Dánia a játék minden elemében – és sajnos akaratban is – jelentősen felülmúlta a magyar férfi kézilabda-válogatottat a világbajnokság negyeddöntőjében, így nem csoda, hogy végeredményben 40-23-ra úgy nyert, ahogy akart. Még bő negyedóráig, 12-9-ig úgy ahogy tartotta magát nemzeti alakulatunk, ám aztán egyre jobban kinyílt az olló és végül csúnya vereséggel fejeződött be a meccs számára.

A magyar csapat játékosainak illene elmerengeniük egy kicsit azon, hogy mit is jelent számukra a címeres mez, az ország képviselete, mert amit ma kitettek a pályára, főleg akaratban, hozzáállásban, az nem volt méltó sem az országhoz, sem hozzájuk.

Nyilvánvaló volt, hogy a komoly svéd segédlettel összehozott 8 közé jutás után (amivel összejött az olimpiai selejtező lehetősége is) nem lesz már nyomás a játékosokon, ám arra kevesen gondoltak, hogy ennyire lazára veszik a figurát, és érdemben meg sem próbálták felvenni a versenyt az északiakkal, akik megmutatták, hogy ők nem csak az olimpiai selejtezőért mentek a vb-re, hanem ezért, hogy megnyerjék.

Ez a hozzáállásbeli különbség okozta a 17 gólos különbségű zakót, amely persze nem tükrözi hűen a két csapat tudását. Dánia egyértelműen jobb, erőseb, de messze sem ennyivel.

Nincs mese: a mai „aktív pihenő” után pénteken, az 5.-8. helyekért vívandó első találkozón a spanyolok ellenében kétszeri hosszabbítást követően búcsúzó Norvégiával szemben illenék egy sokkal jobb eredményt összehozni. Pont azért, mert nem mindegy, hogy a végső helyezés alapján majd melyik ötkarikás kvalifikációs csoportba sorolják Chema Rodríguez csapatát.