Tovább tart a MOL Fehérvár FC vesszőfutása a labdarúgó NB I-ben. Az immár Michael Boris irányította alakulat szokásához hűen Pakson is vezetett – ezúttal ráadásul 2-0-ra már alig negyedóra elteltével – , de a DVSC és a Honvéd meccshez hasonlóan most sem volt elég ez még 1 pontra sem, mert négy zicceréből egyet sem értékesített, nem tudta lezárni a meccset, az utolsó 9 percben pedig újra kettőt kapott, mint ahogy pl Kispesten is 2 hete. Már az egymásután elszenvedett négy zakó is másfél évtizedes negatív rekord volt, ez az ötödik ezt is alulmúlja. A jelzők elfogytak a Vidi bénázására, ennél csak jobb jöhet most már.

Két meccs után az is tisztán látszik, amiről kinevezése pillanatától beszéltünk (írtunk): nem Michael Boris az az edző, akit ebben a helyzetben szerződtetni kellett volna, totális téves döntés az ő kinevezése! Szabics elment (már az ő kinevezése is hiba volt…), de a borzalmas eredménytelenség maradt, miként a fejekben a káosz. Ezen egy jól motiválni tudó, markáns, kellően kemény kezű szakember tud változtatni, nem a Boris-félék, akik jól megtanulták az UEFA-tanfolyamokon az elméletet, hogy mit vázoljanak fel a mágnestáblára meccs előtt, ugyanakkor fogalmuk sincs arról, miként kell egy ilyen helyzetben lévő alakulatot felrázni.

Boris abban is markánsan elődjére hajaz, hogy ő is egy „amúgy” jól játszó, igyekvő Vidit látott, amely éppen csak győzni nem képes, de „nem baj, jönnek majd a győzelmek is”. Oké, Michael! Beszélj még! De mindenek előtt azt áruld el, mikor??? Mert akármennyire tűnt ez rossz viccnek és szürreálisan valószerűtlennek korábban, az egyik legerősebb, legjobb lehetőségekkel rendelkező magyar csapatnak most már erősen kell maga mögé is néznie, nemcsak előre, mert még 1-2 vereség és máris oda lehet kerülni a veszélyes zónába. Már így is szégyenletes, amit ez a gárda összelúzerkedett a tavaszi meccseken, ha még ezt is sikerülne fokozni, arra már nem lehetne tényleg semmiféle jelző.

Valóban hihetetlen és szürreális ami történik a piros-kékekkel, de most már ezért is illene a mellébeszélést befejezni és aki nem hajlandó (90 + hosszabbítás) végig csúszni-mászni, hajtani, az menjen, most, szezon közben! Ennyit a Vidi II is el tudna érni válogatottak sora nélkül. Nem a szöveg kell, nem a”balsors”- lemez, hanem a pontok, mégpedig hármasával! Ennyi, nem több. Elég már abból, hogy ilyen kvalitású játékosok csak lézengenek, majd széttárják a karjukat: hát, megint nem sikerült! Őszintén szégyellniük kellene magukat, a tükörbe nézni, majd összeszorított fogakkal igenis bebizonyítani, hogy a Vidi ennél klasszisokkal jobb! Az érintettek önérzetét kellene, hogy bántsa az, hogy egyszerűen rajtuk röhög a fél ország, mivel jó képességű, jól fizetett, többnyire válogatott játékosok, akik amatőr hibákat elkövetve ajándékoznak sorozatban pontokat az ellenfélnek.

Ha ez nem működik, ha ezt ők nem érzik át, akkor egyikük sem alkalmas arra, hogy a honi labdarúgás elmúlt bő évtizedének második legeredményesebb (háromszoros bajnok, egyszeres kupagyőztes, továbbá Liga- és Szuperkupa győztes, hatszoros bajnoki ezüstérmes, egyszeres bronzérmes) klubjának mezét magára öltse!