Az egy éve tartó megváltozott életről, a családi találkozók, közösségi élet hiányáról, az új fórumokon zajló képviselői munkáról is szólt a város közgyűlésének két rangidős tagja, akik képviselői munkájuk ellátása mellett édesanyaként, nagymamaként is helytállnak. Dr. Dienesné Fluck Györgyi, a 14. számú és dr. Horváth Miklósné, a 3. számú választókörzet önkormányzati képviselői az egyéni felelősségről és a védőoltás szabad választásáról is megosztotta véleményét.
ÖKK: Márciusban dr. Horváth Miklósné közösségi oldalán arra hívta fel kortársai figyelmét, hogy aki teheti, maradjon otthon saját és családja, a közösség érdekében. Egy évvel ezelőtt történt mindez. Azóta sok minden megváltozott az életünkben, napi viseletté vált a maszk, napi rutinná a fertőtlenítőszerek használata, a megfelelő távolságtartás. Hogyan élték meg az elmúlt időszakot?
H.M-né: Mi átéltünk már számos olyan helyzetet, amikor azért kellett otthon maradni, mert bombázták az országot, volt olyan, hogy korlátozták a szabadságunkat, itt most a szabad akaratunkon múlik, hogy felelősen viselkedjünk magunkért, a családunkért, a közösségeinkért. A tavaszi időszak nem volt könnyű, de ennél nehezebb helyzetünk is volt már. Ha az ember megszokta, hogy bárhova mehet, bármit tehet, majd egyszer csak jön egy vírus, amely mindent megállít, az bizony gondolkodóba ejt. Itt már nemcsak a saját életünkről, egészségünkről van szó, hanem az egyén felelős magatartásán keresztül azokról a közösségekről – család, munkahely, barátok -, ahol megfordulunk. Pontosan fel tudom mérni, mekkora felelősség hárul egy emberre, amikor véleményt nyilvánít olyan ügyekben, ami az élettel, az egészséggel kapcsolatos. Vannak olyan helyzetek, és ez is olyan, amikor tudomásul kell venni, alkalmazkodni kell, és az embernek ebben az esetben saját magának kell a szabad akaratát is korlátoznia. Hittel és meggyőződéssel vallom, hogy ez nem mese, ez nem vicc…

D-né F.Gy.: Nagy családi ünnepek, karácsony, húsvét, születés- és névnapok – ma csak a 2020 előtti emlékeket idézhetjük fel. A családdal való együttlét megszűnt, ami a személyes találkozókat illeti, az online térben láthatom csak az unokáimat, dédunokámat. Nagyon nehéz ez az időszak, mindeközben minden tőlem telhetőt megtettem és megteszek, hogy az egészségem megőrzése mellett a választókörzetben élők ügyeit intézzem. Telefonon, e-mail-en ekeresztül nem ugyanaz. A felmerülő problémák, kérdések, igények megbeszélése egy-egy személyes találkozó alkalmával sokkal egyszerűbbek. Azt is meg kell érteni mindenkinek, hogy amíg a védekezésre fordítunk komoly költségeket, azt bizony más területektől kell elvonni. Nagyon jó lenne, ha ismét a saját dolgainkra figyelhetnénk, személyese tudnánk találkozni, az ügyeinket intézni. Ennek lehetősége egyre közelebb kerül, hiszen a védekezésben komoly előrelépést jelentett a vakcina.

H.M.-né: Így van, hiszen az jól látszott az idő előrehaladtával, hogy bizony ez a vírus nemcsak az időseket, hanem szinte minden korosztályt érint. Lépésről lépésre kiderül mennyire veszélyes ez a gyilkos kor, és hogy komolyan kell venni. Az is kiderült, hogy vannak olyan technikák, amelyekkel lehet ellene védekezni. Beigazolódott, hogy a maszk, a távolságtartás, a fertőtlenítés mind-mind fontos eszköz a vírus terjedésének lassításában. Nem telet egy év, és a védőoltás már elérhetővé vált.

ÖKK: A program már a tömeges oltásoknál jár, és folyamatos a regisztráció lehetősége. A szakemberek szerint a 60%-os átoltottságot kell ahhoz elérni, hogy a vírus terjedését akadályozzuk. Mit gondolnak, mikorra lehetséges ez? Elég sok kétkedő hírt, hozzászólást olvashatunk a világhálón…

H.M.-né: Hiszek az emberek józan gondolkodásában. Ahogy egy nagyobb beruházás előtt érdeklődünk, tájékozódunk, mérlegelünk, szakembereket kérdezünk meg arról, mi a véleményük, így ebben az esetben, ahol az egészségünk, az életünk a tét szintén csak a szakemberek véleményét szabad meghallgatni, nem a pletykákat, a közösségi oldalakon fellelhető, sokszor minősíthetetlen hozzászólásokat. Bízom abban, hogy az emberek a józan eszükre hagyatkozva helyesen döntenek, hiszen most nem valami pótolható beruházás előtt állunk, hanem az életükről, a családjukról döntenek. Az, hogy kérdések merülnek fel, értehető. Az nem mindegy azonban, hogy ezek tudományos kérdések, hozzászólások, hírek, vagy csak arra szolgálnak, hogy az embereket megzavarják, elégedetlenséget szítsanak. Aki arra játszik, hogy az emberek ne oltassák be magukat, azok tényleg csak azt akarják, hogy nagyobb legyen az elégedetlenség. És ez akkor színtiszta politika és 2022-es választásról szól, semmi másról. Ha azonban okosan végig gondoljuk, nem példanélküli dolog a vírus ellen az oltással való védekezés, hiszen az elmúlt század óta a gyermekbénulástól, a kanyarón keresztül a szamárköhögésig és még sorolhatnám, minden ilyen betegség ellen oltanak. Most is két lehetőség van mindenki kezében: aki úgy érzi, hogy megtudja védeni magát és mindent betart, és bizalmatlan minden oltással szemben, ő nem oltatja magát. Aki felelősségteljesen gondolkozik, és tisztában van azzal, hogy mennyi mindent elérhetünk az oltással, többek között saját magunk védelmét a lehetséges szövődmények ellen, az beoltatja magát. Ha minél többen így gondolkozunk, akkor talán koranyárra elérjük azt a bizonyos 60 százalékot.

D.-né F.Gy.: Szerintem sem kérdés, hogy minél többen felvegyük a védőoltást, hiszen egyelőre csak ez ad lehetőségek a koronavírus legyőzésére. Két utunk lehet: az egyik az, hogy a társadalom nagyobb része felelősségének teljes tudatában beoltatja magát, és ekkor sikerül visszaszorítani a vírust, ezáltal életünk visszatérhet a normális útra. A másik – ha nem élünk elegen a védőoltás adta lehetőséggel – a korlátozások életben maradnak, sőt szigorodhatnak. Ez még jobban megkeserítené életünket, hiszen továbbra is el kellene zárkóznunk a közösségi élettől, a családi találkozóktól. Remélem, okosan döntünk, magunk mögött tudjuk hagyni ezt a helyzetet, és ismét élhetjük a régi életünket. A téma kapcsán eszembe jutott egy Heltai Jenő-idézet. A néma levente drámában olvasható a következő: „A boldog élet vágya nem kisért? Galambok közt, virágos szigeten, Békés családi kör, parányi házban. Az élet szép… tenéked magyarázzam?” Talán annyit változtatnék: az élet szép, tinéktek magyarázzam?