A restaurálás utolsó simításai zajlottak ottjártunkkor, és néhány napon belül visszatérhet Székesfehérvárra Szent István monumentális lovasszobra. A tatai Fogaskerékgyár területén Páhi Attila fém-ötvös restaurátorművész és Króner Zsolt vezető restaurátor több mint két hónapon át dolgozott azon, hogy Sidló Ferenc csodálatos alkotása az elmúlt közel egy évszázad nyomaitól megtisztítva, megszépülve és megújulva ismét elfoglalhassa helyét a róla elnevezett téren.

A ragyogó nyári időben megcsillan a napfény Szent István koronáján és lovának homlokszíján, miközben köszörülés és flexelés hangjai hallatszanak a szomszédból. Furcsa, valószínűleg a király számára is szokatlan helyen vagyunk: nem a kétszáz éves platánfa és a műemléki védettségű házak által körbeölelt fehérvári Szent István téren, hanem a tatai Fogaskerékgyár területén, az ipari csarnokok között járunk, ahol az elmúlt több mint két hónapot töltötte a monumentális szobor. Itt került értő kezek közé Sidló Ferenc páratlan alkotása, hogy életében először „teljes generálon”, szakszerű restauráláson essen át. A felújítási projektet – amelyben részt vett Páhi Attila fém-ötvös restaurátorművész is – műszaki vezetőként Króner Zsolt irányította a Bioactive Energy Kft. részéről, akikkel komoly kiválasztási folyamat után kötötte meg a székesfehérvári Városgondnokság a restaurálásról szóló szerződést.

„Mindenekelőtt a legfontosabb az volt, hogy a szobrot megtisztítsuk a sok-sok évtized során rárakódott kosztól. Ezek a korróziót okozó anyagok például a fűtés miatt szennyezett levegőből, vagy az autók elégetett üzemanyagából válnak ki, s támadják meg a köztéri alkotásokat. Nem lehet azonban géppel nekiesni: ahhoz, hogy az 5-6 milliméter vastagságú bronz ne károsodjon, sokkal finomabb tisztítás szükséges!” – vázolja a kiindulási helyzetet Króner Zsolt. A két szakember a szobor áprilisi megérkezését követően heteken át finom szemcseszórásos technikával, úgynevezett JOS rendszerrel, valamint vegyszeres és mechanikus kézi tisztítással szabadította meg a másfél tonnás alkotást a szennyeződésektől.

„A tisztítás azért is nagyon aprólékos és figyelmet, türelmet igénylő munka, mert ennek során nem sérülhet a „grünspan”, azaz a bronz felületén kialakult karbonátos oxid. Ez egy természetes védőfelület, amit aztán a restaurálás későbbi fázisában leviaszolunk.” – teszi hozzá Páhi Attila, miközben lenyűgözve járjuk körül a talapzat nélkül is hatalmas alkotást. Mint megtudjuk, a viaszolással tulajdonképpen eltömítik a szobor felületén lévő apró pórusokat, így a por és más szennyeződés már nem tud bejutni az ötvözetbe. „Az általunk létrehozott, mesterséges patinarétegnek köszönhetően a bronz a későbbiekben egységesen patinázódik majd tovább, elkerülve, hogy a felület egyik része sakktáblaszerűen befeketedjen, a másik része meg bezöldüljön.” – hangzik a magyarázat.

A szobor alsó, hátsó részén a restaurátorok nem csak a szobor megálmodójának és megformálójának, Sidló Ferenc szobrászművésznek a nevét találták meg, hanem a tisztítás után rábukkantak arra a bevésésre is, melynek tanúsága szerint „Öntötte: Szili István utóda, Budapest”. Ez pedig azért is fontos – fűzik hozzá a mesterek – mert bizony vannak olyan korabeli alkotások, amelyekből kispórolták az anyagot. Például azért, mert az öntőmester elitta a munkára előre megkapott pénzt, így aztán spórolnia kellett az ötvözet anyagának minőségén. Az olcsóbb ötvözetből készült szobrok mára igencsak tönkrementek, államalapítónk fehérvári szobra azonban egy szerencsés alkotás a restaurátorok szerint! Nagyon jó minőségű az anyagösszetétele, az öntése, szépek, sőt, szinte láthatatlanok a különböző részek összeillesztései – mutat például a ló lábára Attila, amelyet az állat testétől külön öntöttek ki annak idején, s belülről, csavarokkal rögzítették egymáshoz a részeket. No, ez az, amiből – hála a korabeli kiváló mestereknek – ma szinte semmi sem látható.

Száz évvel ezelőtt, amikor egy szobor elkészült, általában semmilyen mesterséges patinázáson nem esett át: amilyen a bronz friss állapotában volt, úgy került ki a köztérre az alkotás. Azaz, amikor a Szent István lovasszobrát 1938. augusztus 18-án felevatták, a mainál világosabb, bronzos színben csilloghatott.

„Mi nem ezt az állapotot igyekeztünk visszaállítani! A zsűrivel egyetértve úgy kívántuk megszépíteni a nagy király alakját, hogy az ne újnak tűnjön, hanem továbbra is egy közel százéves, monumentális műalkotás benyomását keltse, de már megszépülve, és persze az elmúlt egy évszázad okozta sebeket begyógyítva.” – teszi hozzá Páhi Attila, kifejtve, a céljuk az volt, hogy a szobor teljes felületén kialakuljon a malachitot és azuritot tartalmazó réteg, ami egy stabil, viszonylag áthatolhatatlan „lepel”, s ideális esetben akár évszázadokon át megvédi a szobrot a további korróziótól.

A mű legszebb, legfontosabb részleteit, így a szent király koronáját, arcát, mellvértjét, palástját, illetve például a ló szíjait, hevederét, kantárját majdnem egészen az eredeti bronzig „visszatisztították” a szakemberek, elérve azt a lenyűgözően plasztikus hatást, ami még a Fogaskerékgyár indusztriális környezetében is lebilincseli az embert: olyan új, finom részletek tűnnek elő a szobron, amelyet eddig a székesfehérváriak sem láthattak.

„Az ilyen szobrok restaurálásához a 30 fokos meleg az ideális, mert a meleg bronz esetében gyorsabban hatnak a vegyszerek, gyorsabban haladnak a számunkra fontos kémiai kölcsönhatások. Ilyen szempontból is szerencsések voltunk.” – összegez Króner Zsolt és Páhi Attila, akik egyébként egy budapesti XVIII. kerületi – igaz, nem lovas – Szent István szobrot is restauráltak már, nem beszélve a Szabadság-szoborról, vagy a Várban álló Háború és béke emlékműről.

Habár 1962-ben a szobor már átesett egy felújításon, a művelet csak a talapzatot érintette, amiként az 1988-as munka során is csak a talapzat kőburkolatához nyúltak hozzá, hiszen maga a lovasszobor kapott lövések és minden más sérülés nélkül élte át a második világháborút! A mostani felújításnak ismét része a talapzat rekonstrukciója, ugyanis a burkolat gránit elemei szétnyíltak, elmozdultak egymástól. Ezek felújítását, visszahelyezését Kovács Attila okleveles szobrász-restaurátor, műemléki szakértő felügyeletével Nyakas Pál kőfaragó mester végzi el.

Elmondható tehát, hogy maga a bronzszobor 1938-as születését követően „életében” először került ismét értő kezek közé. Hogy milyen lett, azt nemsokára újra láthatják a székesfehérváriak, hiszen Szent István néhány napon belül visszalovagol szeretett városába, Székesfehérvárra, hogy augusztus 20-án idén is méltó helyén ünnepelhesse majd a keresztény magyar állam megalapítását.

(ÖKK, fotó: Simon Erika)