A válogatott két vb-selejtezője miatt egy hónapig szünetelt a férfi kosárlabda NB I küzdelemsorozata. Ez alatt edzőt váltott (Mihevc ment, Zollner jött) és igazolt egy új játékost az Alba (Lenzelle Smith), sőt, két távozó is akadt: a magyar átlag szintet sem hozó Mulalic és a palánk alatt nem ügyetlen, de messze sem egy kulcsjátékoshoz méltó produkciót nyújtó Steele mondhatott kényszerű búcsút a Gáz utcai csarnoknak. A játékoskeretet kell még frissíteni, de legalább elindultak a már régóta szükséges változások, amelyek a ZTE elleni hazai győzelemhez vezettek. A 103-93-as sikerből Vojvoda 23, Laksa 22, Pongó 14, Szabó Zs. pedig 11 ponttal vette ki a részét.

Messze  em volt tökéletes a játék, sőt! A korábbi hibák ugyanúgy visszaköszöntek, mint Mihevc idejében: ugyanúgy nagyon sok pontot kapott az Alba és ugyanúgy jött a „lefagyás” ezen a meccsen is magabiztos vezetés tudatában, mint az ősszel elbukott 6 mérkőzésen négy alkalommal is, amikor egy már félig megnyert találkozót bukott el a fehérvári egylet.

Most 22 pontos volt a vezetés a második félidőben, de izgalmas lett a vége, 4 pontra felzárkózott a mezőny jelenleg legrosszabb formában lévő, immár sorrendben ötödször vereséget szenvedő alakulata. A legvégén sikerült aztán stabilizálni a játékot és 10 pont lett közte, de ez még nem az a produkció volt, ami elvárható volna egy dobogóra törő élcsapattól.

Mindazonáltal a győzelem megvan, ezt nem kell magyarázni, a reménybeli igazi pozitív előremozdulás pedig talán jön a következő meccseken. Legközelebb a december 18-i oroszlányi, majd a 23-i szegedi találkozókon, két olyan ellenfél otthonában, akik az Albához hasonló mérleggel rendelkeznek. amennyiben ezt a két derbit győzelemmel abszolválják Vojvodáék, ki lehet jelenteni, hogy elindult felfelé a fehérvári egylet. Addig csak remélni lehet.

(Fotó: Alba Fehérvár)