Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Az alkalom tiszteletére hagyományosan megemlékezést szerveztek Székesfehérváron, az Ötvenhatosok terén. A több tízmillió áldozattal járó vészkorszakot a Ciszterci Szent István Gimnázium diákjai idézték meg műsorukkal, majd Lehrner Zsolt, Székesfehérvár alpolgármestere mondott emlékező beszédet. Az esemény koszorúzással zárult a hivatalok, intézmények, civil szervezetek és civil emlékezők részvételével.

Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartják a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját. 1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban.

Székesfehérváron hagyományosan az Ötvenhatosok terén szerveztek emlékünnepséget. A Himnusz elhangzását követően a Ciszterci Szent István Gimnázium diákjai adtak emlékező műsort. Versekkel, prózai elemekkel, a szenvedéseket megélt emberek visszaemlékező szavaival idézték meg a megszállás kényszerét, az erőszakos és idegen apparátus működését, az emberi sorsokat megnyomorító és életeket kioltó zsarnokságot, a börtönökben és vallatószobákban történt irtózatos szenvedéseket.

A műsort követően Székesfehérvár Önkormányzatának képviseletében Lehrner Zsolt alpolgármester mondott beszédet, megemlékezve arról a sok millió emberről, akit életétől, szabadságától, egészségétől, emberi méltóságától fosztottak meg hosszú-hosszú időn át egy hatalmas és félelmetes, ideológiáktól vezérelt „gépezet” nevében.

Elmondta: „Az áldozatok száma azóta is vita tárgyát képezi a történettudományban. Az adatok szerint ez a szám akár összességében 65 és 93 millió érintett között is lehet, a világ több országában! Félelmetes belegondolni, hogy Magyarországon sem volt gyakorlatilag olyan család, amelyet valamilyen módon ne érintett volna a diktatúra. És van még valami, ami ennél is félelmetesebb: az a kollektív elnyomás, amely hallgatásra, a tények elhallgatására kényszerítette, ítélte az érintetteket, és veszteségeiket még egy beléjük plántált látszat-szégyenérzettel is tetézte. (…) Őszintén szembe kell néznünk a történésekkel, nem lehet hallgatásba burkolózva eltitkolni semmit. Törjük meg közösen a csendet, ha olyasmit tapasztalunk, ami közösségeinket veszélyezteti, vagy személyes életünket, szabadságunkat csorbítja.”

Arról is beszélt, hogy a diktatúra nem egy elvont fogalom. Nemzedék életének része lett, és észrevétlenül kúszott be a mindennapokba, sokszor családokon belül is egymás ellen fordított generációkat. Úgy tehetünk ellene, ha hiszünk a demokráciában és teszünk is érte, teszünk mindazon értékekért, melyek számunkra megadattak.

Az emlékünnepség koszorúzással zárult a téren található emlékműnél. Közösen helyezett el koszorút Lehrner Zsolt alpolgármester, Törő Gábor országgyűlési képviselő, Pálffy Károly, a Fejér Megyei Közgyűlés alelnöke, dr. Petrin László, a Fejér Megyei Kormányhivatal főigazgatója és Dancs Norbert, a Székesfehérvári Járási Hivatal vezetője. Ugyancsak koszorúztak a fegyveres és rendvédelmi szervek, a történelmi egyházak, a közhivatalok, az oktatási intézmények, a pártok, valamint a hazafias és honvédelmi hagyományokat ápoló civil szervezetek képviselői. Számos civil emlékező virágelhelyezéssel rótta le kegyeletét az áldozatok emléke előtt

(ÖKK, fotó: Simon Erika)