Az elmúlt napokban az éjjeli és részben nappali fagyoknak köszönhetően helyenként befagyott a Velencei-tó, ám elég volt néhány fokos enyhülés, az 1-2 cm vastag jégfelület elolvadt. Ugyanakkor a gyakori csapadéknak köszönhetően – ha nem is rohamosan és nagy mértékben – emelkedésnek indult a vízszint.

A nyári időszakban gyakran az 50 cm-es szint alá is „benézett” a tó vízszintje, az őszi időszakban aztán jellemzően 60 cm körül stagnált – időnként néhány centivel alacsonyabb vagy magasabb volt -, most azonban már a 70 cm-t közelíti, s néha el is éri az agárdi vízmércén mutatott érték.

Az előrejelzések szerint továbbra is gyakran várható csapadék, főleg eső, havas eső a tó térségében, így további javulás várható, igaz, akik az őszi-téli csapadék hatására jelentős vízszint-emelkedésre számítottak, azoknak némileg csalatkozniuk kell. De aki a kicsit nem becsüli…

Szóval, egyelőre az biztosan kijelenthető, hogy a károgóknak, akik ökológiai katasztrófát, a tó halálát vizionálták, azoknak nincs igazuk, de egyelőre azok a várakozások is csak visszafogottan váltak valóra, amelyek az őszi-téli csapadékra alapozva komoly javulást vártak.

Az tehát a biztos, hogy semmi sem biztos… Mindenesetre a minimális növekedés is pozitív tendencia, s legalább abban reálisan bízhatunk, hogy tavaszig az 1 m-es határt elérheti a Velencei-tó átlag-vízállása. Az sem volna kis eredmény, főleg a nyári alig 50 centis értékekre visszagondolva, egyben alá is támasztaná azok vélekedését, akik a korábbi nagyobb tavi vízszint ingadozások tapasztalataira alapozva úgy gondolják, gyors javulásra nem lehet számítani, nagyjából 3 év kell ahhoz, hogy újra az ideális értéket elérje, vagy megközelítse a tó vízszintje. Merthogy ez így volt a korábbi kritikus időszakokban is, évtizedekkel korábban.

Szó szerint, meglátjuk…