A címvédő portugálok ellen némileg balszerencsés vereséggel mutatkozott be a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon a magyar labdarúgó-válogatott: Marco Rossi együttese úgy kapott ki 3-0-ra, hogy a 84. percig gól nélküli döntetlenre állt sokkal esélyesebb riválisa ellen, sőt, néhány perccel korábban mi lőttünk (les)gólt, amit elsőre nem intett be az oldalvonali asszisztens, így a VAR-szoba segített a játékvezetőnek, mi pedig közben euforikusan ünnepeltünk. Hiába… Az összkép azonban nagyon pozitív volt, hajtott, küzdött és jól bírta erővel csapatunk, amelyben a Vidi válogatottjai közül Fiola remekül játszott, 88 percig volt a pályán, Nego pedig a hajrára állt be, szűk félórát kapott, s lendületet, frissességet vitt a játékunkba.
Az első félidőben nyomasztó volt a portugál fölény, de Gulácsi hátát azért nem nyomta a háló, mert a komoly labdabirtoklási és mezőnyfölény nem mutatkozott meg minőségi helyzetben. Legalábbis tömegével. Mindazonáltal volt 2-3 igen komoly ziccerük Ronaldóéknak, de vagy szerencsénk volt, vagy Gulácsi védett bravúrral. A másik oldalon egy szabadrúgás utáni Szalai fejes jelentett némi veszélyt. Összességében örülhettünk az iksznek…
A második játékrészben sem sokat változott a játék képe, de igyekeztünk jobban megbecsülni a labdát és kevesebbet hibázni. Időnként hatalmas rohanás volt a pályán, de erővel is bírtuk a csatát. Sallai többször is zavart okozott a portugál hátsó alakzatban, jó erőben, lendületesen focizott, így nem tudni, miért éppen őt cserélte a hajrában Rossi. Ugyanakkor a helyére beállt „első bálos” Schön Szabolcs majdnem hős lett, mert ugyan lesről lépett ki a labdával, de az asszisztens nem jelzett lesállást, így néhány másodperig azt hihettük, vezetünk. De aztán a VAR-szobából szóltak Çakir játékvezető fülére, sajnos igazuk volt, vissza az örömmel… Sebaj, a döntetlen is szinte csoda lesz, de megérdemeljük, gondoltuk. De nem lett! Visszakaptuk az öt évvel ezelőtti esetet, amikor Duzsudzsák lőtt úgy gólt, hogy a kapuig kétszer pattant meg és változtatott irányt lövése: most Guerriero lapos próbálkozása előtt Szalai Attiláról pattant oda a játékszer a portugálhoz, majd a gyenge lövés Willi Orban sarkán pattant meg, így a középre, Gulácsihoz tartó labda szépen becsorgott a jobb alsóba. Ez ám a pech! 84 perc után vezettek a portugálok.
Nem volt azonban még vége: a leforrázott magyarok koncentrációja kihagyott, Orban a 16-oson belül addig ráncigálta, rugdalta, míg földre nem vitte Rafa Silvát, a jogos büntetőt pedig a 85 percig szinte láthatatlan Cristiano Ronaldo váltotta gólra. Nem érdemelte meg. A harmadikat már igen, de az már nem osztott, nem szorzott: a 93. percben kispályás passzolgatás végén Gulácsit is kicselezte CR7 és bepasszolt az üres kapuba. Lehet azt mondani, hogy így kell ezt csinálni, de azért tegyük hozzá: két gól ide vagy oda, Ronaldo minden volt, csak félelmetes nem. Az egész meccsen talán jó, ha harmincszor ért labdába, abból is a felét az utolsó percekben produkálta. de ő Ronaldo, ő megtehette.
Kár az egész meccsért, mert a nehezét megcsinálta a magyar válogatott, 84 percig bírta erővel, lendülettel, majd elvettek tőle egy gólt (jogosan, de későn reagálva a szituációra), s míg még ezen gondolkoztak sokan a pályán a mieinknél, csapatunk kapott egy „malac” gólt, ami már sok volt neki. Nincs nagy gond, minden tekintetben van ennyi a két csapat között, de most nagyon közel voltunk a csodához, ezért fáj a 0-3. Nincs idő az elmélkedésre, jön egy újabb – talán még erősebb ellenfél -, a világbajnok Franciaország, szombaton 15.00 órakor.
0 hozzászólás