Márton Gábor útjai. A tréner gyengén szerepel a Vidivel, már nincs esélye a bajnoki címre, sőt, olyan gödörbe került, hogy a megyei rivális Puskás Akadémia is elé került a tabellán. Azt nem tudni biztosan, mi lehet az utód, ám nagyon valószínű, hogy a Thomas Doll, Cristiano Bergodi, Szalai Tamás, Juhász Roland négyesből kerül ki az új vezetőedző. Utóbbi két szakember esetében csak az idény végéig szólna a kinevezés, előbbi két tréner viszont hosszabb távon kaphat bizalmat, ha közülük kerül ki a befutó. Az már más kérdés, hogy vajon az évek óta csak a Fradit üldöző élgárda gondjait megoldja az újabb edzőváltás? Alighanem feljebb is söprögetni kellene kicsit…
Mint a klub egykori kommunikációs vezetője, sajtófőnöke, s kölyökkori játékosa, csak gratulálni tudok ahhoz a kommunikációhoz, ami megy a csapat körül. Mindenről megy a tájékoztatás mostanság, csak arról nem, hogy nagy a baj. Van azonban egy apró bökkenő: a szurkolók is látják, ami a pályán folyik, illetve ami mostanság nem folyik.

Nincs menekvés, el kell számolni ezzel a borzalmas produkcióval, ami jórészt ebben a szezonban zajlik. Először is el kell ismerni, hogy Márton Gábor szerződtetése nem jött be. Van ez így, vannak a jók mellett rossz döntések is, de azokat csak akkor lehet megfelelően korrigálni, ha az, aki hozta, maga is belátja ezt és képes a saját rossz döntését felülírni. Ebben nagy hiányosságot látok. Az elmúlt 5 évben az El-csoportkörös meccseket, az azt megelőző BL-selejtezőket és a 2018-as bajnoki címmel végződött idényt lehet a klubhoz méltó sorozatteljesítménynek nevezni. Nincs benne túlzás: ebben az öt évben kb 250 tétmeccset játszott a csapat, s ebből nem volt több harmincnál (!!!) azoknak a mérkőzéseknek a száma, amelyek után igazán elégedetten csettinthettek a szurkolók. Nem (csak) a jó játék, hanem a hozzáállás okán. Ezen kívül még nagyjából 70 olyan találkozó akadt, amikor nem volt ugyan minden jó, de jött a győzelem, s megfelelőnek minősíthető a hozzáállás. 100 jó, de legalábbis elfogadható produkció 250-ből egy élgárdától, egy folyamatosan a bajnoki címre esélyes alakulattól. Ez semmiképpen sem nevezhető sikertörténetnek.

A játékoskeret, a feltételek mind-mind adottak voltak mindvégig ahhoz, hogy ne az ezüstök, hanem az aranyak gyűljenek, mégsem sikerült. Ötből négyszer… Ez nem írható a balszerencse, a rossz minőségű pálya és a játékvezető számlájára, csak igen kis mértékben. Ez azt jelzi, hogy a vezetőségben valaki, vagy valakik nem hoztak jó döntéseket. Eljött tehát az idő, hogy ezeket a rossz döntéseket vállalja fel, aki hozta és vonja le a megfelelő konzekvenciákat. Ami nem megy, nem szabad erőltetni, nem lehet mindig az edzőváltással tűzet oltani, vagy azzal, hogy fél évente kinevezve 1-2 játékost „bomlasztó elemnek, rossz példának”, kiraknak a keretből, s igazolnak helyettük másokat. Összességében nem áll össze a mozaik, s így nem is fog. Alapos változás szükséges, nem csak a kispadon és a keretben, a vezetőségben is. Amíg ez nem történik meg, igazán komoly érdemi változás nem várható. Mindazonáltal kívánom, hogy ne legyen igazam! Egy jó Vidire az egész magyar focinak szüksége van.