Nincs mese, kijelenthető, hogy új „csodacsapat” formálódik a Sóstón: a MOL Fehérvár FC labdarúgó csapata olyan tesz hetek óta, amire egyetlen hazai csapat sem volt képes emberemlékezet óta, vagy talán még soha! A Zalaegerszegen ma elszenvedett 2-0-ás vereség zsinórban a hatodik zakója a Vidinek a bajnokságban, három hónapja képtelen pontot szerezni az NB I-ben, s az összes tavaszi tétmeccset figyelembe véve 1-7 a győzelem-vereség mutató. Mindezt az elmúlt bő évtizedben három bajnoki címet és további hét másik dobogós helyezést szerző alakulat produkálja, az a gárda, amely az idei szezonnak is minimum az ezüstérem megszerzésének reményében vágott neki. Ez kétségkívül egy csoda, egy igazi magyaros csoda, amit tátott szájjal – zömében sírva vagy éppen röhögve – figyel a hazai sportközvélemény.

Hogy mi ennek a mélyrepülésnek az oka? Sok minden,a melyeket már az elmúlt hetekben többször taglaltunk, de ha viszonylag röviden szeretném összefoglalni a helyzet okait, akkor most megpróbálom.

A legfőbb ok, hogy a Vidi keretében megtalálható játékosok döntő többsége sikerekhez szokott, az újabb igazolások is többnyire hasonló cipőben járó egyletektől jöttek, még, ha néhányuk kölcsönből, kevésbé sikeres csapatoktól, akkor is összességében ezek a srácok egyszerűen nem tudják kezelni a folyamatos sikertelenséget, nem voltak képesek idejében „megnyomni a vészjelző gombot”, rendületlenül hittek az első ,majd a második, harmadik, sokadik zakó után is, hogy semmi baj nincs, majd a következő meccsen sikerül. Csakhogy ehhez mentálisan nem voltak felkészültek. Sem a játékuk, sem az alapvető hozzáállásuk nem változott meg, még, ha sokuk nyilatkozta is, hogy „nyugi, elindulunk felfelé”. A szavakat tettek nem követték. Ezt a vezetőség képtelen volt felismeri, így az első bálos, vezetőedzőként kezdőként rutintalan, a mentális felkészítésben teljesen járatlan, éles szituációkban ráadásul rendre rosszul döntő Szabics Imre negatív spirálba került tevékenységét nem állították meg még időben.

Amikor pedig rájöttek, hogy muszáj váltani, akkor egy olyan trénert ültettek a kispadra, akinek ugyan volt már vezetőedzői tapasztalata, ám egy NB I-es 7,. helynél többre nem futotta tőle és akkori csapatától sem. Alapvetően Michael Boris is egy tipikus pályaedző a képességei alapján, legalább olyan alkalmatlan a feladatra, mint elődje. Ez a két rendkívül rossz döntés egymás után a vezetőktől (aminek előzménye egy harmadik rossz húzás, hogy a téli átigazolási időszakban úgy sem voltak képesek érdemi erősítést jelentő játékos szerződtetésére, hogy akkor már a 4. helyen, régen látott rossz pozícióban állt a gárda, s igencsak hektikus, de többnyire gyenge focival), végzetesnek bizonyult. Ezen sorozatos melléfogások okán a Vidi képtelen volt felébredni, felpörögni és a képességeihez méltó focival kirukkolni.

Most már nagyon nehéz lesz innen felállni, mert az önbizalom is elillant, a fejekben káosz van és ezzel együtt teli a gatya már olyan csapatok ellen is, akiket jobb napjain ennek a társulatnak 3-4 góllal kellene lesimáznia, illetve simázott is le a közelmúltban. Mélyen, nagyon mélyen, nagyon mélyen van a MOL Fehérvár, itt már szezon közben igazolni nem lehet érdemben, viszont egy alkalmas, rutinos edzőt még lehet találni, aki fel tudja ezeket a játékosokat rázni, aki el tudja nekik magyarázni, hogy a sikerért tenni kell, kúszni-mászni, ha másképp nem megy, de magától nem fog javulni semmi, ha ők ebben nem partnerek. Aki menthetetlen, attól azonnal meg kell válni, nincs mese! Ez is segíthet a többieknek abban, hogy felébredjenek.

Idén már a nemzetközi szereplés elúszott, nem ez e tét, hanem az, hogy a társaság visszataláljon a győzelmek útjára és a bajnokság végére legalább a 4.-5. helyig visszajöjjön, hogy nyáron ne egy lelkileg nullán lévő, teljesen leeresztett társulatba kelljen életet lehelni új igazolásokkal (ezúttal komoly vérfrissítésre, csapatnyi új, minőségi spílerre lesz szükség, nem 2-3 igazolásra), hogy aztán ezt a rémálmot, ami most történik a klubbal, el tudja feledtetni a szurkolókkal. Itt már B vagy C-verzió nincs, ennél olcsóbban nem lehet megúszni azt, hogy újra a lehetőségeihez mérhető produktumot tegyen le a zöld gyepre a piros-kék alakulat.

Végül álljon itt a védő Rus Adrián mai nyilatkozatának lényege, amelyet a mai, zalai fiaskó után adott. Ez erősíti a fentebb leírtakat: „…fel kell ébrednünk! Nem ezt érdemlik a szurkolóink és a klub se. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Vidi mezét viseljük! Túrnunk kell, küzdenünk kell tovább. Ha nem kezdünk el pontokat szerezni, nagyon nehéz dolgunk lesz. Nincsenek erőnléti gondjaink, a felkészülés rendben volt, mentális problémák vannak, de nem tudom pontosan, hogy mi a gond. Mostantól minden meccsen pontot kell szereznünk!”