Ma lenne 75 éves a 2017-ben elhunyt régészprofesszor Siklósi Gyula, akinek kutatási eredményeiből, szellemiségéből a jelenben is erőt meríthetnek azok, akiknek hozzá hasonlóan „szent ügye” Székesfehérvár. 1978-tól, egészen haláláig, majd négy évtizeden keresztül kutatta Székesfehérvárt. 

„A korabeli Európa egyik legnagyobb, legcsodáltabb városa …” – így vallott a „Szent Székesfehérvár” értékeiről Dr. Siklósi Gyula régészprofesszor. 2017-ben egy olyan professzort veszítettünk el, aki sváb szülők gyermekeként is őszintén vallotta magyarságát és évtizedek óta kutatta és dokumentálta a „Szent Székesfehérvár” dicső múltját, európai nagyságát.

A Siklósi Gyuláról elnevezett várostörténeti vetélkedő is azért indult, hogy a fiatalok megismerjék tudását és várostörténeti kutatóintézet is büszkén viseli a nevét Siklósi Gyulának, aki mindig azt kereste, mi volt ez a város és nem azt, hogy mi nem volt.

Siklósi Gyula a középkori Fehérvár egyik legjobb ismerője volt, minden faragott kőből kiolvasta a királyok üzenetét és a múlt bizonyítékainak tudományos feltárását követően nem félt kimondani, hogy a keresztény Magyarországot tudatos gonddal előkészítő Géza fejedelem munkáját követő Szent István szándékának megfelelően évszázadokig Székesfehérvár volt az ország fővárosa.

1978-tól, egészen haláláig, majd négy évtizeden keresztül kutatta Székesfehérvárt. Kutatási területe eleinte a középkori, mérműves ablakok összegyűjtésére, tipizálására, majd később a középkori városrégészetre terjedt ki. Az MTA Régészeti Intézetének tudományos munkatársaként majd főmunkatársaként Székesfehérvár és térsége régészeti topográfiájának kiépítésében játszott úttörő szerepet.

Többek között a régi Sziget városrész területén a mai Tolnai és Sziget utca közötti területen a Johannita konvent feltárását vezette régészként. A Belvárosban pedig a korai és az újabb királyi palota azonosítása és részleges feltárása mellett a Török fürdő, különböző városfalak, erődítések feltárása is nevéhez fűződik. A Liszt Ferenc utca bejáratánál a Palotai kapu, a Megyeház utcában a régi vármegyeháza és a Hiemer-ház feltárása is kutatásai között volt, de a külső városrészekben is folytatott ásatásokat: a Feketehegy-Szárazréten az Árpád-kori kisvár, az Öreghegyen pedig a Szent Donát kápolna helyén az egykori Kara Murteza pasa tornyának feltárása is munkái között volt.

Siklósi Gyula nem Székesfehérváron született, mégis igazi fehérvári lett. Tudományos munkássága alapján pedig megkérdőjelezhetetlen, hogy nemcsak szívével, hanem eszével is szerette városunkat. Karrierjét soha nem helyezte Székesfehérvár szeretete és a város hagyományainak, történelmének tisztelete elé. Az utolsó szó jogán sem engedett az általa már korábban leírt történelmi tények igazságából. Hitelességével akart nyomatékot adni annak, hogy soha senki ne vitathassa el szeretett városa középkori értékeit.

Siklósi Gyula 1949-ben született Budapesten és tanulmányait is ott végezte. Az ELTE BTK-n szerzett diplomát régészet-történelem szakon 1977-ben. Hivatást választott magának, egy olyan küldetést, amely Fehérvárra hozta. 1978 óta folytatott kutatásai alapján ő volt a középkori Székesfehérvár legjobb ismerője. 2014-ben Magyar Érdemrend Lovagkereszt kitüntetést vehetett át. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata pedig 2012-ben választotta Székesfehérvár Díszpolgárává, elismerve azt az életművet, amelyet szeretett városa, Székesfehérvár középkori történelme megismerésének és megismertetésének szentelt. Tudományos munkássága alapján megkérdőjelezhetetlen, hogy nemcsak szívével, hanem eszével is szerette városunkat. A halála előtti hetekben is önmagát nem kímélve folyamatosan dolgozott városáért, Székesfehérvárért.

Mint 2014-ben, amikor a Törökkori Székesfehérvár című kötetét bemutatták azt mondta, hogy „nem a történész és a régész fontos, hanem ennek a városnak a történelme. Ezen keresztül kell megszeretni Fehérvárt, hiszen a miénk és ezért dolgozunk, illetve óvjuk meg mindentől, ami nem helyénvaló. Erre jó a történelem tanítása, kutatása és ismertetése.”

(szekesfehervar.hu)