Az elmúlt szezon mélyrepülése kapcsán a bajnokság tavaszi szakaszában többször fogalmazta meg markáns véleményét és vetett fel kérdéseket a Fehérvár FC (akkor még MOL Fehérvár FC)  szereplését illetően dr. Cser-Palkovics András, aki már kisgyermekkora óta nagy szurkolója a mindenkori piros-kék alakulatnak. Akár lent, akár fent járt éppen a tabellán a Vidi liftje, amikor csak lehetett, Székesfehérvár polgármestere ott volt a lelátón és szurkolt a focistáknak, az egykori ikonoknak Karsaiéktól a Disztl-fivérek neve fémjelezte UEFA-kupa döntős Vidin át a labilis 90-es évek és 2000-es esztendők sóstói generációján keresztül a 2010-es évtized bajnoki címeit, kupagyőzelmét és nemzetközi sikereit produkáló piros-kékekig. A labdarúgó NB I új idényének rajtja kapcsán beszélgettünk a sportos városvezetővel.

Az elmúlt időszakban, tavasszal, amikor már egyértelmű volt, hogy komoly problémák vannak a Vidivel, amely kishíján ki is esett az NB I-ből, többször hallatta a hangját és fogalmazott meg kritikákat, nyílt kérdéseket a csapat teljesítményével és a vezetőség nem feltétlenül „prémium kategóriás” ténykedésével kapcsolatban. Most, amikor már a tulajdonos nyilatkozott róla, s a gyakorlatban is körvonalazódik, mi a koncepciója a klubnak a jövőt illetően, továbbá, amikor már lezajlott az első mérkőzés, amelyen nagyon rossz és nagyon jó dolgokat is láthattak a szurkolók, mit vár a – vélhetően a korábbi 12-13 évtől merőben más képet mutató – szezontól?

– Először is fontos kiemelni, hogy mint szurkoló, fogalmaztam és a fogalmazok meg a jövőben is véleményt, hiszen maga az önkormányzat már évek óta nem tulajdonosa a Fehérvár FC Kft-nek és a felnőtt csapat vonatkozásában szponzorok, támogatók sem vagyunk. A klubbal most létrejövő megállapodás szerint ugyan visszaszáll  támogatóként Székesfehérvár Önkormányzata a fociba, ám kizárólag csak az utánpótlás tekintetében. Tehát hangsúlyozom, hogy a nagycsapathoz, a felnőtt együtteshez a 2023-2024-es idényben sem fogunk közpénzből önkormányzati forrást biztosítani! Én azt gondolom, hogy ez egy nehéz év lesz, hiszen amikor egy jelentős támogató távozik egy csapattól, annak komoly költségvetési, pénzügyi vonzata is van. Ez szerintem már látszik is, de én azt hiszem, hogy egyrészt a szurkoló mindörökké szurkoló, tehát itt volt az elmúlt sikeres időszak előtt és alatt is, és itt van a nehézségek idején. Mi nem mentünk el néhány év után máshol szerencsét próbálni, hanem itt maradtunk, mert számunkra a Vidi az a klub amit szeretünk gyerekkorunk óta, ami ehhez a csapathoz, ehhez a régióhoz kötődik, ami rengeteg embernek okozott és okoz örömet és mi ki fogunk állni a csapat mellett akármilyen is lesz ez az idény. Én abban bízom, hogy egy szerethetőbb irányba mozdul el a gárda, ez adott esetben több magyar játékost, több fiatal csapatba építését jelenti, továbbá olyan külföldiekét, akik itt is szeretnének játszani, ebben a csapatban. Vesztettünk értékeket, akiknek sokat köszönhet ez a város, gondolva itt elsősorban Stopirára, Negóra, ha már a légiósokról beszéltem, hiszen ők itt voltak sok éven át a klub legnagyobb sikereinél, de én bízom benne, hogy akik érkeztek, érkeznek azok tudják, hogy hová jönnek, hogy ez egy nagy múltú klub egy gyönyörű atmoszférájú stadionnal, fantasztikus szurkolótáborral, de szurkolókként most nekünk is egy kicsit megértőbbnek és türelmesebbnek kell lennünk.

Mégis mi okozhatta a szurkolók körében igen komoly, szinte kézzel fogható feszültséget, ingerültséget, még azok esetében is, akik aztán tényleg hóban-fagyban, nem csak a Sóstón, idegenben is mindig rekedtségig bíztatták a fiúkat a lelátótól?

– Az elmúlt 1-2 évben én azért tapasztaltam leginkább feszültséget a városban, amikor szóba került a foci, mert mindenki azt érezte, hogy ebből a nagyon nagy pénzügyi lehetőségből többet kéne tudni kihozni. Hazai szinten különösen. Itt azért ne feledjük azt sem, hogy nemzetközi szinten a Köln ellen egy ki-ki meccset sikerült játszani egy Bundesliga csapattal még a gyengére sikerült legutóbbi idényben is, kishíján bejutva az EKL csoportkörébe, de sajnos a hazai bajnokság nem úgy sikerült, ahogy azt akár a klub, a csapat, akár a szurkolók szerették volna. Most jóval kevesebb pénzből fog gazdálkodni ez a klub, mások lehetnek a reális célok, amit a szurkolóknak is el kell fogadni, de nekem az a tapasztalatom bérletesként a többi bérletes között, hogy a szurkoló mindent megért, ha látja, hogy szív, alázat és akarat van a pályán. Egyébként pedig számomra az első fordulós, Újpest elleni mérkőzés ebből sok mindent hozott, függetlenül attól, hogy a végén vereséget szenvedett a csapat. Szerintem a második félidő egy abszolút vállalható játékot hozott, kis szerencsével meglehetett volna minimum a döntetlen, sőt, ha Kodrónál az a néhány centiméter nekünk dolgozik – kiemelve, hogy ez a visszavont gól egy európai szintű találat volt -, ha az érvényes lett volna, akkor akár még a fordítás is összejöhetett volna, de tudjuk, hogy a fociban sincs „ha”, mint ahogy az élet más területein sincs, én mindenesetre azt hiszem, hogy ez a csapat megérdemli, hogy most odaálljunk mellé és menjünk, bíztassuk a meccseken. Nyilván nem a legegyszerűbb folytatás lesz éppen a címvédő Fradi ellen, amelynek a BL-kiesés miatt egy kudarcos idény eddig a mostani, ezért biztos, hogy bizonyítani szeretnének a zöld-fehérek, de ettől függetlenül a Vidinek minden csapat elé oda kell állni és menni, akarni, küzdeni, majd aztán meglátjuk, hogy a szurkolók segítségével mit lehet elérni.

A sportok támogatása tekintetében Székesfehérvár egy igazán példaértékű város, ha van önkormányzat, amelyik lehetőségeihez mérten igyekszik segíteni a helyi egyesületeknek, versenyzőknek, az a fehérvári. Mindazonáltal akadnak, akiknek ez sem elég – jelezem, nem ők vannak többségben, sőt – azt mondják, hogy lehetne nyomatékosabb támogatója a Vidinek az önkormányzat. Elviekben volna erre lehetőség? 

– Nem. Ki kell emelnem, hogy nemcsak nem akarjuk, de nem is tudnánk eltartani mi a klubot, hiszen egy éves szinten 5-6 milliárdos költségvetésű focicsapatot nem lenne lehetőségünk finanszírozni, ezért is nyilván nagyon fontos, hogy mikor és hogy szólal meg adott esetben egy polgármester. Én azt érzékeltem az előző szezon vége felé, hogy olyan feszültséget kezdett okozni az eredménytelenség már a városon belül, ahol egyszerűen polgármesterként meg kellett szólalnom, még akkor is, ha a Nemzeti Sport főszerkesztőjének ez kevésbé tetszett, viszont őt semmivel nem bízták meg a Fehérváriak, ellentétben velem és az ő képviseletükben én úgy éreztem, hogy akkor van dolgom, minden esetben kiemelve, hogy én mindig Vidi szurkoló voltam és mindig az is leszek, így ott állunk a csapat mellett, mögött, például most azzal is, hogy arra kérjük az embereket, szurkolóként is segítsék ezt a fajta átalakulást. Ezzel sok olyan elem megvalósulhat, amit régóta vártak a szurkolók, mert valljuk be, régóta szerettek volna több magyar játékost, több fiatalt, köztük minél több, a Vidi utánpótlásából kinevelt tehetséget látni a pályán. Most egészen biztos, hogy ezek megvalósulnak, de lehet, hogy ettől a csapattól nem várható el – sőt ebben biztos vagyok – ugyanaz az eredmény, mint az előző sikeres években elvárható volt. Egyszerűen a pénzügyi, költségvetési helyzet akkor olyan volt, ami lehetőséget adott a hazai szinten elérhető legjobb eredményekre, most álljunk oda az ügy mellé és ezt segítsük, támogassuk, aztán majd lehet egy szezon elteltével jövőre értékelni, hogy ez az átmenet miként sikerült. Én abban bízom, hogy ez alapvetően egy átmenet, tehát lesz még pénzügyi értelemben is jobb lehetőség a következő években. Abban biztos vagyok, hogy a klub tulajdonosa is ezen dolgozik, de most ez egy átmeneti időszak, ő ezt most világossá tette.

Ismét kiemelve, hogy a város nem tulajdonosa, nem támogatója a felnőtt csapatnak, nincs semmiféle közvetlen ráhatása a klubon belüli munkára, mi az, amiben tud és szándéka van segíteni az Önkormányzatnak a Fehérvár FC-t?

– Bízom abban, hogy ezen az új, valóban a megújuláshoz vezető úton végig tudunk menni, de előbb-utóbb azért ez egy stabilitást is fog tudni eredményezni. Ebben vállalt még önkormányzatunk több szerepet, de ennek a tartalmáról még nem tudok beszámolni, majd az egyeztetések után, miután lejárnak a stadionhoz kapcsolódó szerződései a klubnak és a önkormányzatnak. Egyébként magának a stadionnak a működtetésében vállalnánk többlet szerepet, úgy, hogy viszont többlet lehetőséget is kapna az önkormányzat. Erről egyébként korrekt tárgyalások folynak a klub és a város között. Ahogy ezek eredményre vezetnek, a nyilvánosságot erről tájékoztatni fogjuk. Addig is, hajrá, Vidi!

Én emlékszem a tizenéves Cser-Palkovics Andrásra, hiszen számtalanszor találkoztunk a stadionban, amikor édesapjával, illetve bátyjával ott szurkolt a Sóstó lelátóján a Vidnek. Ma is megvannak még a közös, családi meccsnézések, sportélmények? Annál is inkább, mivel a legifjabb Cser-Palkovicsok is szeretik és aktívak a sport területén, ahogy én tudom.

– Igen, abszolút családi program a Vidi meccsek látogatás és a szurkolás, úgy is vettük meg a bérleteket, hogy édesapám, bátyám, gyerekek, így együtt nézzük az adott mérkőzést. Ki mikor ér rá éppen, de amikor csak lehet, együtt vagyunk bérletesek és egyébként is egy nagyon jó kis bérletes társaság vesz minket körül a találkozókon, mert ez így igazi élmény. Tehát aki jár sporteseményekre, az tudja, hogy ez egy közösségi program, élmény. Ezt így, együtt jó megélni, izgulni a meccs előtt, már napokkal korábban beszélni róla, hogy mi várható az adott fordulóban, aztán izgulni a mérkőzésen, ott már rögtön elemezni, ha győzelem van, örülünk, ha vereség, akkor együtt búslakodunk, de két nappal később már újra várjuk a következő derbit és reménykedünk, hogy az jobban sikerül. Ez a szurkolói lét, és szerintem fontos, hogy ezt átadjuk a gyermekeinknek, akár fociról, kosárlabdáról, jégkorongról vagy éppen amerikai fociról van szó, járunk ki mérkőzésekre. Nem szabad elfelejteni, hogy egy várost valójában a sport és kulturális élete tud közösségként erősebbé tenni, közösséget építeni ezen a területen lehet. Ezért is fontos, hogy vannak ezek a műhelyek, s oda járnak a fehérváriak, de ez azért is kiemelt jelentőségű, hiszen ez egy agglomerációs kérdés is, nem csak fehérváriak mennek színházba, járnak foci vagy jégkorongmeccsre, hanem a környékbeli településekről is olyanok, akiknek a szíve együtt dobban velünk, fehérváriakkal ezekért a csapatokért.