Két, sokadik visszajátszás után is szabályosnak tűnő gólt (főleg a második volt egyértelműen az) vett el a Fehérvár FC-től a VAR és Karakó játékvezető a DVTK ellen a labdarúgó NB I zárófordulójában, így több, mint fél év után egészen szürreális körülmények között lecsúszott a dobogóról Bartosz Grzelak alakulata. A 0-0-ás végeredménynek Felcsúton örülhettek, ahol a Puskás Akadémia szinte végig emberelőnyben játszva legyőzte a DVSC-t, így elcsente a Viditől a bronzérmet!

A Sóstói Stadionban régen látott sok néző, több, mint 6000 Vidi szurkoló várta, hogy a végén érmes csapatot ünnepelhessen. Kedvenceik azonban kissé visszafogottan kezdték a találkozót, túlzás lenne azt állítani, hogy mindent elsöprő lendülettel, vérben forgó szemekkel estek volna neki a Diósgyőrnek. A hazaiak kezdeményeztek többet, de sokáig igazán nagy ziccerig nem jutottak Christensenék.

A 27. percben aztán nemcsak a helyzet jött, hanem a gól is, miután Sigér ívelését Karamoko gyönyörű mozdulattal a bal sarokba fejelte. Hatalmas volt az öröm, ám nem tartott sokáig! A VAR kocsiban ülők addig kockázgatták az esetet, hogy végül kihívták „mozizni” a pálya szélére Karakót is, aki mintegy 3 percnyi pauza végén visszavonta a gólt! Az utólagos ismétlésből az derült ki, hogy még a támadás elején, amikor Christensen ívelt be egy szabadrúgást, az egyébként visszafelé mozgó Sigér sarka belógott, majd azt követően került hozzá a védők által kifejelt labda, amit Karamokóhoz játszva született a gól. Szürreális, hogy ezt visszavonta a játékvezető, mert részint Sigér visszafelé mozgott, így semmiféle előnye nem származott abból, hogy a cipője sarka belógott, részint pedig mivel a védők elsőre tisztáztak, új játékhelyzetnek minősül a kifejelt labda utáni újabb ívelés, amelyből a gól megszületett.

A Vidit nem törte össze a szituáció, ám maga a helyzet, amikor egy gólt így visszavonnak, amit már megadtak egyszer, megünnepeltek egyszer, enyhén szólva sem korrekt. És akkor még nem lehetett sejteni sem, hogy a végén jön ennél cifrább verzió is a Karakó – VAR kombótól…

Apropó, Karakó. A játékvezető sporttárs az egész mérkőzésen nagyon gyengén teljesített. Egy akciónál, amikor Karamokóval szemben szabálytalankodtak, nem adott előnyszabályt, pedig Katona már egyedül száguldott a kapu felé ajtó-ablak helyzetben. Ezen felül kiosztott úgy 5 sárgát a sokszor szabálytalankodó diósgyőri játékosoknak, hogy a „díjazott” delikvensek közül legalább kettő utána is elkövetett még lapot érő szabálytalanságot, de valamiért a derék spori nem óhajtott ezen a mérkőzésen kiállítani senkit. Ezek egyenként nem nagy bakik – bár nem is jelentéktelenek -, ám együtt, a két visszavont góllal pláne, már az egész találkozót jelentős mértékben befolyásolóak.

A második félidőre egy harapósabb, jobban presszionáló Vidi jött ki, de igazán akkor kezdett „felbillenni” a pálya, amikor Grzelak mester – a szezon folyamán első alkalommal – fel merte azt a kockázatot vállalni, hogy nem posztra cserélt, hanem behozta két támadóját, Gradisart és Stefanellit, majd a végén már Tóth Tamást is, miközben Karamoko – és a véghajráig Katona – sem ment le. Ennek megfelelően az utolsó bő félórában már jöttek is szépen sorban a hazai helyzetek, amelyek viszont nem mentek be, hol a jobb, hol a bal sarok mellett suhant el egy-egy lövés pár centivel, hol Karamoko, hol pedig Katona célzott rosszul elképesztően nagy ziccerben.

Elérkezett aztán a 90. perc, a rendes játékidő utolsó perce, amikor Christensen kavarta meg a miskolci védelmet 7-8 méterre a kaputól az ötös jobb sarkával egyvonalban, majd betette a labdát középre, ami egy vendéglábon meg is csúszott kicsit, az érkező Serafimov pedig közelről a hálóba lőtt! Hatalmas öröm hazai oldalon, mindenki a pályán, Grzelak, a masszőr, de még a sérülése ellenére beöltözött Fiola és Kalmár is berohant ünnepelni, a DVTK játékosai pedig lehajtott fejjel felálltak a középkezdéshez. És akkor Karakó jelzi, ismét vizsgálódik a VAR! Nos, addig vonalazgattak, amíg hosszas várakozást követően újfent elrontották a fehérvári ünneplést. A baj csak az, hogy sokadik visszanézésre sem igazolódott a lesállás, merthogy nem volt az! Szabad szemmel nem látható még a technika segítségével sem egyértelműen a labdaelrúgás pontos pillanata, ami pedig igen, az tipikus egyvonal. Márpedig az nem les! Hogy miért hozták ki mégis annak? Azt csak az érintettek tudják.

Hivatalosan nem nyert tehát a Vidi, a bronzérem a Puskás Akadémiáé lett, mindazonáltal ez a mérkőzés tipikus példa arra, hogy a lesszabály rossz! Alapos és mielőbbi reformra szorul, amit a VAR-os egységgel karöltve Karakó játékvezető összehozott a Sóstón szombat este, az finoman fogalmazva is vitatható. Két dolog egészen biztosan nincs jól: az, hogy egy beívelésnél a támadó csapat nem az ellenfél kapuja felé, hanem visszafelé mozgó játékosa lesen van, ha a cipője sarka be is lóg a lesvonalon túlra, mivel semmiféle előnye nem származott ebből a szituációból, illetve az méginkább nincs rendben, hogy a 90. percben egy teljes bizonyossággal és szabad szemmel megállapíthatatlan, amúgy abszolút egyvonalnak minősíthető szituáció okán érvénytelenítik azt a gólt, ami egy csapat érmes helyezésébe kerül. 

Egyszerűen nem szabad ilyen helyzetben a játékvezetőnek beavatkozni, nem lehet, hogy ő legyen a főszereplő egy ilyen téttel bíró meccs végén. Most ez történt, Karakó elvitte a show-t, elrontotta sokezer ember estéjét, akkor és úgy vonta vissza ezt a gólt, hogy azt már mindenki jól megünnepelte, ezt fejben egyszerűen nem lehet már helyre tenni, mindezt úgy, hogy ezúttal még ki sem ment megnézni a szituációt, ahogy tette az első visszavont gólnál. 

 

Akárhonnan is nézzük a történteket, Karakó nem lesz közönségkedvenc Fehérváron és az MLSZ is akkor dönt jól, ha egy darabig nem küldi Vidi meccsre.

A mostani összecsapástól elvonatkoztatva, az egész szezont mérlegre téve, jár a dicséret a piros-kékeknek, mert előzetesen kevesen hitték volna, hogy hét hónapig dobogón áll majd, s újra kiléphet a nemzetközi porondra. Ugyanakkor azt sem szabad elhallgatni, hogy nagyon sok lehetősége lett volna bebiztosítani a dobogót, de mindig akkor hullajtott pontokat, amikor a riválisok is botlottak, mintha nem az éremért folyt volna versenyfutás, hanem annak elkerüléséért…

A mostani, továbbá a Kecskemét és a ZTE elleni két hazai találkozó, amelyeken összesen 8 pontot bukott el a csapat, utólag fáj igazán, mert ha csak ennek a nyolcnak a felét bezsákolta volna, most ezüstérmet ünnepelhetne. Az idegenben elpackázott, nyerhető mérkőzéseket már hozzá sem érdemes tenni, mert találnánk újabb 8-9 pontot, amit eltékozoltak Katonáék.

Az EKL-re és a következő idényre tovább szükséges erősíteni a Vidit, mert az irány jó, de hogy ennek igazán meglegyen az eredménye, ahhoz a mostaninál mélyebb keret kell, nem nagyon, éppencsak annyival, hogy ne ugyanaz a 2-3 játékos legyen érdemben bevethető a cserepadról rendszeresen.