Ahogy két hete a ZTE ellen, most is a 93. percben, a hosszabbítás letelte előtt kapott beívelt labda és fejes után gólt a MOL Fehérvár FC az NB I-ben, így újabb 2 fontos pontot pazarolt el. Most éppen a Paks vitt el egy egységet a Sóstóról az 1-1-re végződő találkozón. Hiába az edzőváltás, olyan mélyre sikerült „menedzselnie” a piros-kék csapatot az elmúlt időszakban Michael Borisnak, erős vezetői támogatással (pontosabban közönnyel…), amit „egyszerű” edző képtelen kezelni, ide már csúcspszichológus és egyben kemény kezű, motivátor tréner kellene, különben tényleg már a tavasz elején végképp búcsút kell inteni a dobogós reményeknek, sőt, inkább a sereghajtók felé, hátra kell tekintgetni, nem előre…

Felesleges részletezni a Paks elleni találkozó történéseit, mert ugyanazt láthattuk, mint lassan 1 éve, néhány meccstől eltekintve szinte mindig. Először is azt, hogy az egyébként több nemzet válogatott futballistái ennek a csapatnak a tagjaként képtelenek kimozdulni a komfortzónájukból – hiába állítják közülük sokan az ellenkezőjét – teljesen egyértelmű, hogy nem teszik ki szívüket-lelküket a pályára, nem csúsznak-másznak a siker érdekében, lassan, körülményesen játszanak, bár a játék szó itt nem igazán használható, mert maximum a szurkolók idegeivel játszanak, a labda vonatkozásában ez nem helytálló megállapítás.

Sajnos a jelek szerint ezek derék spílerek nem néznek elég alacsonyabb osztályú találkozót, vagy olyan kupamérkőzést, ahol egy-egy NB II-es, NB III-as csapat küzd az első vonal alakulataival, mert akkor kaphatnának ízelítőt a küzdésből, csúszós-mászós fociból. Az Iváncsa – Fradi kupameccset pl büntetésből ötször egymás után megnézetném velük, hogy álmukból felkeltve is tudják, mi az ami belőlük hiányzik mostanság…

A nem megfelelő hozzáállás még azokra is vonatkozik, akik legalább néha villantanak valamit a foci tudományából. NEM ELÉG, ha akad, aki rúg 2-3 meccsenként 1-1- gólt, ha közben a mozgása lassú, három labdából kettőt nem tud lekezelni, nem tudja megjátszani azt, ha hátramegy védekezni, abban nincs sok köszönet. Ha láthatóan „laza” akar lenni, de inkább görcsös és többet árt összprodukciójával csapatának, mint amennyit a néhány góljával hoz a konyhára.

A szurkolók, teljes joggal, egy harapós, fejben végig a pályán lévő futballistákat felsorakoztató, a piros-kék mezért csúszni-mászni hajlandó, elszánt gárdát szeretnének látni a zöld gyepen, nem ezt a kelletlen, motiválatlan, bátortalan és sértődött balerinákat felvonultató társaságot.

Lassan oda jutunk, hogy a média képviselőin, a mentőkön, valamint a stábon és a rokonokon kívül hazai részről csak a kifejezetten mazochista hajlamú drukkerek maroknyi egysége lesz ott a lelátón.

A tények kedvéért rögzítsük: 12 meccs után a MOL Fehérvár FC 12 pontot szerezve a 9. helyen áll, de mivel a közvetlen mögötte álló Mezőkövesd-Újpest páros vasárnap éppen egymás ellen játszik, szinte biztosan visszacsúszik a 10. pozícióba, az utolsó, még nem kieső pozícióba… Amennyiben azt is hozzátesszük, hogy a jövő héten Kispestre látogat a Vidi, majd jön a Fradi elleni hazai, az Újpest elleni idegenbeli, majd a Kisvárda elleni újabb hazai meccs, akkor az lenne a nagyobb meglepetés, ha a Vidi erről a 9-10. helyről előbbre tudna mozdulni a téli pihenő előtt, nem hátrafelé.

Nincs mese: ha szürreálisan is hangzik, de a téli átigazolási időszakban teljesen szét kell robbantani ezt a bandát, csapatnyi játékost kell kicserélni! Nem feltétlenül a mostaniaknál jobb képességű, hanem harapósabb, küzdőképesebb, mentálisan erősebb futballistákra.