Azok után, hogy a hátsó régiókban szinte mindenki szerzett 1-1 pontot, sőt, akad aki hármat is, így úgy lépett pályára a DVSC ellen a MOL Fehérvár FC a labdarúgó NB I-ben, hogy győznie kell, ha nem akar nagyon hátrafelé nézegetnie. Ez azonban nem sikerült, a Vidi védelme továbbra is nagyon gólerős és veszélyes, csakhogy a saját kapujára, miközben elől csak akkor van gól, ha azt Kodro szerzi. Most is egyet vállalt, ám ez is csak 1-1-es döntetlent és egy sovány pontot ért. Három pontra van a sereghajtó Vasas, igaz, a dobogós, 3. helyen álló Kisvárda is csak 7 egységnyire, tehát ebből még bármi lehet, nagy pofon és akár nagy öröm is a végére. Igaz, utóbbira az eddig látottak alapján csak elméleti sansz van.

Az első félidő első felében a hazai egylet dominált inkább, ez főleg labdabirtoklásban nyilvánult meg, helyzetekben kevésbé. Aztán téli hideg ide vagy oda, a piros-kék védők elmentek „nyaralni”, jött két debreceni beadás, amelyek közül az elsőnél még szerencséje volt a MOL Fehérvárnak, mert Soós a beadása előtt lesről indult, majd aztán Dzsudzsák szögleténél már nem volt pardon, Babunszki hat (!!) hazai védő gyűrűjében simán és zavartalanul fejelhetett a hálóba. Heister akkorát „ugrott”, hogy maximum 15 cm volt az emelkedése, a többiek pedig tisztelegtek a gólszerzőnek.

A folytatásban sem nagyon egyenesedett ki a Vidi hátsó alakzata, de a Loki ritkán jutott jó helyzetbe. A második félidő elején aztán váratlanul jött a hazai egyenlítés: behátrált a hajdúsági védelem, de Kodróhoz került a labda, ő pedig befordult vele a kaputól 7-8 méterre középen, s középen a léc alá emelt. Ez volt Kodro 8. gólja a bajnokságban, kár, hogy rajta kívül nincs továbbra sem vérbeli befejező csatára a piros-kékeknek.

A bosnyák-spanyol akár döntő tényező is lehetett volna hamar, ám először létszámfölényben rosszul passzolt a 16-osnál, majd újabb hatalmas ziccerben feleslegesen áttette a jobbról a bal lábára a labdát, így blokkolták a lövését a visszaérő védők. Christensen is hasonló lehetőséget packázott el, igaz, ő szűrű középpályás, látszott is, hogy ritkán fordult az ellenfél kapuja irányába, aztán, ha közel ért hozzá, vissza is fordult vagy passzolt. Hol jó, hol rosszul.

A hajrában Houri jött a Vidibe, de hát ő sem az a gólvágó típus. Ennek megfelelően hiába jött 5 perces hosszabbítás, és egymás után több szöglet és felívelés, nem volt éle a hazai játéknak, így újabb fájó 2 pont úszott el a Gaja patakon.

Jövő héten újabb nehéz, idegenbeli csata jön, mégpedig a hátsó régióban legjobb formába lendült gárda, a Mezőkövesd otthonában, ahol egyébként sem sok sikerélmény érte mostanában Huszti Szabolcs alakulatát. Jósolni fölösleges, de ha ezt a meccset elbukja a Vidi, felesleges lesz előre tekintgetnie. A vezetőknek addig is áll a feladat: CSATÁRT, GÓLLÖVÉSRE ALKALMAS TÁMADÓT KELL igazolnia! (A képen Kodro mutatja, hogy kell befejezni egy támadást eredményesen)

Eddig abszolút impotens volt ebben a tekintetben a Juhász Roland vezette szakmai menedzsment, de nincs mese, muszáj igazolni, mert ha Kodróval bármi történik, csak szélsői és rutintalan csatára marad a Vidinek, ráadásul a kapuban is van probléma elég. Kovács továbbra is csak a gólvonalon mozog, a beívelésekre nem mozdul ki, ennek újabb kapott gól volt az eredménye. Szóval csapatnak, edzőnek, vezetőnek, mindenkinek van bizonyítani valója, nem is kevés.

Végül ajánlom mindenki figyelmébe a címlapfotót, amely a meccs után készült. A játékosok a szokásoknak megfelelően kimentek az RBD ultrái elé megköszönni a bíztatást. Tessék nézni az arcokat! Mindenki néz maga elé, a fűre, a cipőjére, többnyire a semmibe meredve, csak éppen a szurkolókra nem. Ugye, nem kell semmit hozzátenni?…