„Legyenek álmaitok, valósítsátok meg céljaitokat, találjátok meg azt a hivatást, szolgálatot, amelyben meglelitek a boldogságot a mindennapokban is. Soha ne feledjétek, ez a város mindig visszavár benneteket.” – e szavakkal köszönt el a ballagó diákoktól Székesfehérvár nevében dr. Cser-Palkovics András polgármester a Városház téren rendezett ünnepségen. A Városi ballagáson 56 osztály 1288 diákja búcsúzott a várostól.

A kissé szeles, de napsütötte kora délelőtt a Városház térre vonuló osztályokat váró szülők és nagyszülők közül sokan idézték fel egykori ballagásuk emlékét, hiszen a levéltári adatok szerint az 1960-as évek elején teremtettek hagyományt azzal elődeink, hogy a város valamennyi ballagó diákjától egy közös rendezvényen köszön el.  A hagyomány szombaton folytatódott: 16 iskola, 56 végzős osztálya sétált végig a városon és érkezett a Belváros szívébe, hogy elköszönjön Székesfehérvártól. Az idei évben a Technikumok diákjai hiányoztak az osztályok sorából. Ennek oka, hogy a szakképzés átszervezése miatt idén nem ballagtak, ők majd a 13. évfolyam végén, azaz jövőre ballagnak, így 2025-ben ismét teljessé válik a közös városi ballagás.

Az idei évben a Városház térre érkező 1288 diáknak a tarisznyájában lapuló pogácsa, egy kis föld és a szerencsehozó érme mellé Székesfehérvár polgármestere adta át a bíztató szavakat, az „ÉLET”-re szóló jó tanácsokat. Dr. Cser-Palkovics András köszönetet mondott a diákságnak azért, hogy az elmúlt években megadták ennek a városnak a fiatalos hangulatát. A Fehérvári Diáknapok, az Atlantisz program, a nemzeti és a városi ünnepségek, tehetségkutatók, Diákbálok, esti bulik olyan közösségi események, amely na fiatalok lelkesedése nélkül nem valósulhattak volna meg, és amelyeket hangulatossá tettek. Reményét fejezte ki, hogy a diákok is élményekkel gazdagodva, szép emlékekkel idézik majd fel a fehérvári diákéveket. „A következő néhány nap nehéz időszak lesz, de az érettségi vizsgákat követően akár tovább folytatjátok a tanulást, akár dolgozni kezdtek, mindenkinek azt kívánom, hogy legyenek álmaitok, amelyeket érjetek el, céljaitokat valósítsátok meg. Találjátok meg azt a hivatást, szolgálatot, amelyben meglelitek a boldogságot a mindennapokban is. Néha nehezebb, néha könnyebb lesz, de soha ne feledjétek, ez a város mindig visszavár benneteket. Székesfehérvár polgármestereként azt kívánom, minél többen térjetek vissza ide. Térjetek haza, mert ez a város mindig az otthonotok lesz.”

A ballagó diákok nevében Csüri Bence Ferenc, a Székesfehérvári Diáktanács korábbi elnöke, a Ciszterci Szent István Gimnázium végzős diákja búcsúzott. „Bölccsé teszlek és megtanítalak téged az útra, amelyen járj.” a Zsoltárok könyve 32. fejezet 8. versszakból vett idézettel indította beszédét, majd a köszönetet mondott mindazoknak, akik bölccsé tettek és rávezettek utunkra. „A végső búcsú előtt meg kell köszönnünk tanárainknak, szüleinknek, osztályfőnökünknek, diáktársainknak és magának a városnak, hogy azzá neveltek, akik most ebben a pillanatban vagyunk. Köszönjük, hogy rávezettek minket a nagybetűs élet útjára és azt a rengeteg emléket, amit batyuként viszünk tovább. Köszönöm, hogy ezeket az életemet meghatározó éveket itt tölthettem Székesfehérváron. Köszönöm mivel, ha több tíz év múlva megkérdezik, hol tanultam akkor is örömmel fogok visszaemlékezni fehérvári diákéveimre.”

A diáktársakhoz szólva emlékeztette őket az előttük álló nagy feladatra, hogy megismerjék azt az ismeretlent, amit nagybetűs életnek hívnak. „Felnőttünk, a kakaós csigából, amit szüleink csomagoltak nekünk, egy kávé lett, amit az iskola felé rohanva vettünk valahol. (…) Ezután, kicsit furcsa lesz minden. Furcsa mivel, reggelente nem a piactértől hömpölygő diáktömeggel közösen haladunk majd iskolánk felé. Furcsa lesz, mert nem mindenki fogja érteni, hogy mit takarnak, a Palotavárosi tavaknál töltött délutánok, az iskolai fáradalmak utáni találkozások a barátokkal az Országalmánál, vagy a téli korcsolyázás a Zichy ligetben. Furcsa lesz, mert a legnagyobból válunk ismét a legkisebbé. Furcsa lesz, mert újra fel kell fedezni, hogy mennyi idő futva a legközelebbi buszmegálló. Furcsa lesz, mert bárhol leszünk a komfortos életünk helyett az ismeretlenben fogjuk találni magunkat, új emberek, új lehetőségek, új kihívások. (…) Életünk egy darabja azonban örökre Székesfehérvárhoz fog minket kötni.”

A ballagók az ünnepi műsor keretében meghallgatták Szabó T. Anna: Útravaló című versét, amelyet Borbély Levente, a XIV. Fehérvári Versünnep győztese adott elő, majd meghallgatták Zsigmond Lala, Sári Attila és a Stringers Vonósegyüttes előadásában Josh Groban Mit ér egy hang? című dalát. A hagyományokhoz hűen a közös ballagás alkalmával a végzős diákok emlékszalagot kötöttek Székesfehérvár zászlajára, majd mindenki visszatért iskolájába, ahol a család és a tanáraik jelenlétében köszöntek el az alma matertől a diákok, akik hétfőn a magyar nyelv és irodalom írásbeli vizsgával indítják az érettségit.

(ÖKK, fotó: Simon Erika)