Január 19-én van a magyarországi németek elhurcolásának és kitelepítésének emléknapja. A szomorú esemény tiszteletére szervezett megemlékezést szombaton a Székesfehérvári Német Nemzetiségi Önkormányzat a Kossuth utcában. Megkoszorúzták az itteni emléktáblát, majd az Árpád Fürdőben folytatódott a program a Felsővárosi Általános Iskola német nemzetiségi tanulóinak műsorával.

Az Országgyűlés 2012-ben döntött arról, hogy január 19-e legyen a magyarországi németek elhurcolásának és kitelepítésének hivatalos magyar emléknapja. 1946-ban ezen a napon kezdődött meg a magyarországi németek szervezett elűzetése, az otthonaikból kényszerrel nyugatra telepítendő első budaörsi lakosokat szállító vonatszerelvény elindításával.

A szombati megemlékező programsorozat a Kossuth utca 11. szám alatti emléktáblánál kezdődött a magyar himnusszal és a magyarországi németek himnuszával. Emlékező beszédet mondott Gróf Krisztina, a Székesfehérvári Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, aki hangsúlyozta, ezen az alkalmon méltó módon emlékezünk meg az igazságtalanságról és a veszteségekről, valamint tisztelgünk az áldozatok és a túlélők előtt. Egy olyan tragédia ez, amely emberek százezreinek életét törte ketté, közösségeket szakított szét, és évszázadok alatt felépített otthonokat pusztított el. Ebben az évben különös jelentőséget ad az emlékezésnek, hogy 80 éve, 1945 januárjában már zajlott a „málenkij robot”, amely során több tízezer magyarországi németet hurcoltak el kényszermunkára a Szovjetunióba. Sokan közülük ártatlanul, bármiféle bizonyított bűn nélkül kerültek a listákra, hogy „jóvátételként” kényszerítsék őket az embertelen munkára. A túlélők visszaemlékezései mind a hideg, az éhség és az embertelenség pokláról szólnak, amelyet csak kevesen éltek túl.

A második világháborút követő politikai döntések nyomán 200-220 ezer magyarországi németet fosztottak meg a hazájától, telepítettek át Németország amerikai és szovjet zónájába. Az évszázadok alatt itt gyökeret vert német közösségek, akik földet műveltek, szőlőt termesztettek, és kultúrájukkal gazdagították hazánkat, egyik napról a másikra váltak bűnbakokká. Sokan kényszerültek elhagyni otthonaikat, csak a legszükségesebbeket vihették magukkal, és idegen földön kellett új életet kezdeniük. Ezek az események arra figyelmeztetnek minket, hogy a gyűlölet, az előítélet és a kollektív büntetés milyen mély sebeket képes ejteni egy nemzeten. De az emlékezés arra is lehetőség, hogy megmutassuk: a magyarországi német közösség a legnehezebb időkben is megtartotta kultúráját, nyelvét és hagyományait.

A beszédet követően a résztvevők megkoszorúzták az emléktáblát. A város nevében Lehrner Zsolt alpolgármester, a Belváros önkormányzati képviselője, Horváth Miklós Csaba alpolgármester, Földi Zoltán önkormányzati képviselő vett részt, emellett elhelyezték az emlékezés virágait a székesfehérvári nemzetiségi önkormányzatok és a Felsővárosi Általános Iskola tanulói, képviselői is.

Ezután az Árpád Fürdő rendezvénytermében folytatódott a program német nyelven, a Felsővárosi Általános Iskola 7.a, német nemzetiségi képzésben résztvevő osztálya részvételével. A diákok egy dallal és egy verssel készültek, továbbá egy prózai műhöz kapcsolódóan egy jelenetet is előadtak, amely a kitelepítés, a batyu elkészítésének szomorú pillanatait elevenítette fel.

A műsort Gutai-Tóth Andrea (osztályfőnök, némettanár), Preszter-Borbála Zoé (némettanár) és Gasparics Kinga (némettanár, német népismeret tanár) állították össze, és készítették fel a diákokat a szereplésre.

(ÖKK, fotó: Kiss László)