A Honvéd elleni idegenbeli győzelemnél már látszott, hogy a MOL Fehérvár játékosainak hozzáállása, küzdőszelleme magasabb fokra lépett, mint azt megelőzően, kiváltképp a Boris-érában tapasztalható volt. Ma este újabb fokozatot lépett felfelé a Vidi, s egy egészen kiváló kis derbit rittyentett a pályára a Ferencvárossal egyetemben, amit megérdemelt pontszerzéssel, 2-2-vel zárt, ráadásul kétszer tudott egyenlíteni a címvédő-listavezető ellen Kastrati majd Dárdai találataival, ami főleg nem volt jellemző a piros-kék társaságra elég régóta. Kérdés: hol volt ez a Vidi az elmúlt hónapokban? Mert a pályán nem, az biztos…

Az első 15-20 percben két nagy lehetőséget is kihagyott a hazai alakulat, Kastrati pedig a felső lécet találta el ziccerben, de nem jött össze a vezetés a Vidinek. Ezt követően aztán Bognár játékvezető és (za)VAR-os kollégái bebizonyították, hogy tudnak gólt rúgatni a Fradival ők is, ha helyzete éppen nincs: addig videózgattak egy ártalmatlan szituációt követően, amíg ki nem hozták (kb 2 perces késéssel, amikor már rég folytatódott a találkozó), hogy Lednyev kezét érintette a labda egy jobb oldali akció végén, amikor odacsúszott a labdáért Botka elé. Olyan játékhelyzet volt, amelynek során egyszerűen nem tudta a védekező játékos kontrollálni, hogy éppen hol a keze, miközben becsúszik. Nem azért, mert nem akarja, hanem mert fizikailag lehetetlen. de ha a kedves füttyös spori büntetőnek akarja látni, akkor be is fújja. Bognárnál nem volt gond az akarattal…

Nem sokkal később egy fordított esetben már sokkal gyorsabban el tudták dönteni, hogy a MOL Fehérvárnak nem jár büntető, pedig bizony egyértelműen érintette a védekező zöld-fehér védő kézfejét a játékszer, ezt a szünetben a sajtószobában a tv-közvetítés visszajátszásának során mindenki látta, aki akarta. Érdekes, hogy Bognár ezt éppen nem akarta látni.

A Vidi azonban a kihagyott ziccerei, kapufája és a két, számára hátrányos VAR-ozgatás ellenére sem omlott össze, küzdött- hajtott és ügyesen szövögette támadásait, hogy ennek eredményeképp Fiola előreívelt labdájával Kastrati középen kilépjen a védők közül, majd szépen betegye a lasztit a kifutó Dibusz mellett a bal alsó sarokba.

Erre alig hat perccel később a Ferencváros 11-esét értékesítő Ryan Mmaee akcióból is betalált, ami a 2 héttel ezelőtti Vidit padlóra küldte volna, de nem ezt! Újra összekapta magát a hazai egylet és a sérülése után visszatért Dárdai szép kapásgóljával (Nego ívelt be jobbról előtte) a véghajrában újra egalizált, teljesen megérdemelt ponthoz juttatva csapatát. Itt megjegyzendő, hogy ezt megelőzően Kodrónak is volt egy kapufán csattanó fejese, amely után ismét jött a  VAR-vizsgálat, hogy a lécről a gólvonal magasságában levágódó labdát Dibusz esetleg  nem gólvonal mögött érte-e el? Ebben az esetben igaza volt a játékvezetői stábnak: nem volt bent.

A Fradinak is akadtak gólszerzései lehetőségei, kapufái, így összességében teljesen igazságos a pontosztozkodás. Élvezetes, lüktető, sok helyzetet – közte négy kapufát – és négy gólt hozó összecsapás végén foghattak kezet egymással a küzdő felek.

Nem mellékesen, az éppen 30 éves évfordulóját egyenfeketében ünneplő tántoríthatatlan szurkolói csoport, az RBD (Red Blue Devils) fanatikusai sem hiába kiabálták, dalolták, ugrálták végig a 90+4 percet, volt némi sikerélményük, amit nagyon megérdemeltek már.

Az eddig sem volt kérdéses a labdarúgáshoz csak egy kicsit is értő sportbarátok vagy szakemberek számára, hogy ezzel a kerettel, s ezekkel a feltételekkel, amelyek között a MOL Fehérvár futballistái készülnek a meccsekre, nem a 7.-9. helyek között kellene stagnálniuk a tabellán, hanem jóval feljebb. Az, hogy a most látott produkció hol késett eddig, rejtély, mert bár teljesen egyértelmű, hogy Michael Boris totális mellélövés volt szakmailag a vezetőség részéről, az minimum elvárható lett volna, hogy jó taktika és rátermett vezetőedző nélkül is AKARJON, KÜZDJÖN, CSÚSSZON-MÁSSZON a társaság a mérkőzéseken.

Egy biztos: a Vidi újra bizonyította, hogy sokkal többre képes, mint amit jórészt mutatott az elmúlt időszakban, s egyik hétről a másikra képes emelni játékának színvonalán, intenzitásán, küzdőszellemén, azaz nemcsak edzőnek, motivátornak is kevés volt Boris, illetve a játékosok sem óhajtottak „meghalni” a pályán klubjukért, ami újabb kérdéseket szül… 

Most még jön egy újpesti meccs szerdán, majd szombaton az őszi zárás a Kisvárda ellen, utána pedig lehet igazán komoly rendet tenni a fejekben, az öltözőben, s lehet további jó szellemű, valóban erősítést jelentő labdarúgókat szerződtetni, egyúttal elzavarni azokat, akiknek külön noszogatás és kérvény kell, hogy profi játékos létükre úgy mozogjanak a pályán, ahogy az alapesetben mindig, minden körülmények között elvárható volna. Nemcsak szezononként 3-4 találkozón, hanem mindegyiken!