Rég nem látott magasságokba repült a remek Nemzetek Ligája szereplés okán labdarúgó válogatottunk: az UEFA NL-rangsorában 3 év alatt messze a legtöbbet előrelépő nemzeti egylet lett a miénk, 23 pozíciót javított, ezzel a 8. helyen áll jelenleg, ebben a pozícióban zárta az idei NL-sorozatot! Tavalyhoz viszonyítva is a mi fiaink a legnagyobb előrelépők a rangsorban 12 helyes előreugrásukkal. Mindezek első kalapos kiemelést jelentenek a 2024-es németországi Európa-bajnokság selejtezőinek október 8-án esedékes sorsolásán, illetve borítékolható pótselejtezős pozíciót, ha ebből a selejtezősorozatból egyenes ágon nem tudja kvalifikálni magát a tornára a Rossi-gárda. Aligha kívánhatnánk jelenleg jobbat.

Nagyon kellett is ez már labdarúgásunknak, mert az irigyek és hozzá nem értő „stadionozók”, focigyűlölők még, ha jelentős kisebbségben is vannak a sportbarátokhoz képest, egyre hangosabban fröcsögték: „Minek ide stadionokat építeni? Minek beleölni ennyi pénzt, amikor a magyar foci egy rakás sz.r és különben is minden másra jobban kellene a támogatás?”…

Nos, lehet nem szeretni, lehet negatívan példálózni vele, de ettől még tény: a focinál nagyobb hangulatformáló tényező és népszerűbb „szórakoztató iparág” nem sok van. A jó focira, a sikerekre azonnal vevő még az is, aki alapvetően nem ért hozzá. A magyar válogatott ékes példája ennek: több, mint három évtized totális sikertelensége után jött az első éledezési jel, a 2016-os Európa-bajnokságra való kijutás és ott a helytállás. Azt még sokan a kicsiknek is kedvező selejtező-rendszer és a szerencse számlájára írták, ám amikor 4 (pontosabban 5) évvel később újra sikerült az Eb-kvalifikáció, a tornán pedig újra sikerült megcibálni az oroszlán bajuszát a franciák és a németek elleni döntetlennel, már kevesen voltak hangosak a kritikusok közül.

Mindezt úgy sikerült elérni, hogy a csaknem 70 ezres Puskás Aréna rendszerint megtelik mostanság a magyar válogatott meccsein, abban az esetben pedig, amikor nevesebb csapat érkezik, három-négyszeres a kereslet a jegyek iránt, azaz, ha lenne egy 300 ezres stadionunk, az is megtelt volna és a jövőben is megtelne az olaszok, angolok, németek, franciák, portugálok ellen!

Elnézve ezeket a srácokat és a mindig ezer fokon égő, remekül motiváló kapitányt, Marco Rossit, a mostani állapot még talán fokozható is egy kicsit, ami magában hordozza azt, hogy a következő Eb-re és vb-re közvetlenül is képes lesz kvalifikálni majd magát válogatottunk, de mindenképpen sanszos lesz a kijutásra. Szóval alapos okunk van végre a reménykedésre. Hajrá, magyarok!