Vasárnap délután, 17.45-kor indul útjára a labda a Fehérvár FC – Ferencváros NB I-es labdarúgó mérkőzésen. A 2. forduló rangadója jelen helyzetben inkább névleg rangadó, miután az elmúlt 5 évben a zöld-fehérek megfelelő támogatottság mellett rátaláltak a helyes útra, sorra nyerik a bajnoki címeket és kétszer az EL, egyszer a BL-csoportkört is elérte, miközben a Vidi ellentétes utat járt be a 2018-as bajnoki címet követően: ezüst, ezüst, bronz, 4., majd a liftezés alja, 10. helyezés és a főszponzor elvesztése. Ezek után nehéz lenne azt hinni, hogy a piros-kékek lennének az esélyesek…

Mindazonáltal rögtön hozzá kell tenni, hogy Fradi sem csodacsapat, a feröeri KÍ-től elszenvedett 0-3 és vele a dicstelen BL-búcsú már az első körben Csercseszov vezetőedzői állásába került. Azóta a már többedszer beugró, hatalmas túlélőművész pályaedző, Máté Csaba ideiglenes irányításával két siker jött az EKL-ben az ír Shamrock Rovers ellen, ami már jelzi, hogy kezd magához térni a nagy pofon után a zöld-fehér társulat.

Összességében egyértelmű és még az elvakult Vidi szurkolók között sem lehet még vita tárgya sem, hogy az FTC ma a jobb, erősebb csapat. Ugyanakkor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egy Vidi – Fradi soha nem langyos, alibimeccs, sőt! Igazából a Vidinek pl a legutóbbi idényben összesen 4 olyan mérkőzése volt a bajnokságban, amely kapcsán nem lehetett hiányérzetük a szurkolóknak az együttes mentalitását, hozzáállását, küzdőképességét illetően, s ebből kettőt éppen a Ferencváros ellen tett ki a zöld gyepre, a két 2-2-es találkozón, ami a legutóbbi kettő volt a küzdő felek között.

Ezekből kiindulva egyáltalán nem lehet kijelenteni, hogy ez egy lefutott párharc és nem lehet akár színvonalas, jó focit, jó iramú, szoros meccset várni. Mi több, a magam részéről valahogy azt érzem, hogy ez most egy olyan találkozó lesz, amely után nem kell lehajtott fejjel bekullognia az öltözőbe a meccs végén Bartosz Grzelaknak és alakulatának.

Kétségkívül átalakulóban van és sokat gyengült játékoskeretét illetően az elmúlt egy évben – az idei nyáron kicsúcsosítva ezt a folyamatot – a Vidi állománya, ám ha azt a száraz tényt nézzük, hogy minden gyengülés dacára még jelenleg is 9 olyan játékosa van, akik felnőtt válogatottak, akkor nehéz ráfogni a keretre, hogy kiesés ellen harcoló! 5 magyar és négy egyéb ország nemzeti egyletének képviselői fociznak most Fehérváron, további három utánpótlás válogatottal és két felnőtt válogatott kerettaggal kiegészülve. Erre azért azt állítani, hogy „gyenge”, erős túlzás.

Egyes csapatrészeiben még erősítésre, mélyítésre szorul ez a keret, ez kétségtelen, de az, hogy ezzel a kiesés ellen kellene küzdeni, nem lehet egyetérteni, függetlenül a nem túl bölcs tulajdonosi nyilatkozattól, amely arról szólt, hogy a Vidi más polcra került, mint korábban és a biztos bennmaradás lehet a fő célja most, magasabb célkitűzései nem lehetnek. A tényeket nézve, ez nem igaz. Még úgy sem, hogy ezzel a kommunikációval több jelöltet, akikkel tárgyalt vagy tárgyalni szeretett volna a klub, sikerült elriasztani és nem akart Fehérvárra igazolni. Több tekintetben sem volt jó üzenete a tulajdonosi nyilatkozatnak, ebben főképp, hiszen milyen jó játékos szeretne egy kimondottan, deklaráltan a kiesés elkerüléséért küzdő csapatba igazolni? Igen… semmilyen…  A már meglévő játékosok pedig azt vonhatták le ebből a nyilatkozatból, hogy minek is szakadjanak meg a pályán, ha csak a bennmaradást kell elérni?

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy hiába terveztek több magyar minőségi és fiatal játékost szerződtetni, az elsőként – még a tulajdonosi nyilatkozat előtt – igazolt, jó 10 év után visszatérő Spandleren kívül csak a Salzburgból – pontosabban másodosztályú fiókcsapatából –  játéklehetőség híján hazatérő Berki érkezett a Sóstóra, hiszen ő is Vidi nevelés.

Akár így, akár úgy, mindenféle vezetői hibát és körülményt figyelembe véve még mindig kellően erős ahhoz ez a megtizedelt állomány is, hogy ha a kellő hozzáállás, akarat és küzdőszellem jelen van minden mérkőzésen, akkor oda tud érni az élmezőnybe is. Konkrét helyezért megfogalmazni botorság volna, hiszen ez a magyar élvonal rendkívül kiegyensúlyozott. Van a Fradi és a többiek, aki között a Puskás Akadémia, a Debrecen, a Paks és az Újpest is stabilnak, hazai szinten ütőképesnek tűnik, de ezek a csapatok nem verhetetlenek, megfoghatatlanok senkinek, így a Vidinek sem, sőt…

Azt el lehet némileg fogadni, hogy a negatív tendencia és kevés sikerélmény okán nem lehet kimondott cél a dobogó, de az, hogy ez a csapat nem ér többet a hátsó régióknál, az konkrétan hamis kép sugallása.

Mindenesetre most nem érdemes és nem is szabad tovább tekinteni a vasárnapi mérkőzésen, mert az még többet el fog árulni a piros-kékek értékéről, helyéről a honi mezőnyben, mint amit az első fordulós, kétarcú újpesti találkozó elárult. Aztán fordulóról-fordulóra egyre jobban tisztul majd a kép, s talán az első kört, 11 mérkőzést követően már lehet „árcédulát” ragasztani a csapatokra, melyik hol köthet ki, mire lehet jó a szezon végéig.