Újabb legenda, a hazai rockélet talán legnagyobb legendája távozott az élők sorából az átkos koronavírus áldozataként. Az Omega-család hosszú évtizedek óta rendületlenül dobogó szíve, alkotó lelke, emblematikus hangja, arca, Kóbor János „Mecky”, életének 79. évében örökre megpihent.

Azon szerencsések közé tartozom, aki személyesen ismerhette Őt és sokat beszélgethetett vele, megismerve így a nagybetűs EMBERT. Mert Ő az volt. Nagybetűs, a LEGNAGYOBB! Rendkívüli zenész, rendkívüli ember. Nem lebegett a föld fölött, nem érezte magát többnek-jobbnak másnál, megasztárságában is egyszerű halandó maradt (őszintén úgy gondolta, hogy ő nem sztár, sőt, még csak nem is képzett énekes, „csak” egyszerű ember, aki annak élt több, mint hat évtizeden át, amit szeretett: a zenének) akivel mindenről lehet beszélni, aki mindenben tájékozott.

Akadt olyan eset is, amikor ültünk törökbálinti háza kis hátsó udvarán a korábbi gazda, Kordáék által építtetett kis mozaikköves medence mellett és csak hallgattuk. Hallgattuk a zenéről, hallgattuk a sportról, az atlétikáról ami a másik szerelme volt a zene mellett (csípőből sorolta a 60-as évek magyar gátfutó csúcstartóit ifitől a felnőttig, időeredményükkel együtt!). Jó két órányi élményfolyamot kellett megszakítanom nagy bánatomra, mert mennünk kellett egy fontos, előre egyeztetett programra. Pedig ő még szívesen folytatta volna. Természetesen a Covid is szóba került akkor és máskor is, amikor találkoztunk Budapesten, Balatonaligán (a vitorlázás volt még nagy kedvence, szinte az egész nyarat Balatonaligán, hajóján töltötte családjával az elmúlt években), Székesfehérváron vagy telefonon beszéltünk.

Tisztában volt a veszélyeivel, a kockázataival, tartott, de nem félt tőle. Úgy gondolta, az ő szervezete 78 évesen is erős, jól érezte magát, jó „kondiban” volt, tervezett, előre tekintett. Tervezte az Omegát két új taggal, a zenekar 60 éves jubileumára különösen készült, jövőre szerettek volna újra színpadra állni, de dolgozott új zenei anyagokon is, nem gondolt arra minden percben, hogy bármikor baja eshet. Sajnos, mégis megtörtént, ez indította el azt a negatív folyamatot, ami a tragédiához vezetett. Hetek óta kórházban ápolták, s bármennyire is volt erős a szervezete, az immunrendszere, nem bírta tovább a harcot. Most már talán odafönn egyeztet Benkő Lacival és „Misivel” (Mihály Tamás) egy égi Omega koncertről.

Mecky! Ez rossz vicc! Mi lesz a sok százezernyi – megkockáztatom, milliónyi – rajongóval, tisztelővel, a barátokkal, családtagokkal? És – hadd legyek kicsit önző – mi lesz a szilveszteri foci kezdőrúgásával? Nélküled az elmúlt években el sem kezdtük az évzáró játékot, s nem búcsúztattunk óévet. De, tudod mit!? Ne legyen foci, ne legyen kezdőrúgás, ne legyen óévbúcsúztatás sem, csak ébresszen most fel gyorsan valaki ebből a rémálomból!