Alaposan kiverte a Vidi szimpatizánsainál a biztosítékot a MOL Fehérvár FC dicstelen szereplése az NB I-ben, s bár sokáig tartott, de a vezetők is levonták a sereghajtó, 10 fordulón át nyeretlen Vasastól elszenvedett vereség után a megfelelő konzekvenciát: többen is távoznak a Sóstóról! A vezetőedzőt, Michael Borist kirúgták, ezzel együtt Sallói István sportigazgató lemondott, miként távozik még a Viditől a pályaedző, Preisinger Sándor, a vezető játékosmegfigyelő, Zoran Kuntics – akit csak néhány hete neveztek ki – , mint ahogy nem ült sokáig a Vidi II kispadján Györök Tamás sem vezetőedzőként, mivel ő is átadja helyét másnak.

További távozókat nem kommunikált a klub, de úgy tudjuk, vannak még mások is, akik Sallóival és Borissal együtt elhagyják a Sóstót. Boris távozása már régóta a levegőben lógott, a Vidi ugyanis rendre gyenge, lassú, gyakorta a megfelelő küzdőszellemet nélkülöző alibifocival rukkolt ki, s nem tudni, hogy mi volt a késlekedés oka, de már hónapok óta látszott, hogy a német szakemberrel nem fog megindulni felfelé az elmúlt bő évtizedben három bajnoki címet és Ligakupa-győzelmet, egy Magyar Kupa diadalt elért, hét bajnoki ezüstérmet és egy bronzot is nyerő klub szekere. Sőt.

Borisnak két hatalmas mázlija volt februári érkezése óta: először, amikor az első öt mérkőzésen kikapott a Vidivel, már nyilvánvalóan nem választotta el sok a kirúgástól, ám a gyirmóti győzelemmel – ahol a klubrekordot döntő, majd nyáron érthetetlenül elküldött Nikolics Nemanja igencsak megtalálta a góllövő cipőjét – megindult felfelé a tabellán a Vidi, s bár hatalmas szerencsével, de a 4. helyre odaért, ami  a Fradi MK-sikerének köszönhetően nemzetközi szerepést ért. Az, hogy ebben sok érdeme Borisnak nem volt, az teljesen világos, az egyébként jó képességű játékosok szedték össze magukat, s egyéni villanásokkal hoztak pontokat a csapatnak.

„Csúcsdísznek” ott volt maga Nikolics: az „öregnek” tartott támadó, ha csak 20-25 perceket kapott volna, ebben a szezonban is benne lehetne 10-12 gól, a tapasztalata, rutinja és mérhetetlen Vidi-szeretete pedig élő példa a fiatalabbak számára. Az ő kiebrudalása, nyári elküldése alaposan „szívre ment” a szurkolóknál is, érthetően. Vele egy jó adag gól, tapasztalat, klubszeretet és a jelek szerint szerencse is távozott.

Boris második megmenekülése a kölni győzelem okán jött, ahol – bár a meccs jelentős részét emberelőnyben töltötte és így is nagy mázlival bekkelte csak ki a végéig a Vidi – mindenki eufóriába került, hogy a csoportkör kapujába került ezzel a piros-kék egylet. Csakhogy aztán jött az egyértelműen a rossz taktikának és felfogásnak köszönhető kijózanító hazai zakó és kiesés, majd a bajnokságban is elindult a „bicikli” lefelé a lejtőn. A kölni győzelemmel lehetett még takarózni egy darabig, mert a rendszeres kiábrándító vereségek közben még jött egy-egy nyögvenyelős hazai győzelem, de azoknál is látható volt, hogy a csapat szerencséje (mert legalább a végén próbálkoztak előre menni és voltak helyzetek) valamint a kulcsjátékosok egy-egy villanása, főleg Dárdai előkészítései és Kodro góljai jelentették a sikert, nem az edzői taktika.

Boris amúgy sem magas fokon álló „tudománya” a ZTE elleni hazai iksznél végképp elfogyott, s bár magától eszébe sem jutott lemondani, miközben maga nyilatkozta, hogy fogalma sincs, mitől szerepel rosszul a csapata, jött az UTE elleni újabb hazai zakó, majd a mélyütés az addig nyeretlen Vasas ellen, így végül valaki(k) megmutatták neki, merre van a kijárat…

Sallói István sportigazgató ténykedése Borissal ellentétben meglepő volt, mert ismeri a klubot, sokáig játszott a Vidiben, s korábban más csapatoknál többnyire eredményesen tevékenykedett vezetőként is. Ez a mostani eset újra rávilágít, hogy nem minden a klubhoz való kötődés és nem minden a jó pedigré kisebb csapatoknál vezetőként. A Vidi más „kávéház”, itt nem elfogadható a dobogón kívül semmi más. Ez az, amit valószínűleg nehezen tudott Sallói feldolgozni, illetve ezzel a nyomással nem tudott megbirkózni. Közepes igazolások, gyenge edző, nem jöttek be a húzásai, ezzel pedig nyilvánvalóan ő maga is elbizonytalanodott. Ugyanakkor az edző ilyen sokáig való megtartása nehezen indokolható ezzel. Csak a rideg tények: Borissal 32 tétmeccse volt a Vidinek és ezek között mindössze 13 a győzelem. Kritikán aluli…

Az, hogy kik jönnek a távozók helyére, még nem tudni, de úgy értesültünk, hogy a háttérben már folytak az elmúlt időszakban is egyeztetések és napokon – de lehet, hogy órákon – belül kinevezik az új végleges (vagy ideiglenes) trénert és sportigazgatót, ha egyáltalán megtartja ezt a posztot a klub, mert ez sem teljesen biztos. Az nem kétséges, hogy ha a szurkolókon múlna, Dárdai Pál volna a Vidi következő trénere, ezt már több fórumon sokan kifejtették a drukkerek, szimpatizánsok, illetve a klubhoz kötődő volt és jelenlegi szakemberek, vezetők, játékosok, támogatók közül is elég sokan. Az más kérdés, hogy a most éppen szabad egykori szövetségi kapitány és Hertha-edző (nem mellesleg a Vidiben játszó Ifj. Dárdai Pál édesapja…) kap-e olyan ajánlatot, főleg a koncepciót illetően, ami őt felvillanyozza? Mert ahogy ezzel kapcsolatban ő nyilatkozott néhány hete, nála most csak ez számít.

Mások is képben vannak, elsődlegesen Huszti Szabolcs (ha ő, akkor lehetséges, hogy Toldi Gáborral jön, aki szintén volt Vidi játékos és utánpótlás edző, s Debrecenben is párban dolgoztak, lévén Husztinak nincs Pro-licensze, ami nélkül nem lehet hivatalosan vezetőedző..) és Juhász Roland. Előbbi edzőnek, utóbbi sportigazgatónak tér vissza. De akadnak mások is akikkel tárgyaltak, köztük olyan, aki szintén Vidi-kötődésű, de jelenleg más csapatnál szerződéssel rendelkezik, tehát nem éppen könnyű feladat elmozdítani onnan.

Husztiék érkezésére van a legnagyobb sansz, ám kérdés, ők most a legalkalmasabbak a tűzoltásara? Aligha. Ebben a helyzetben kemény kezű, motivátor tréner és az átigazolási politikában jó kapcsolatokkal rendelkező sportigazgató kellene, nem újabb „kísérleti nyulak”. Ismét klublegendák nimbuszát lehet ezzel könnyen és gyorsan romba dönteni, túl azon, hogy totális lutri az, hogy velük megindulhat-e a szekér fölfelé, vagy marad az agónia…

Mindenesetre szerdán este jön egy újabb pikáns párharc a MOL Fehérvár számára: a Puskás Akadémia érkezik Magyar Kupa meccsre a Sóstóra. A tét a legjobb 16 közé jutás. Az, hogy ezen a meccsen már az új tréner, avagy egy ideiglenes megoldással más házon belüli szakember irányít a kispadról, még nem tudni, de ez is nagyon hamar ki fog derülni. Valószínűleg még ma.