Ma este a sajtó részvételével lebonyolított házi főpróbán láthattuk először a Vörösmarty Színházban a Győrött korábban évekig nagy sikerrel játszott Beatles.hu előadás „fehérvári verzióját”. A produkció remekül sikerült, aki szereti a Beatles zenéjét, magát a négy liverpooli gombafejet, a jó hangulatot, a profi táncos-énekes koreográfiát, annak ez kötelező darab! A nyilvános premierre szombaton (december3.,19.00) kerül sor a fehérvári teátrum nagyszínpadán.

A valóban profi módon összerakott darab a világra egykor jelentős hatást gyakorló banda tagjainak (John Lennon, Paul McCartney, George Harrison, Ringo Starr) visszaemlékezéseiből, sztorijaiból táplálkozik. Az egész produkció végig él, lüktet, kezet, lábat, szájat, szívet megmozgat. Érződik, hogy az ötletgazda-rendező-szereplő Forgács Péternek és alkotótársának, a mű koreográfusának, a Beatles lelkének, Kováts Gergely Csanádnak nagy melója fekszik a darabban, miként minden egyes szereplőnek, közreműködőnek, akik nincsenek kevesen, több, mint félszázan.

Lehet valaki megszállott Beatles-rajongó, mint Forgács Péter, az előadás rendezője, akinek gyakorlatilag már nem lehet olyan relikviát adni, ami ne lenne meg. Számára ezt jelenti a Beatles: „Bennük soha nem volt allűr, pedig megtehették volna, hiszen ők voltak a világ legnépszerűbb emberei. Nekem ez a borzasztó szimpatikus, hogy négy ilyen ember, akik azt sem tudják, mi történt velük – mert nem fogják fel – ilyen természetesen, normálisan viselkedtek, mintha ők lennének az utolsó szürke egerek. Én ezt tartom fantasztikusnak bennük azon felül, hogy iszonyú tehetségesek voltak.”

Imre Krisztián már ahhoz a generációhoz tartozik, akiknél nem kortünet a Beatles megszállottság. Az előadás egyik Beatles-fiújaként viszont rajongóvá vált: „A Forgi (Forgács Péter, rendező – a szerk.) mindig azt mondta, hogy ők ilyen csibészek voltak, hülyére vették a világot. Nézegettem interjúkat velük meg koncertfelvételeket, és tényleg, annyira lazán csinálták. Anno, amikor mondjuk egy Darling (ami amúgy Krisztián kedvence – a szerk.) megszólalt, az valóban elég progresszív lehetett. Olyan, mintha nagyon lazák lennének, pedig nem voltak ezek olyan könnyű számok.”

Mechle Christian szintén a nagyon fiatal korosztály tagja, és szerinte nincs olyan ember, aki ne ismerné a Beatlest: „Az a fajta lélek, ami az ő dalaikban benne van, emiatt lettek ők azok, akiket most rajongással figyelünk, hogy mit hoztak létre. És megpróbáljuk ezt az örökséget továbbvinni a színpadon. Nagyon fülbemászó dalokat írtak ezek a srácok, mind a négyüknek megvolt az az érzéke, hogy hogy tud az ember szívéhez a legközelebb kerülni. Ez a legcsodálatosabb dolog, amit egy ember, egy zenész meg tud tenni.”

Külön kiemelném még két ifjú hölgy szerepét: az egyaránt éppen 13 esztendős Mátay Korina és Szarka Johanna úgy alakítja a két rajongó kislányt, Natalie-t és Blanca-t, mintha a színpadra születtek volna, igazán büszke lehet rájuk iskolai közösségük, a Németh László és a Kossuth Lajos Általános Iskola, mint ahogy a fehérvári színjátszásban és az utánpótlásnevelésben élenjáró Szabad Színház és a Zsigmond Lala Énekstúdió stábja, ahol Korina már 6 éves kora óta, Johanna pedig két esztendeje pallérozódik. Október 18. óta átlagosan napi 5-6 órát biztosan a próbákon töltöttek, kiváltképp az elmúlt napokban, amikor szinte reggeltől késő estig mentek a gyakorlások kisebb szünetekkel. Amikor éppen nem volt próbanap, ott ültek az iskolapadban. Le a kalappal előttük!

A produkciót övező nagy várakozást jelzi az a tény, hogy a decemberi 8 előadásra már csak – szó szerint – 1-2 db jegy maradt, így aki ezekről is lecsúszik, az már csak jövő tavasszal, a téli színházi szünetet követően tudja megtekinteni.

Mi volt a titka ennek a négy liverpooli „suhancnak”, ami annak idején milliókat (főleg lányokat) döntött le a lábukról, és ami miatt, ha ma beülünk a Beatles.hu-ra, végig mozog a lábunk, a szívünk, és ha nem vagyunk túl szemérmesek, még a szánk is? 

December 3-tól a Vörösmarty Színház közönsége is megérezheti a Beatles titkot és életérzést, és reméljük, valóban a legközelebb kerülünk a szívükhöz.

(Media24, Vörösmarty Színház, fotó: Media24, Cserta Gábor)