A labdarúgás az a sportág – mint ahogy minden labdás sportág -, ahol nem mindig az győz, aki a meccsen jobb, több helyzete dolgoz ki vagy szebben játszik. Ez a tézis a spanyol – olasz Eb-elődöntőre is igaz. Spanyolország többet támadott, több helyzet volt, tetszetősebben is focizott, ám az „időtlen idők” óta veretlen Olaszország megmutatta, milyen is az igazi célfutball, koncentráltan, hatalmas akarattal zakatolt 120 percen át, hogy aztán az 1-1-re végződő csatát követően a mindig lutri 11-es párbajban először győzze le ellenfelét nagy tornán büntetőkkel. Pedig az olaszok rontottak először, s – egy kivételtől eltekintve – minden lövésnél rajta volt a labdán kapusuk, Simón. Ez a nap, ez az éjszaka azonban mégsem az övék lett, mert – amiként az már sokszor történt már korábban Eb-ken, vb-ken – pont azok rontottak a másik oldalon (a gólszerző Morata és a mezőny legjobbja, Dani Olmo), akik a rendes játékidőben a legjobban teljesítettek.
Olaszország tehát az első finalista a 2020-ról az idei nyárra halasztott Európa-bajnokságon, s várja ellenfelét, amely a másik elődöntő győztese, Anglia, vagy Dánia lesz. Aligha kérdéses, hogy a hazai pályán szereplő britek az esélyesebbek, ám az utolsó csoportmeccse óta félelmetes formát mutató északiak sem akarnak a döntő kapujában megállni. Holnap este (éjjel) már okosabbak leszünk. Akárki is legyen az olaszok ellenfele, meg fogja érdemelni. Mint ahogy a veretlenül búcsúzó spanyolok is megérdemelték volna a finálét.