Az elmúlt év decemberében fergeteges sikerrel mutatták be Székesfehérváron a Vörösmarty Színházban a korábban Győrben több évadon át ugyancsak jelentős tetszési index mellett futó Beatles.hu zenés darabot, amely minden idők talán leghíresebb, de az emberekre egészen biztosan a legnagyobb hatást gyakorló zenei formációjához, az angol Beatles együtteshez, illetve annak tagjaihoz kötődő történetekből, sztorikból áll.

A Forgács Péter által kitalált és rendezett, Kováts Gergely Csanád által koreografált „zenés ámokfutás” részvevője, szereplője legkisebb lányom is, aki egy 10 (és fél) éves rajongó kislányt alakít. Általa nemcsak, hogy magam is újra átélhettem zsenge gyermekkorom Beatles-es emlékeit, agyonhallgatott zenéit, minden korábbinál mélyebb kötődés alakult ki a Liverpoolból indult, majd Londonban kiteljesedő bandához és négy tagjához. Hasonlóképpen párom is – bár soha nem volt rajongója a zenekarnak, ami érthető is, hiszen jóval később született, mint amikor a banda aktív volt – a „Gombafejek” szakértőjévé avanzsált rövid idő alatt.

Ennek (és egy meghívásnak) hatására az év első nagy kalandjaként Londonban végig jártuk a Beatles.hu-ban is részben visszaköszönő, a zenekarhoz és annak tagjaihoz köthető ikonikus helyszíneket. Ebben nagy segítségükre volt a londoni magyar taxi, az ELVISZ csapata is, külön köszönet érte Papp Zsoltnak és kollégáinak, akik mind magyarok és elsődlegesen kint élő, dolgozó vagy a két ország között ingázó honfitársainkat fuvarozzák a londoni repterekre és azokról lakhelyükre, munkahelyükre, illetve mindenhova, ahova csak kérik tőlük.

Elsőként a világ talán leghíresebb gyalogátkelőhelyét és a szomszédságában található világhírű hangstúdiót, a közel száz éves Abbey Road-ot látogattuk meg. Ezen az ikonikus zebrán ballagott át 1969-ben a The Beatles négy tagja, John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr, hogy az ugyanerre a címre keresztelt albumuk (Abbey Road) borítóját és a gyalogátkelőt talán még híresebbé tegyék, mint magát az albumot, amit a stúdióban ’69 februárjától augusztusig készítettek, hogy aztán szeptemberben piacra dobják.

Ezen a zebrán miattuk, az ő emléküknek is adózva máig több tízmillióan (!) haladtak át és készítettek örök emlékül szolgáló fotót, ahogy a Beatles-srácok anno. Mi sem maradhattunk ki a sorból, az pedig nekem külön élmény volt, hogy a magam átkelésével és villámfotójával éppen sikerült megállítani egy Waterlooba tartó emeletes buszt, anélkül, hogy az át akart volna rajtam gázolni türelmetlenségében. Na, igen, aki erre közlekedik, hozzászokhatott a jelenséghez…

A számos más világsztárhoz és produkcióhoz (Pink Floyd, Cliff Richard, Shadows vagy a Star Wars és a Harry Potter filmek zenéi)  is köthető stúdióban most is munka zajlott, így csak egy részét, a shopként működő, számos ereklyét (McCartney egykori gitárját és a zenekar felvételeihez köthető mikrofonokat) is bemutató részleget láthattuk belülről. No, meg az oldalbejáratot, melynek bejáratát, falát számos sztár és a világ minden tájáról ideözönlő turista aláírása díszíti.

A Baker Street-en is van egy külön Beatles bolt, ahol ugyancsak sok specifikus ajándéktárgy, pólók, egyéb ruházat, igazi Beatles-kincsek vásárolhatók. Ennek az üzletnek az alapítója, aki remek kapcsolatot ápol Paul McCartney-val, rendszeresen szervez általa vezetett gyalogtúrákat a közelben található Beatles-helyekre, így az Abbey Road-ra, az egykori Apple boutique-hoz a Baker és a Paddington Street sarkára, amit John és George vezetett 1968-69-ben, valamint John Lennon egykori lakóházához, a Montagu Square-re, ahol már Yoko Onóval élt 1968-ban.

Ezeket mi is meglátogattuk, de túrán kívül, a magunk „szervezésében”, nem volt szükség idegenvezetőre, igaz, előzetesen több órát vett igénybe, hogy egy igazán jó útitervet állítsunk össze. No, de a sikerért ugye, meg kell szenvedni… Az egykori gombafejek iránti érdeklődést máig nem csappant, azt tapasztaltuk, illetve hallottuk a helyeiktől, hogy az Apple Boutique-hoz és a Lennon-házhoz ugyancsak sok rajongó látogat el egy-egy szelfi vagy csapatfotó és megemlékezés erejéig.

Szerencsénkre, amikor mi ott jártunk – éppen délidőben – nem zavart minket senki, így nem kellet sorba állni a fotókért, s össze is tudtuk hasonlítani a korabeli fotók segítségével az 54-55 évvel korábbi állapotot a maival. Lehet, mert nincs sok, főleg nem kardinális változás. A falon emléktábla, „Blue plaque” örökíti meg korábbi híres lakója nevét és ott tartózkodásának évét.

Érzékeltetésképpen íme egy akkori John-Yoko fotó, amint éppen kisétálnak a házból, 1968 őszén.

Hasonló tábla van a már említett Apple Boutique falán, ám az emelet magasságában, így meglehetősen tájékozottnak kell lennie és erre figyelnie annak, aki nem szeretne mellette elsétálni, anélkül, hogy észre venné… Ennek a boltnak különös története van: 1967 decemberében nyitották meg, de már 1968 júliusában bezárt, mert bár hatalmas volt a forgalma (nem csoda, hiszen itt nap mint nap lehetett a fiúkkal, főleg John Lennonnal és George Harrisonnal találkozni, ráadásul minőségi divatruházatot és igazi Beatles-es cuccokat lehetett beszerezni), annyi volt a lopás, hogy több volt a kár mint a haszon. Egyszerűen akkoriban még nem volt hatásos mód a bolti szarkák leleplezésére, lévén sem kamerák, sem elektromos „csipogó” még nem létezett…

Íme egy videó a zárás napjáról: https://www.youtube.com/watch?v=d4eZBGHi75o&t=29s

Az üzlet zárása is meglehetősen rendhagyóra sikeredett: amíg a készlet tartott, addig lehetett vinni a cuccokat, de nem ám akciósan, ingyen! Aki kapja, marja! Naná, hogy 1 nap alatt kifosztották a boltot, igaz, ehhez több százan az üzlet előtt és környékén éjszakáztak, hogy nyitáskor az elsők között legyenek, akiknek még jut valami…

Nem hagyhattuk ki Paul McCartney házát sem a Cavendish Avenue-n. A 81. életévét taposó leganda máig itt él, két saroknyira az Abbey Road-tól és kb 1 km-re az az egykori (ma már más bolt működik a helyén) Apple boutique-tól. A nem éppen hatalmas és hivalkodó épületet több kamera és erős fakapu vigyázza.

Ottjártunkkor éppen kint beszélgetett McCartney szomszédja, aki kedvesen meg is kérdezte, hogy segítsen-e a fotózásban, hozzátéve, hogy nemrég ment el a „gazda”, aki egyébként kedves, közvetlen ember, nemcsak zenészként kiváló.

És a végére egy érdekesség: bár semmi köze a Beatleshez, de London világvárosi jellegét erősíti, hogy itt a világsztárok is köztünk jönnek-mennek, nem mindig észrevétlenül. Éppen John Lennon háza és az Apple boutique irányába igyekeztünk, amikor a Marylebone negyedben az Edgway Road-on elsétált mellettünk a kétszeres Formula-1-es világbajnok, spanyol Fernando Alonso. Legenda a legendák közelében.

Jó hír a Beatles.hu-ra váróknak. amint újra nyit a Vörösmarty Színház, azonnal folytatódnak az előadások is. Már az első héten négy előadást terveznek. Részletek hamarosan a színház weboldalán: https://www.vorosmartyszinhaz.hu/repertoar/234-beatleshu

Fotók: Media24, videomuzic.eu, facebook