A MOL Fehérvár a győzelem kényszerével lépett pályára szomszédvári riválisa ellen, köszönhetően annak a borzalmas szériának, amelyet a tavaszi nyitányon az újpesti kiütéses győzelme után produkált. A februári mélyrepülés alatt nemhogy a bajnoki cím reménye úszott el, de a második helyen is megelőzte a megyei rivális Puskás. Ehhez képest ezt a kulcsmeccset sem tudta hozni a piros-kék egylet, hiába birtokolta többet a labdát, hiába volt fölényben a mezőnyben, s alakított ki több ziccert, a PAFC nyert 1-0-ra, így nagyon közel került az ezüsthöz, miközben a Vidinek már a 3. helyét kell féltenie, ami azért egy ilyen lehetőségekkel rendelkező csapat esetében több, mint kellemetlen.
nytelen produkció továbbra is felveti a vezetők mély felelősségét, mert ebben a szezonban gyakorlatilag szinte csak rossz döntéseket hoztak, kezdve az edzőválasztástól az igazolt játékosokig. De ők még mindig nem vonták le a megfelelő konzekvenciákat. A mai találkozó is ékes példa erre: néhány hete kölcsönadták a Puskásnak Géresi Krisztiánt, aki csak perceket kapott sérüléséből visszatérve Fehérváron. Mit ad Isten, ez a Géresi egy hónap alatt gólokat rúgott, gólpasszokat jegyzett, Marco Rossi a válogatottba is meghívta, ráadásul az ő szemfülessége, gyors helyzetfelismerése és pontos ívelése után jött a PAFC győztes gólja is anyaegyesülete ellen. A szakmai személyi kérdésekben döntést hozó sportigazgató ismét bizonyított, ezúttal sem pozitívan…

No, de inkább „szakmázzunk” a mai meccs okán még egy kicsit: a felcsúti találkozó honi szinten jó iramú és színvonalú, küzdelmes volt, de ismét kiütközött a fehérvári egylet minden hibája, a rendkívül dekoncentrált védekezése, a gyenge helyzetkihasználása, és az a tény, hogy ha hátrányba kerül, fogalma sincs, mit kellene tennie, képtelen változtatni sematikus fociján, nem tud reagálni a mérkőzésen bekövetkezett változásokra. Igaz, ez a taktikát kidolgozó edző felelőssége, de mivel hetek óta nincs kinevezett trénere a MOL Fehérvárnak, ez nem is csoda, hiszen a megbízott edző, Szalai Tamás nem tudja, s nyilván nem is akarja saját arculatára formálni a gárdát, tudván, hogy áprilistól jön Szabics Imre, aki majd megszabja a közeljövő Vidijének stílusát.

Az igazságosság talaján meg kell jegyezni, hogy bár sok múlott rajta, de összességében a fentieken nem változtat az a tény, hogy a játékvezető egy egyértelműen jogos (a képen a pillanat, amikor Szolnokival összeakad és elesik Petrjak) és egy véleményes 11-est nem fújt be a Vidinek, amely a játék összképe alapján minimum az 1 pontot megérdemelte volna De, sok a ha és a volna… Akár így, akár úgy, van baj a Sóstón bőven, de nem csak lent, a pályán, fentebb is. Mindaddig, amíg csak annak van következménye, ami a pályán történik, annak pedig nincs, ami ehhez a produkcióhoz vezetett, tehát azok a vezetők a helyükön maradnak, akik az ehhez vezető rossz döntéseket meghozták, addig gyökeres változás és újabb bajnoki cím egészen biztosan nem lesz. Ezt a „kórképet” kellene valaki(k)nek a klub irányítói számára úgy felvázolnia, hogy ezt ők is belássák. Azonban az eddigiek arra utalnak, hogy ez klasszisokkal nehezebb dió, mint egy újabb, bajnoki címre valós esélyekkel rendelkező csapat kialakítása…