Korán kezdte, a felsőfokú tanulmányok befejezését követően már edző lett, s több, mint két évtizedet töltött el a fehérvári és a magyar jégkorong utánpótlásának gardírozásával, mentorálásával Orgovány István, aki előtt a nyár végén hatalmas lehetőség adódott: a sportág őshazájába, Kanadába mehetett dolgozni, azaz gyakorlatilag a „tanítómesterekhez” tanítani.  A nem mindennapi kalandról, lehetőségről és az új munkájáról vall a folytatásban a székesfehérvári szakember.

– Nem voltál ismeretlen a szakmában, hiszen nagyon régóta tevékenykedtél a helyi és a magyar hoki utánpótlásában, ettől azonban még ízlelgetni kell a valóságot: egy, a világelittől még messze járó, ám kétségtelenül folyamatosan fejlődő ország szakembere lehetőséget kapott arra, hogy az olimpiai- és világbajnoki címek sokaságával rendelkező, egyértelműen világelső Kanada utánpótlásában dolgozhasson. Miként, mi, vagy ki által jött ez a lehetőség?

– Kezdésként az előéletemről: 18 évig szolgáltam a Volán utánpótlását, az ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémián dolgoztam edzőként, az utolsó három évben mentoredzőként. Egykori tanítványaim közül többen eljutottak az első csapatig, válogatottságig, így Németh Kristóf, Horváth Dominik, Varga Balázs, Szita Donát, Vokla Roland, Horváth Milán, Szabó Bence, Szabó Dániel, Dobmayer Dominik, vagy éppen női vonalon Horváth Imola és az Inline hokiban igen sikeressé vált Jancsó Dávid, aki jelenleg Franciaországban terelgeti a pakkot. A klubhoz, akadémiához kötődő munkát követően 4 évig a Magyar Jégkorong Szövetségnél tevékenykedtem az edzőképzésben, és mentor edzői feladatokat is elláttam az MJSZ-nél.

Volt több lehetőség is Európában, de – mondhatom, szerencsémre – időközben kapcsolatba kerültem egy játékosmegfigyelővel, aki a Colorado Avalanche-nek is dolgozik, illetve annak az iskolai jégkorong klubnak a sportszakmai igazgatója, amelyhez végül én is kerültem. A beszélgetések során elmondta, hogy ebben az intézményben sok évre visszamenőleg minden szezonban vannak európai edzők, akik az adott idényt náluk töltik. Miután megbizonyosodtam, hogy szakmailag jó helyre kerülhetek, és sokat tanulhatok, új szakmai kapcsolatokat teremthetek, így a családommal együtt, az ő támogatásukkal azt a döntést hoztam, hogy belevágok ebbe a kalandba.

– Mikor kezdődött a tényleges munka és miképpen?

– Szeptember 5-én utaztam ki Kanadába. Egy bentlakásos katolikus iskola U20-as csapatánál kaptam feladatot. Az iskola neve: Athol Murray College of Notre Dame, a csapatunk pedig Notre Dame Hounds néven szerepel a megmérettetéseken. A iskolának nem kevesebb, mint 10 jégkorong csapata van az U15, U17-18 és U20 korosztályban, ezek között 2 lány csapat. Közel 200 játékos, kb. 20 edző. A multisport felfogás alapján dolgoznak. Az iskola több más sportágban is lehetőséget nyújt: kosárlabda, labdarúgás, amerikai foci, röplabda. A klubból számtalan NHL játékos került ki az elmúlt évtizedek során, tehát nem egy „futottak még” bázisra érkeztem. Az iskola 104 éves, Wilcox településen található, Saskatchewan államban, 30 percre Reginától, a fővárostól. A hely mindennel felszerelt, konditerem, lőpad, jégkorong pálya, sok öltöző, közösségi tér, sportcsarnok, és mellette az iskolai épületek, étterem, kollégiumi épületek, templom. Az iskolának saját múzeuma is van, ahol többszáz éves könyveket őriznek Európából.

– Mi a konkrét feladatod, hogy telnek a napjaid?

– Az U20 csapattal dolgozom másodedzőként, de videóelemzéseket is végzek. Minden napom nagyon hasznosan telik. Ezek mellett minden más korosztály munkájába betekintést nyerhetek, rengeteg hasznos tapasztalatot tudok gyűjteni. 56 mérkőzésünk lesz ebben a szezonban a junior bajnokság alapszakaszában, ahonnan 12 csapatból 8 kerül a rájátszásba. A bajnokság állami szinten zajlik, és ez számít itt a felnőtt bajnokságnak. Minden város sajátjának érzi a csapatát, és szurkol neki. A jegy egy meccsre 17 kanadai dollárba kerül, ez nagyjából 4500 Ft, és több helyen az ezret is eléri a nézőszám, már az alapszakaszban. Nagyon profi minden a bajnokság körül. A legtöbb helyen igazi show már a meccsek elején a bemutatás is, ahogy a csúcsligában. Nagyon jól prosperáló, komoly látogatottsággal rendelkező honlapja van a bajnokságnak. Minden mérkőzésről egy hazai és idegenbeli kommentátor közvetít, amit fizetős streamen lehet nézni. Saját YouTube csatornája is van a ligának, ahol az összefoglalókat, és a hetente kétszer egyórás kibeszélő műsort lehet követni. A 18-19 éves játékosok azért küzdenek, hogy egyetemi csapatba kerülhessenek és így az NCAA-ben vagy a WHL junior bajnokságban kapjanak szerződést, később pedig ezekből a pontvadászatokból lépjenek fel az NHL-be, ami sokaknak sikerült már ezen az „útvonalon”.

– Mennyire igaz, amit sokan állítanak, hogy Kanadában szó szerint nemzeti sport a hoki, hogy mindenek felett álló sportág?

– Mindenhol érezni, hogy a jégkorong nemzeti sport. Mindenki kedves, és segítőkész. A jégkorong mindenkinek szívügye, tanároknak, személyzetnek, és a lakóknak is. Nagyon tanulságos megélni a jégkorongot körülvevő hangulatot a sportág őshazájában, Kanadában. Eddig jól érzem magam, jól mennek a dolgok, remélem így marad ez mindvégig, amíg itt lehetek, szeretném majd az itt tapasztaltakat hasznosítani a jövőben is.

(Mátay Balázs)