Csodát senki sem várhatott az edzőváltást követően két nappal a MOL Fehérvártól a labdarúgó Magyar Kupában az egyre jobb formában lévő Puskás Akadémia ellen, ám azt mindenképpen, hogy a csapat minden játékosa tegye ki szívét-lelkét a pályára, és ha kell, szántsa azt fel a siker érdekében. Nos a szántás elmaradt, tulajdonképpen semmiféle változást nem láthattunk a Vidi játékán a gyászos Boris-éra után. A PAFC egy jól eltalált kapáslövéssel győzött és bejutott a legjobb 16 közé, a piros-kékek pedig – hosszú évek után újra – már ősszel elköszönt a honi kupasorozattól. Van még ennél lejjebb? Igen, de ne is írjuk le, mi lenne az…

Az mindent elárul a jelenlegi helyzetről, hogy a szurkolók az utolsó félórában már szinte csak az „egyszerűen k..va gyenge!’ és „Egyszerűen senkik vagytok!” rigmusokat kiabálták, a végén pedig a csapat már oda sem mert menni a hóban, fagyban, kánikulában, télen-nyáron mellettük kitartó kemény maghoz, s már az öltözőből zavarták vissza őket, hogy legalább köszönjék meg nekik a biztatást, már amíg azt kapták. Ez is csak amolyan tessék-lássék módra történt: a 16-os vonaláig elballagtak, 10 másodpercig nézték a felháborodott drukkerhadat (fenti kép), majd visszaballagtak az öltözőbe…

Baj van, nagy baj van a Vidivel, mert bár – ismét ki kell emelni – csodát nem tehetett két nap alatt a játékosokkal a Huszti-Toldi edzőpáros, nyoma sem volt pozitív változásnak. Gyenge, körülményes, kiismerhető, lassú focizgatás folyt a pályán, de még így is akadt 3-4 nagy ziccere a hazai alakulatnak, s megnyerhette volna a meccset, ami minősíti a Puskás produkcióját is, igaz, a PAFC legalább egyszer betalált, s győzött, amit nem nagyon kell megmagyarázni.

Huszti Szabolcsnak pedig gyorsan ki kell találnia valamit, hogy miként pofozza fel ezt a lagymatag brigádot, mert, ha szombaton a Paks elleni hazai bajnokin sem tud nyerni a Vidi, s netán szégyenszemre kiesőhelyre csúszik, aligha lesznek kedvesebbek velük a szurkolók, már, aki egyáltalán kimegy a meccsre megfagyni. Jelentem, nekem ma majdnem sikerült…

Abban azonban a magam részéről bízom, hogy az új tréner és segítője, Toldi Gábor nem fognak meg- illetve ráfázni. Mert, már azért is elismerést érdemelnek, hogy ebben a helyzetben vállalkoztak a tűzoltásra, s további pályafutásukat kockára teszik ezzel a lutrival, amit a Vidivel most húztak. Mert itt csak két végkifejlet lehet: vagy elindul velük felfelé a csapat és megdicsőülnek, vagy marad az agónia, őket pedig elkönyvelik gyenge trénereknek, hiszen a debreceni NB I-es kaland után a fehérvári sem mosolygós véget ér.

Kívánom, hogy előbbi váljon valóra, de kétségtelen, hogy utóbbinak van nagyobb esélye, a ma látottak alapján mindenképpen. Egyelőre azonban szombatig várni kell az újabb tapasztalással és mérlegvonással.