Nehéz minősíteni a MOL Fehérvár FC idei szezonját. A meghökkentően gyenge a talán legmegfelelőbb kifejezés arra, amit a klub (nem csak a játékosok, a vezetők is, főleg az ő felelősségük a kialakult helyzet!) produkált eddig ebben az idényben. Ma éppen Debrecenben bizonyult súlytalannak a támadópotenciál, mert bár mindenütt van probléma, ám az, amit támadások címszóval művel a gárda, az teljességgel minősíthetetlen. A DVSC nem véletlenül tudott nyerni simán 2-0-ra.

Hozzá kell tenni: a védelemben is megvoltak a végzetes hibák, amelyek megkönnyítették Dzsudzsákék dolgát. Az első találatnál egy előre „rajzolható” és teljesen sablonos támadás végén egy jobb oldali beadásnál volt képtelen a hátsó alakzat megakadályozni, hogy Babunszki, mintha csak edzésen volna, „díszkíséretét” megelőzve a hálóba pörgessen.

A második gólnál még nagyobb bakit követtek el a fehérvári hátsó alakzat tagjai, Kovács kapussal az élen: először is a meccs „hőse”, Kasper Larsen teljesen feleslegesen szabálytalankodott a labdát a kapunak háttal átvevő hazai játékos ellen, ezzel kecsegtető, bár meglehetősen nehéz szögből, kissé balról elvégzendő szabadrúgással ajándékozta meg a hazaiakat. Naná, hogy a volt Vidis, csereként beállt Bódi gólra váltotta ezt, mégpedig az álló, de még véletlenül sem felugró, elmozduló sorfal mellett, fölött fejmagasságban tekerte al a játékszert, amely a rövid alsóban kötött ki, persze Kovács kapus is elaludt, ahogy szokott gyakran, de eleve a sorfal felállítása sem volt túl nyerő a részéről…

A legvégén aztán jött Larsen részéről a slusszpoén: a félpályánál – mondani sem kell, teljesen indokolatlanul – felrúgta Mancét és második sárgával kiállíttatta magát. Egy előnye van: a következő meccsen Grzelak akkor sem állíthatja be, ha netán akarja… Az viszont kissé aggasztó, hogy a svéd-lengyel mesternek hat mérkőzés sem volt elég arra, hogy észre vegye, hogy a másik fő kerékkötő, Pokorny még a Vidi II-be sem férne be normális körülmények között, az NB III-ban is kevés az, amit eddig láttunk tőle, mindegy ki volt az edző, a produkciója minősíthetetlen.

Őt sem én igazoltam (…), hanem ez a „kiváló” menedzsment, amely most a Vidinél ténykedik. Amelyik szisztematikus munkával lefejezte, kivégezte a saját csapatát a támadósor kiherélésével. Csak ebben az idényben – pontosabban a legutóbbi szezon befejezése óta – elküldték a klubrekorder gólvágót, Nikolicsot, elengedték Petrjakot, elzavarták Zivzivadzét, simán átadták az Újpestnek az ott azóta szárnyaló Csobothot és a román Rapidnak Bamgboyét, továbbá a tartalékokhoz száműzték még ősszel a nyáron nagy reményekkel igazolt Bumbát. Ez nem kevesebb, mint HAT TÁMADÓ, akiknek a helyére ÉRDEMBEN SENKIT SEM IGAZOLTAK!!! Katona elvileg a támadásokat segíti, de amit eddig Fehérváron láttunk tőle, az nagyon kevés, a távozókhoz képest is. Szabó Levente kecskeméti kölcsönéből való visszatérése nem nevezhető sem erősítésnek, sem új igazolásnak.

Ellenben két, a magyar átlagnál nem jobb szűrőt (Christensen, Flores) szerződtettek az elöljárók, miközben egy harmadik, Alef felépült sérüléséből, de a negyedik szűrő, Pinto is lassan visszatérésre kész, míg a védelembe érkezett még nyáron Serafimov és Larsen, a télen pedig Csongvai. Utóbbi nevezhető nyereségnek, mert fiatal, jó szellemű játékos, mégha vannak hajmeresztő hibái is, neki helye lehet egy jobb Vidiben is. Serafimov sem rossz, de alig játszott eddig sérülései okán. Most már legalább a padra leülhetett Pintóval együtt, de valószínűleg hosszú kihagyást követően csak rövid időre terhelhető a mérkőzéseken.

A támadósorban a hat távozó mellé sorolhatjuk a sérült Schönt is, így nélküle az egyszem klasszikus center, Kodro mellett maradt a hektikus teljesítményt nyújtó, de szélső Kastrati és a már említett „kölcsönfiú”, Szabó Levente. A teljesítményében az elmúlt hónapokban nagyon komoly mértékben visszaeső Dárdai inkább támadó középpályás, mint konkrétan csatár, ahogy a már említett Katona is. Bumba pedig, aki ugyancsak támadó középpályásnak nevezhető, a Vidi II-ben „haknizik”, pedig annyi erővel, ahogy az egyik fő alibista Makarenko is visszakerült az első keretbe és játszik is Grzelaknál rendszeresen, Bumbának is lehetne adni még egy lehetőséget. Mit veszíthet a csapat? Legfeljebb eltalálja végre a kaput…

Nem túlragozva a témát, de egyértelműen ki kell mondani: belső és külső, de utóbbi esetben is a csapathoz, annak tagjaihoz vagy vezetőihez köthető „vonalról” kapott infók és az eddig látottak alapján a teljes vezetői alkalmatlanság rajzolódik ki. A támadósor kiherélése mellett a kapuba sem voltak képesek az elöljárók egy stabil, megbízható, a védelemnek stabilitást adó hálóőrt szerződtetni, a korábbi válogatott Kovácsikot kölcsönadták Győrbe, a kezdőként maradt Kovács Dániel a mezőny egyik leggyengébb portása, mint ahogy cseréi sem jelentenek igazi alternatívát.

A védelemről és a szűrőkről már „beszéltem”, létszámban és időnként minőségben itt megvan a csapat, bár a játékosok fele nem igazán erősítés a piros-kékek számára. De legalább vannak alternatívák a kapus és csatár posztokkal ellentétben.

Egyszerűen felelőtlen és minden előrelátást nélkülöző módon ténykedett a vezetőség, mert a távozók pótlása mellett azt is elmulasztotta figyelembe venni, hogy mindig vannak sérülések és kulcsjátékosok kiesése esetén kell, hogy legyen minőségi pótlás. Ezzel szemben kiesett Alef, Pinto és Hangya (ők azért nem nélkülözhetetlenek, de hasznosak tudnak lenni) után Fiola és Schön is, márpedig ezt nagyon megérzi ez a csapat, nincs a posztjukon hasonló képességű pótlás, de inkább semmilyen. A legutóbbi szezont befejező állományhoz képest a mostani, sérültekkel, távozókkal együtt jó, ha felét éri, minden tekintetben. Tehát miközben a folyamatos építkezésről nyilatkozik és a mindig hangsúlyozott” három éves terv”-ben gondolkodik menedzsment, nem előre, hanem hátra lép a klub!

Négy forduló van hátra, azt pedig ki lehet jelenteni, hogy ha a két hazai meccsét a közvetlen rivális Mezőkövesd és a ZTE ellen nem tudja a MOL Fehérvár FC megnyerni, akkor nem is érdemli meg a bennmaradást! Akkor be kell nyelni ezt a szégyent, el kell menni az NB II-be gondolkodni egy szezonra teljesen új kerettel és megújult, alkalmas vezetőséggel, de mindenki, aki a Vidiért dolgozik, attól legalább az az alapvetés elvárható, hogy a legjobb tudása szerint dolgozzon és maximálisan tegye oda magát a pályán és az irodában is.

Ez a vergődés, amelyet a csapat ebben a szezonban, főképp az elmúlt fél évben bemutatott, az menthetetlen, józan ésszel megmagyarázhatatlan és „kukára” érett. Hogy mekkora a gond, s ezt mennyire fel sem fogják jónéhányan a csapaton belül, tökéletesen jellemzi ezt a mai meccs után Csongvai Áron tv-s nyilatkozatának egyik fontos mondata: „Bízom benne, hogy mindenki átérzi majd annak a helyzetnek a súlyát, amibe kerültünk. Nem mindig érzem a pályán azt, hogy ez így van…”

Bartosz Grzelak vezetőedző optimizmusa, higgadtsága ennek tükrében kifejezetten pozitív:”…Nem szabad pánikolnunk, hanem dolgoznunk kell tovább keményen, és meglesz az eredménye.” Végszónak mindenképpen jó, a többit pedig a pályán meglátjuk.

Vasárnap, május 7-én este 19.30-kor a Mezőkövesd ellen mérföldkő jön a Sóstón. Tipikus hatpontos, ki-ki meccs, hiszen, ha a Vidi végre nyer, (még) biztosan maga mögött tartja a Honvédot és megelőzi a kövesdieket.