A naspolya tipikusan az a gyümölcs, amire először fintorogva tekint az ember, mert egy icipici indíttatást se érez arra, hogy a barna, szottyadt, kicsit szőrös, magvakkal teli, buggyantnak kinéző termést a szájához emelje. Ha viszont leküzdjük ezt az ellenérzést, meglepően harmonikus íz lesz a jutalmunk!

A naspolya Közép-Ázsiából, a Kaukázus déli lejtőiről indult el világkörüli útjára. A Balkán-félszigeten főként vadon terem, de szívesen ültetik a kertekbe is. Mivel szereti a meleget, ezért a Kárpát-medencétől északra nem igazán látogat el. Viszont: nagyon jól tűri a hideg telet! Sőt, a hideg nélkül nem is lehet igazi a gyümölcs íze!

Azt nem tudni pontosan, hogy Magyarországon mikor jelent meg (valahol arról írnak, hogy olasz közvetítéssel, de ez csak feltételezés). Az első feljegyzést 1812 szeptemberében olvashatjuk róla, amikor Bodor Pál megjelentette az első magyar gyümölcsfaiskolai árjegyzéket. Ebben már szerepelt a naspolya az „egyéb gyümölcsnemek” kategóriájában.

Hívják lasponyának, miszpolyának is. 1553-ban a Schlágli-magyar szójegyzék nespula-ként említi. (Valószínűleg a latin mespila szóból eredően.) Három fajtája van: a szentesi rózsa naspolya, a hollandi óriás naspolya és a nottingham naspolya.

Rendszertani besorolást tekintve a lágymagvú almástermések közé tartozik, vagyis rokona az almának, körtének birsnek. A naspolya úgy néz ki, mint egy kisebb termetű fa, vagy ágas bokor hosszú tővel és nagyon finom gyümölccsel. Sorolhatjuk a díszcserjék közé is, mert sűrű a lombja, május közepén nyílnak fehér virágai, levelei lándzsásak, molyhosak. Mivel nagyon mutatós, ezért gyakran ültetik parkokba is.

Aki a kertjét szeretné díszíteni vele, annak ajánlott az oltvány vásárlása. Anyukám suhángot szokott venni (ami egy ágat tartalmaz, mert ő akarja mindig kialakítani a koronát). Tavaly vásárolt egy oltványt, ami szépen ki is hajtott, ám körülfutotta a tök és megfojtotta. Így szegény növény elhalálozott.

A teljes cikk itt olvasható:

https://fmc.hu/2018/02/17/naspolya-amikor-a-szottyos-az-igazi