A hétközi hazai EKL-vereség után az NB I-ben sem tudott javítani a MOL Fehérvár FC: Michael Boris csapata közvetlen riválisa, a Kisvárda vendégeként kapott ki 3-1-re, ezzel már a harmadik vereségét szenvedte el a negyedik meccsén. Nézhetjük és magyarázhatjuk ezt bárhonnan nézve, nem ez az, amit a szurkolók vártak a tavalyi, gyenge szezon után. A piros-kék alakulat egy meccsel kevesebbet játszott ugyan, de az, hogy az utolsó előtti helyen álljon, még ebben a fázisban sem elfogadható a hazai mezőny egyik legstabilabb anyagi lehetőségeivel gazdálkodó, semmiben sem szűkölködő klub képviselőitől.

A mai meccsen a várdaiak (akik tizenegy légióssal álltak fel, s a meccsen pályára lépő 16 játékosából összesen 14 volt külföldi, tehát magyar csapatnak csak névleg  tekinthető ez a zsoldos-ármádia…) a második félidő elején 12 perc alatt léptek el 3-0-ra. Ezt követően egy kezezés miatt jogosan megítélt büntetőből Kodro szépített ugyan viszonylag gyorsan (70. perc), de többre nem futott az ismét sematikusan, elképzelés nélkül focizó vendégektől.

A szokásos hibák, gyenge pontok ismét ugyanazok voltak, mint szinte mindig a korábbi meccseken: a védelem ingatag, ezen belül Sabanov most is gólt érően nagyot hibázott, ugyanakkor kompletten úgy gyenge a védekezés, ahogy van. Az előre játékban is kevés az elképzelés, fazonszabász híján a Vidi focija sematikus, könnyen kiismerhető, ami most sem párosult legalább mindent elsöprő akarattal. Márpedig, ha az sincs, akkor pont is nagyon ritkán van, nemhogy gőzelem. Nem csoda, hogy most sem volt.

Lehet takarózni az EKL-szerepléssel, ám ott semmi meglepő nem történt, a kölni meccset kivéve a papírforma érvényesült. A két gyengébb ellenfelet kiejtette a MOL Fehérvár, az erősebbel már nem bírt és kiesett a rájátszásban. Ezzel azonban összességében nincs nagy gond, ha csak az EKL-t nézzük, nem érheti kemény kritika a csapatot.

Ami azonban a bajnoki szereplést illeti, bizony igen! A három idegenbeli meccsen 1-9-es (!!!) gólarány és NULLA pont, ez védhetetlen! Még akkor is, ha adott esetben a Fraditól, a Pakstól és a Kisvárdától ki lehet kapni, de nem egy dobogóra törő élcsapatnak, egy – állítólag – mindig mindenki ellen győzelemre törő egyletnek, főleg úgy, hogy az elvárható szervezettségnek, motiváltságnak, elszántságnak és küzdőszellemnek nyomát sem látni a meccsek jelentős részében!

Az, hogy ezt éppen három jó csapat elleni meccs kapcsán kell leírni, még aggasztóbb, hiszen ki ellen várható el, hogy legalább „meghaljanak” a játékosok a pályán, mint a Fradi és másik két riválisnak tekinthető egylet ellen?? De tényleg, kikkel szemben lenne ez elvárható, ha ellenük sem látjuk ezt?

4 meccs után csak azért nem lehet kijelenteni, hogy elment a hajó, mert szinte minden gárda szépen hullajtja a pontokat. Az azonban egyre markánsabban kirajzolódik, hogy az idén sem kerül a Kisvárda vagy a Puskás Akadémia elé a Vidi, ha azonnal nem kapja össze magát. Sőt, a Paks és még 2-3  csapat is könnyen még mélyebbre nyomhatja a Vidit ezzel, amit eddig mutatott ebben az idényben.

Hetek, sőt, hónapok óta minden írásban felhívom a figyelmet – nyilván nem csak én – a keret nem megfelelő minőségére. Az eddig igazolt játékosok nem rengették meg a világot, nem igazolták, hogy húzóemberek lennének. Serafimov hamar megsérült, Bumba nem találja korábbi, kisvárdai formáját, sőt, kifejezetten kiábrándítóan focizik, Pokorny sem mutatott eddig semmit, de keveset is játszik, egyedül talán a két hete igazolt Larsen nyújt elfogadható produkciót a védelemben, amely ennek ellenére vele sem lett érezhetően stabilabb.

Itt van a most bejelentette Schön Szabolcs és itt lesz a hamarosan bejelentésre kerülő Lirim Kastrati, aki bár komoly tehetségnek indult, s játszott a Dinamo Zagbrebben és a Lega Varsóban, az elmúlt másfél évben szélső támadó létére gólt sem szerzett bajnoki mérkőzéseken! Vajon, tőle mit lehet várni? Itt fog netán megtáltosodni? Schön esetében is nagy a kockázat, mert bár nem ügyetlen srác, ezt tudjuk, „jó kis bal lába van”, ezt is tudjuk, de, hogy az USA-ban is alig jutott szóhoz az elmúlt időszakban, s persze gólt, gólokat ő sem szerzett, az nem azt támasztja alá, hogy ő fogja megoldani a csapat problémáit.

Vagy nagyon nagy mágusok az illetékes vezetők és előre látták, hogy ezek a srácok a Vidiben kerülnek csúcsformába, itt újulnak meg, vagy pedig csak „kilóra” vásárolgatnak, nem minőségre, koncepció nélkül, takarékos üzemmódban. Az idő eldönti, melyik a kettő közül, de én nagyon csodálkoznék, ha az első verzió igazolódna be.

Egyszerűen eddig, amit az átigazolások terén letett az asztalra a MOL Fehérvár menedzsmentje, az minden várakozást alulmúlt. Már csak 3 nap van hátra az átigazolási időszakból, lehet még húzni 1-2 ászt a pakliból, de én már kinőttem a mesék korszakából, a jelen és a közelmúlt történései kiölték belőlem a feltétlen optimizmust. Pedig a „Király új ruhája” helyett, bizony nagyon, de nagyon hallgatnék-látnék egy igaz mesét az újra bajnoki címért küzdő Vidiről.

Az edző alkalmasságáról már szintén többször kifejtettem a véleményem. Michael Boris sematikus tréner, elméletben felkészült, de a gyakorlatban ritkán hoz igazán jó döntéseket, vagy éppen már későn reagál jól egy-egy helyzetre. Ékes példa erre a Köln elleni visszavágó: a lelátón és a tv előtt ülve is mindenki látta, hogy kezdettől rossz felfogásban, bátortalanul focizott a csapat, de még 0-1 után sem nyúlt bele érdemben a meccsbe. Amikor igen, 0-2-nél már késő volt, s nem is hozott eredményt.

Túl a Fradin és a Kisvárdán, most jön a Vidihez az újonc, de komoly lendületben lévő Kecskemét. Nincs mese, a piros-kékeknek meg kell nyerniük ezt a meccset, majd utána be kell(ene) húzniuk minden további találkozón a 3 pontot az ősz végéig, ahhoz, hogy azt lehessen mondani, na, ez így rendben van. Egyéb esetben megint csak a végeláthatatlan mentegetőzés, mellébeszélés marad, amire már nagyon kevesen vevők.

(Fotó: MOL Fehérvár FC)