Csodapatika-avató, egy világjáró hajós és egy fehérvári színésznő különleges tárlatvezetése, jótékony sportbarátok beszélgetés és e varázslatos estére született zenei formációk koncertje is várta a Múzeumok Éjszakáján az érdeklődőket Székesfehérváron.  A szombaton éjfélig tartó, közel száz eseménynek huszonkét helyszín adott otthont.

A Múzeumok Éjszakáján idén is megteltek Székesfehérvár terei és múzeumai. Szombaton kora délutántól egyre nagyobb számban érkeztek az arany és kék színű karszalagos látogatók a Belvárosba, akik a programfüzetet böngészve vették az irányt a négy égtáj felé, hogy minél több helyszínre és programra eljussanak. A Városháza hűvös aulájában egy csoport várakozott arra, hogy dr. Cser-Palkovics András polgármester vezetésével végigjárja és megismerje a az impozáns épületet. A Városház téren a veterán autók és motorok között sokan nosztalgiázva sétálgattak, beszélgettek. Az Országalma körül az árnyékban megpihenve hallgatták a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar friss muzsikáját, majd menetzenével kísérve indultak a Helyőrségtörténeti Gyűjtemény felfedezésére.

A szemfülesek a program elején az Óramúzeumba látogattak, hogy időt nyerjenek. Verklimuzsika mellett gyerekek és felnőttek ugyanis olyan egyedi kar- és faliórákat készíthettek, amelyek megfelelő időt mutattak a huszonkét helyszín bejárásához. Varázslatban és mulatságban nem volt hiány: a gyerekek kacagásától hangos Hetedhét Játékmúzeumban Vitéz László küzdött igazságáért, miközben a látogatók keresték a számukra legszebb, legviccesebb, leg-leg-leg játékokat. Ünnepélyes eseménynek lehettek szemtanúi azok, akik a Fő utcán jártak, hiszen ekkor adták át és nyitották meg a lélekgyógyításról híres Csodapatikát. A Fekete Sas Patikamúzeumban a Szabad Színház előadásában ismerhették meg a híres gyógyszerész, Rimapénteki Rimai Péntekh történetét, akinek, mint mondta: „kicsinyesség, kapzsiság, nagyravágyás, álszerénység, alamusziság, lustaság, torkosság, tohonyaság, lelki restség, pénzsóvárság és mindenféle gonoszság, eltévelyedés és átok ellen vannak írjaim, balzsamjaim, cseppjeim és pasztilláim.”

A Csók István Képtár árkádjai alatt szebbnél szebb alkotások születtek az ügyes kezű kavicsfestők jóvoltából. A játékos kedvű rejtvényfejtők a Szent István Király Múzeum első 150 évében barangoltak, keresve a válaszokat a kérdésekre. A „kutatómunka” során felfrissülést jelentetett egy kis beszélgetés a közösség értékéről Kiss Diána Magdolnával, a Vörösmarty Színház színművészével és a szenvedélyről Fa Nándor hajótervező és -építő, óceáni szólóvitorlázóval.

A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban a SportBarátok Extra esttel indult a program, ahol Vakler Lajos újságíró ezúttal Stipsicz Bence válogatott jégkorongozóval, a Fehérvár AV19 tagjával beszélgetett, és itt adták át azt a mezt, amelyet jótékonysági céllal bocsátottak árverésre, és így egy pusztavámi beteg gyermek gyógyulásához több mint kétszázezer forinttal járultak hozzá a szurkolók és a sportoló.

A Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Vármegyei Levéltárában a zenéé volt a főszerep: hangszersimogatóval indult az este, ahol Mihály György hangszergyűjtő, zenetanár gyűjteményének darabjait lehetett kézbe venni, majd megnyílt a „Hangszeres örökségünk, a magyar lélek hangjai” című időszaki kiállítás, amelyben Mihály György kurátor tartott vezetést. A Szerb Ortodox templomban Katerina Ivanovics, az első szerb festőnő emlékkiállítását, valamint a fehérvári szerbek életéről szóló tárlatot is sokan megnézték.

(Csordás Csilla, fotó: Simon Erika)