Értékmentő és -teremtő tevékenységükért a fehérvárcsurgói kastélyt felvirágoztató és európai kulturális központtá „varázsoló” gróf Károlyi György és felesége, Károlyi Angelica vehette át kedden az immár huszonkettedik alkalommal átadott Szent István Emlékérmet és Díjat. A házaspárt Fejérdy Tamás építészmérnök, a régi barát méltatta, az elismerést pedig Spányi Antal megyés püspök adta át.

Az ünnepség kezdetén Homor Zsuzsanna zongoraművésznő Chopin Fisz-dúr impromptu Op.36 és Liszt La leggierezza koncertetüdjét adta elő, majd a Himnusz eléneklését követően Spányi Antal megyés püspök osztotta meg ünnepi gondolatait a jelenlévőkkel „Felelősek vagyunk egymásért! Ránk van bízva egy ezeréves történelem, egy ország, ahol élnünk és halnunk kell. Valahogyan észrevétlenül megtanultuk mindezt. Ám mostanság azt látjuk, hogy ezeknek az értékeknek a hiányában ’nagyon jól’ megvannak a felnövekvő nemzedékek, a társadalom valamiféleképpen üzemel. Ám úgy tűnik, nem számít, hol a hazám, csak az, hol tudok több pénzt keresni… Ebben a helyzetben jött létre a díj, ami a Szent István-i értékrendet próbálja odaállítani a ma embere elé. Szent István példakép, örök tanító minden igaz magyarnak, s ha képesek vagyunk ezeket az értékeket az utánunk jövőknek felmutatni, akkor Szent István nyomában teljesítettük a magunk feladatát! Szívből kívánom, hogy a magyarságnak sikerüljön ezt az értékrendet megtalálni, s jobbá tenni az ország és az egész magyarság sorsát.” – fogalmazott a megyés püspök.

A magánszemélyek által 2004-ben alapított Szent István Emlékérmet és Díjat minden évben olyan személyiség kaphatja, akinek munkásságához, szakmai életútjához, emberi hozzáállásához mindenkor Szent István öröksége szolgált iránymutatásul, és ennek szellemében kiemelkedő tevékenységet végez. Idén – amint Csurgai Horváth József kuratóriumi tag ismertette – a grémium egyhangú döntéssel Károlyi Györgynek és Károlyi Angelicának ítélte oda az elismerést.

 

A kitüntetést Spányi Antal, az alapítvány elnöke adta át a házaspárnak, akiknek az alapítvány tagjai, Radetzky Jenő, dr. Karsai Béla, dr. Vizi László Tamás és Csurgai Horváth József is gratulált, majd a régi barát, Fejérdy Tamás építészmérnök tartotta meg laudációját.

„Különleges és egyben felemelő döntés született a 2025. évi díjazott Károlyi György gróf és felesége, Angelica kiválasztásával! Habár két személyről van szó, mégsem nyelvtani tévedés a ’díjazott’, így egyes számban, mert ők ketten valóban EGY, pontosan úgy, ahogyan azt a házasságról a Szentírás tanítja. Ez az egység megnyilvánul mindabban, amit tettek és tesznek.” – mondta Fejérdy Tamás, hozzátéve, hogy a jelenlévők valószínűleg mindannyian jól ismerik azt a helyszínt és azt a csodát, amelynek központi helye a fehérvárcsurgói Károlyi Kastély, annak Károlyi György és Angelica által elkezdett, kibontakoztatott és kiviruló újjászületése, folyamatos működtetése.

A méltatásban elhangzott, Károlyi György a családjával egészen kicsi gyermekként a II. világháború után elhagyni kényszerült Magyarországot, és Franciaországban, Párizsban nőtt fel. „A Károlyi család Magyarországot ugyan elhagyta, de a magyarságát nem. Hogy ezt a hűséget sem az idő, sem a távolság nem tudta elhalványítani, annak ékes bizonyítéka a fehérvárcsurgói kastély, amely Károlyi György családjáé volt, és amely az államosítás (és kifosztás) után a kommunista időszakban a méltatlan használatok folytán végül teljesen leromlott.” – adott gyors történeti áttekintést az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság elnöke, aki a 80-as évek közepétől az Országos Műemléki Hivatalban dolgozott, s az akkor elindított, kastélyok hasznosítását célzó program egyik felelőse volt. Így találkozott 1986-ban először Károlyi Györggyel, majd Angelicával, akik nem azt nézték, mennyire nehéz vagy éppen reménytelen a kastély sorsa, hanem szerényen, de nagyon határozottan vállalták, hogy az épületet megmentik.

„A Károlyi György és Angelica által elvállalt és elvégzett munka messze túlmutat a fehérvárcsurgói, a Fejér vármegyei, de még a magyarországi határokon is. Az egész folyamatban jelen voltak és vannak a nemzetközi kapcsolatok, és a tartalma révén valóban európai kulturális központtá vált ez a kastélyegyüttes. Sokat elmond a Károlyi házaspár szellemi, lelki irányultságáról, hogy a kastély helyreállításának egyik legelső eleme éppen a kápolna vallási és kulturális használatának lehetővé tétele volt. Károlyi György és Angelica elkötelezett és fáradhatatlan munkával valósítják meg azt a kapcsolatot, amely elhozza ide Európát, a világot – és teszik láthatóvá, ismertté a magyar értékeket a külföldiek számára is. Felbecsülhetetlen érték mindaz, amit ennek érvényesítése érdekében ők tesznek – a hit, remény, szeretet hármasságának szilárd alapján állva.” – jelentette ki Fejérdy Tamás.

A méltatást követően az ünnepség résztvevői a Károlyi családról nézhettek meg egy kisfilmet, majd egy különleges eseményre került sor: a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár gyűjteménye megőrizte a gróf Károlyi család 1789 és 1936 közötti levelezését a mindenkori püspökökkel. Ennek a levelezésnek a másolatait Spányi Antal megyés püspök adta át az ünnepelteknek, reményét kifejezve, hogy a dokumentumok további adalékokkal szolgálnak a család történetéhez.

„Nem nagyon lett volna mit mondanom, és nem tudtam volna megindokolni a díj odaítélést, ha a feleségem nem lett volna nap mint nap mellettem, néha mögöttem mindabban, amit az elmúlt évtizedekben Fehérvárcsurgón és Magyarországon tettünk! Hiszen a kastély színvilága, akár a legkisebb részletek, vagy a nagy kulturális és egyéb programok kitalálása, megszervezése mind az ő érdeme! Angelica nélkül nem sokra jutottam volna, mert hiányzott volna a női érzékenység, amely nélkül a család nem létezik.” – mondta meghatódva gróf Károlyi György, aki háláját fejezte ki az alapítványnak, hogy felismerték a csapatmunkát. Károlyi György megemlékezett nagyapjáról, Károlyi Józsefről is, aki egyszerre volt a vármegye és Székesfehérvár főispánja, s fiához írt végrendeletében visszaköszön Szent István szellemisége. „A sorscsapások a megváltozott világban és az emigrációban nem kimélték édesapámat. Ám jöttek a csodák, a rendszerváltozással Magyarország megnyílt előttünk. Három szóval tudom kifejezni azt a csodát, ami velünk, az életünkkel megtörtént: Ki hitte volna? Köszönet ezért a Jóistennek!”

A díjátadó ünnepségen részt vett többek között dr. Gógl Árpád, a díj és az alapítvány alapítója, a díj korábbi kitüntetettjei, valamint Vargha Tamás miniszterhelyettes, országgyűlési képviselő, Törő Gábor országgyűlési képviselő, dr. Molnár Krisztián, a Fejér Vármegyei Közgyűlés elnöke, dr. Cser-Palkovics András polgármester, Székesfehérvár alpolgármesterei, valamint a vármegyei és városi képviselők, tisztségviselők, az egyházi intézmények, a közintézmények, a rendvédelmi szervek, a társadalmi szervezetek vezetői és képviselői is.

(ÖKK, Házi Péter, fotó: Simon Erika)