Negatív klubcsúcsot felállítva zsinórban hetedik bajnoki vereségét is elszenvedte a labdarúgó NB I-ben a MOL Fehérvár FC. A szezon előtt még minimum az ezüstérmet megcélzó alakulat a nagy rivális Ferencvárostól kapott ki 2-0-ra, így most már a szezon mentése és a tripla szégyennel felérő kiesés elkerülése a cél, nem a dobogó. Aligha létezik nagyobb rémálom a Vidinél, amiből ideje ébredni…

A piros-kékek ezen a meccsen legalább jól néztek ki, küzdöttek, hajtottak, mentek előre 0-1 után is és simán menthették volna legalább az egyik pontot, de a hosszabbításban – ahogy lenni szokott – a kinyíló védelmet lekontrázta a Fradi. Összességében egyáltalán nem lett volna érdemtelen a fehérvári pontszerzés.

Ami elgondolkodtató, de nagyon, az az, hogy ha a Vidi így ment volna, így állt volna hozzá a korábbi vesztes mérkőzéseihez, akkor nem hét zakója volna zsinórban, hanem hét győzelme. Miért most jött ez elő? Miért ment a nagy szöveg, hogy egyszerűen nincs önbizalmunk, nem merünk játszani, stb, stb… Ez süket duma, most is bebizonyosodott.

Ma mentek előre, mertek játszani, az önbizalommal sem látszott nagy probléma, ami azt jelzi: bizony a fejekben van nagy baj, a mentalitással, a hozzáállással. Aki ezek után mást állít, enyhén szólva mellébeszél…

Nincs mese, a ma mutatottakat át kell vinni minden meccsre, ki a pályára, mert ezzel minden találkozót, mindenki ellen a hazai mezőnyben meg lehet nyerni! Nincs, nem lehet mostantól kezdve púder, csak a győzelmeket lehet elfogadni, semmi mást nem!