Szezononként akad egy-egy olyan mérkőzésük a csapatoknak, amelyen semmi sem sikerül, eljön az a mélypont a játékban és a szerencsében egyaránt, amikor, ha másnap reggelig próbálkoznak, akkor sem rúgnak gólt. Ez a meccs a Fehérvár FC számára egyértelműen a szombati ZTE elleni volt, amelyen a csütörtöki kupatalálkozó után egy nagyon fásult, tompa, életlen, a megszokotthoz képest körülményesebben, lassabban focizó alakulatként teljesen sima, 2-0-ás vereséget szenvedett a közvetlenül mögötte álló zalai gárdától, amely így egy pontra megközelítette a tabellán.

A mérkőzés alapvetően nem indult rosszul hazai szempontból, az első öt percben a félpályán sem nagyon jött át a „Zete”, igaz, helyzetekig nem jutott el Pető Tamás csapata, a látogatók pedig eleve labdatartásos, biztonságos focira rendezkedtek be, amelyből gyorsan át tudnak menni kontratámadásokba. Miután a látogatók észlelték, hogy frissebbek, élesebbek vendéglátójuknál, felbátorodtak és egyre többet mentek előre, de nem állították megoldhatatlan feladat elé a piros-kék védelmet és Dala kapust. A 22. percben egy nem túl veszélyes, mellé szálló Bakti-löket volt a legveszélyesebb próbálkozásuk, míg a másik oldalon Simut lőtt kapura egy jobb oldali támadás végén, de Gundel-Takács védeni tudott.

A 24. percben jött aztán a fekete leves a Vidi számára: a jobb oldalról Dénes ívelte az érkező Croizet fejére a labdát, a francia támadó pedig 6 méterről a bal felsőbe stukkolt. Négy védő volt a közelében, de ebből ketten rosszul helyezkedtek, egy csak nézte a történéseket, Petrov, akinek pedig leginkább ott kellett volna lennie középső védőként, késve ért vissza, lemaradt a fejelő csatárról…

Görcsösen próbálkozott a Fehérvár FC, de két szabadrúgásból könnyen okozhatott volna galibát a ZTE háza táján. Az elsőnél 28-ról, középről lövés helyett egy gyenge, veszélytelen felívelésre futotta csak, a másiknál viszont, szinte a 16-os vonaláról, középső, ideális szituációból Pető Milán erőből próbálkozott, de a jobb felső sarok felé tartó lökete a sorfalban állókról szögletre pattant. Ebben ennél sokkal több volt. Mint ahogy a 43. minutumban Szabó Bálint helyzetében is. A kiváló középpályás jó labdát kapott Stefanellitől, már a 16-oson beül a jobb oldalon, de nagy ziccerben még húzni akart egyet a labdán, ami nem volt jó döntés, mert szerelték.

A szünetben ezúttal nem tudott csodát csinálni Pető Tamás, mert bár a második félidőre Petrov és Simut már nem futott ki, helyettük Katona és Holender folytatta, a fordulást követően is ugyanolyan tompa, ritmustalan volt a Vidi focija, mint addig. Az 55. percben jött a kegyelemdöfés: egy szabadrúgás után Mim fejelte át a kapu előtt középről az ötös jobb sarkánál őrizetlenül álló Croizethez a játékszert, ő pedig rutinosan ki is használta a helyzetet, ballal a jobb alsóba belsőzött.

Volt még hátra idő bőven ahhoz, hogy egy jól pörgő, éles Vidi felálljon és minimum egyenlítsen, ezt nem egyszer bizonyította már, ám ezúttal érezni lehetett, hogy a mai játékban ez nincs benne. Hiába jött még be Kovács Mátyás és Sekularac is, az eredmény nem változott. Kovácsnak egy jobb oldali lecsúszott beadása majdnem a jobb felső sarokba hullott, de Gundel-Takács kitolta a játékszert a léc alól, majd ugyancsak Kovács került ziccerbe, szintén a jobb oldalról a kapu elé betörve, de 7 méterről leadott középmagas lövését a zalaiak kapusa szögletre ütötte.

Ennyi volt, a szögtelekből sem lett semmi, a ZTE megérdemelten vitte az a három pontot 16 év után a Sóstóról. A Fehérvár FC maradt a tabella 8. helyén, ám nagyon nem mindegy, hogy már csak egy ponttal áll éppen a Zalaegerszeg előtt, nem néggyel, mint előtte, vagy – ha nyert volna – héttel, s így a már kieső helyen álló Nyíregyháza előtt is „csak” 6 pont az előnye, nem kilenc. Ennek pedig azért van igen komoly jelentősége, mert a következő fordulóban, április 13-án, vasárnap este 7-kor éppen a Nyíregyháza vendége lesz a Vidi.

Pető Tamásnak újra elő kell vennie a varázspálcáját, hogy a véghajrában ne legyen „meleg a helyzet” csapata számára.