Az FMC fehérvári és környékbeli sportikonokat, legendákat felvonultató sorozatának legutóbbi főszereplője a Vidi jelenlegi vezetőedzője, korábbi játékosa, pályaedzője, megbízott vezetőedzője és játékosmegfigyelője (scout), Pető Tamás. Az fmc.hu-n erre a linkre kattintva teljes egészében olvasható az interjú, amiből alábbiakban a jelenre vonatkozó részt emeltük ki.

– …Itt a Vidinél voltál korábban pályaedző, megbízott vezetőedző és játékosmegfigyelő, az angolból átvett kifejezéssel scout, majd vezetőedző. Amennyiben összegyúrod az eddigi fehérvári munkásságod, az itt szerzett tapasztalatokat, hogy látod, mennyire meghatározó klubja a magyar focinak a Vidi?

– Teljes mértékben az! Abszolút meghatározó. Én nem tudom azt elképzelni, hogy a magyar futball a Vidi nélkül létezzen! 

Óriási hagyományokkal, tradíciókkal és kiváló eredményekkel rendelkező sportegyesület ez. Hihetetlen játékosegyéniségek fociztak itt olyan remek csapatokban, mint a legendás UEFA-kupa döntős társaság, ők azok, akiken mi felnőttünk a 80-as években, csodálattal figyeltük őket. De volt itt a közelmúltban is siker: a Nikolics-féle bajnok- és kupagyőztes csapat, az Európa-liga csoportkörös szereplés, Chelsea elleni döntetlen, nagyon sok remek játékos volt ezekben az években is a klubnál, elég egy Lazovicsot, vagy a legjobb magyarokat említeni, egy Juhász Rolandot és egy Huszti Szabolcsot. Egy kicsit talán identitását vesztette ott a klub, hogy nem támaszkodott a tehetségeire, fiataljaira, de most kezd ez szépen rendbe jönni, oda visszatérni a klub, ahol annak idején volt, a fiatalokra alapozva. Ennek az alapozásnak vagyok most én az alappillére, megpróbálom azt a keretet, azt a csapatot összerakni, amelyik a következő évek Vidijének a gerincét adja majd. Én nagyon bízom a fiataljainkban!

– Azt azért szándékosan sem lehetne állítani, hogy kitérsz a kihívások elől, bátortalan lennél, mert nem biztos, hogy mindenki akkor vállalt volna szerepet a Vidinél, amikor ez a kevésbé látványos, de fontos építkezési fázis zajlik. Hangsúlyozva, hogy ezt a beszélgetést néhány nappal a Ferencváros elleni idegenbeli meccs előtt rögzítjük, nem tudjuk az eredményt, de most ettől függetlenül is én ki merem jelenteni, hogy a győri kezdéstől, első 20 perctől eltekintve egy jó szellemű, bátor, jól küzdő és jól is focizó csapatot raktál össze, amelyből a megfelelő rutin és higgadtság hiányzik picit, ami a helyzetkihasználásokban mutatkozik meg leginkább. Szóval az biztos, hogy ez egy nagy kihívás egy szakembernek, ezt a feladatot eredményesen elvégezni. Ezt nyilván te is felmérted, amikor felkértek nyár elején erre a feladatra. Alaposan át kellett gondolni a szerepvállalásod, vagy egyből rábólintottál, mondván, itt egy „emberes” feladat, bátor gyerek vagyok én, Pető Tomi, gyerünk, csináljuk!

– Inkább az utóbbi! Nagyon gyorsan történt az egész: hét közepén kaptam a megkeresést a klub egyik vezetőjétől, hogy mivel nagy eséllyel távozik az addigi edző, vállalnám-e a feladatot, mivel rám gondoltak vezetőedzőként? Megkaptam a feltételrendszerrel kapcsolatos megfelelő információkat is, és mivel nem volt sok időm a gondolkodásra, ráadásul szeretem a Vidit és a kihívásokat, így aztán ekkor lett nálam aktuális gondolat, amit nagyon jól fogalmaztál meg: „Hajrá Pető Tomi, gyerünk, csináljuk!” Belevágtam, a következő héten már kezdődött is a felkészülés, de nem volt éppen könnyű feladat addig összeszedni a segítőimet, mivel a klubnál a szakmai stábból alig maradt valaki – csak a videoelemző, illetve a klub alkalmazottja volt a kapusedző is, de ő nem a felnőtt férfi csapatnál dolgozott addig  -, akiket pedig én kiszemeltem és fel is kértem, a legtöbben élő szerződésekkel rendelkeztek máshol, volt munkájuk. De sikerült nagyon gyorsan összerakni a stábot, mert a srácok is hasonló kihívásnak élték ezt meg, mint én magam, így egy motivált, elhivatott szakmai csapattal tudtunk nekivágni a felkészülésnek, amit szűkösebb, sok fiatalból álló kerettel jól is kezdtünk, kiválóan ment a csapatnak az edzőmeccseken, amiket egy kivétellel megnyertünk, majd a tétmeccseken is jó startot vettünk.

Ha nem is remekeltünk végig, de idegenben hoztuk az első EKL-meccset, aminek a visszavágóján is produkáltuk a megfelelő eredményt, közben a bajnokságot egy vállalható idegenbeli döntetlennel, majd egy DVTK elleni szép hazai győzelemmel kezdtük. Közben sajnos tovább szűkült a keret, mert Kastrati után Ominger majd Babos is megsérült, aztán távozott több játékosunk más csapatokhoz és érkeztek is néhányan, tehát volt meló közben bőven, hogy meglegyen a megfelelő stabilizáció és az a 12-13 játékos rendelkezésre álljon, mint „kemény mag” akik az alapot adták, hogy bírjuk a kettős terhelést, amíg ott vagyunk a nemzetközi porondon is a bajnokság mellett, illetve egy MK-meccsen is túl vagyunk már. Sajnos a keretünket továbbra is sújtják a betegségek, sérülések, a hét, számunkra fontos távozó mellett mindig akad 1-2 hiányzónk egészségügyi okok miatt, mint most pl. Melnyik, aki az MTK ellen mellkas sérülést szenvedett, nehéz így jól teljesíteni, de nem panaszkodom, csináljuk a dolgunkat, remélve, hogy majd sikerül egy kicsit bővíteni a keretünket és a sérülések sem tarolják az állományt úgy, mint eddig. Akad néhány hiányposztunk, amelyekre szeretnénk igazolni, de például csatáraink vannak, velük az a feladatunk, hogy kihozzuk belőlük a gólokat, javuljon a helyzetkihasználás, ami talán a legnagyobb problémánk. A játék többnyire rendben van, de nem mennek be a helyzetek, ezen dolgozunk, ennek a javításán, illetve a stabilitáson kell még komoly mértékben javítani, mert ezen a téren nem teljesítettünk jól az elmúlt időszakban, kifejezetten pedig a győri meccs elején. Ez a legnagyobb gondunk most, mert a kicsit idősebbek, a 20-as éveik közepén járók is elbizonytalanodtak, ami már sok ennek a fiatal gárdának. Egyébként én szintén úgy gondolom, ahogy te is mondtad, illetve hasonló visszajelzéseket kaptam másoktól is, hogy a focink minősége rendben volt eddig, kivéve ezt a győri meccset, az nálam nem nézett ki túl jól…

– Tovább görgetve a „bátor gyerek Pető Tomi” gondolatmenetet, megbántad, hogy fejest ugrottál ebbe a kalandba?

– Dehogy! Gyáva lettem volna, ha nem ugrok bele! Az nem én lettem volna! A feleségem mondta is, hogy na, mostantól rajtad lesz a célkereszt, de ez nem foglalkoztat különösképpen. Kard ki kard, csinálom, ez olyan feladat volt, amit el kellett vállalnom, bízom magamban, a kollégáimban, a játékosaimban, bízom abban, hogy amit elértem játékosként, azt edzőként is végre tudom hajtani, ezért dolgozom minden nap. Egy biztos: én nem fogom feladni, soha nem is adtam fel semmit! Nekem most az a feladatom, hogy beépítsem a csapatba a fiatalokat, s érjünk el minél jobb eredményt, de minimum biztosan maradjunk bent az NB I-ben, majd jövőre már legyenek a mostani ifjoncok között olyan labdarúgóink, akik külföldön is piacképesek lehetnek. Ha ezeket meg tudjuk valósítani, én úgy gondolom, hogy elégedettek lehetünk.

(Fotó: Mátay Balázs)

Pető Tamás nagy meccse a Vidiben 1996 augusztusában: 2 gól, 2 gólpassz a Vác ellen: