Nem tagadom, mindig vonzottak a különleges ízek, így a török konyha finomságai. Ezért is fogadtam örömmel, hogy Székesfehérváron, lakhelyemhez közel nyílt autentikus török ízeket kínáló étterem, amelyben maga a tulajdonos, az évek óta Magyarországon élő, itt családot alapító Yusuf Çifci és öccse, Emrah Çifci áll a pult mögött. Ők készítik az ételeket, amelyek között a magyar ízvilágnak megfelelőek mellett elsődlegesen grillezett húsokra alapozott, hamisítatlan török specialitások találhatók. Köztük a lahmacun, amiről elsőre én magam sem tudtam, mi is az. Eddig, mert Emrah elmondta, majd megmutatta, miként készül a török pizza.

Igen, sokan így ismerik, mint a török pizza. Ami nem is áll nagyon messze az igazságtól, merthogy az alap tésztája hajaz az eredeti pizza tésztájára, csak éppen sokkal vékonyabb. Sőt, nagyon vékony. Számomra véletlenül derült ez ki, mert csak annyit láttam, hogy Emrah egy szép vaskos tésztahalmazból szakavatott mozdulattal egy kisebb tésztadarabot vág le, majd minifánk méretűre és alakúra formálja. Ekkor kérdeztem rá, hogy vajon mi is lesz ebből, csak nem valamiféle fánk?

Kaptam is azonnal választ – némi jogos mosollyal együtt -, hogy ez bizony lahmacun, amit a legtöbben török pizzaként ismernek. Oké, mondtam, de hogy lesz ebből a kis „fánkból” pizza? Kaptam újabb jogos mosolyt, és persze választ is azonnali bemutatóval: a kis golyó formájúra gyúrt tészta egy speciális sodrófa-vágódeszka kombóval pillanatok alatt vékony, csónak alakú tésztává változott át, amit Emrah húsos, hagymás, paradicsomos (és még több más fűszerrel spékelt) raguval kent, majd „masszírozott” be. A török séf szerint ez az igazán jól sikerült lahmacun elkészítésének lényege és legnehezebb része, mert ezt a folyamatot nem lehet könnyen elsajátítani.

Bevallom őszintén, én valószínűleg soha nem fogom ezt megtanulni, de érdeklődve figyeltem a mestert, miként is varázsol a kis gombócból pizzaféle csodát. Szóval, a „vasalással” és a „ragumasszírozással” a nyers lahmacun el is készült. Innen már csak a sütés van hátra, ami szintén nem éppen könnyed ujjgyakorlat, mert a sütő hőfoka és a sütési idő sem mindegy, ugyanis a vékony tészta pillanatok alatt szénné ég, ha valaki tapasztalat nélkül vág neki, és akár csak egy fél percnyi idővel is túlsüti a kelleténél.

Emrah úgy állítja be a sütőt, hogy éppen 3 perc alatt készre sül a roppant finom ínyencség, de a weben található receptek között akad 6, sőt 8 perces sütési időt előirányzó verzió is. Igaz, a melléjük rendelt fotókon vagy videókon az általam látottnál vastagabb a tészta, azaz azt már erősen „magyarította” a recept közzétevője.

Mivel a saját szememmel láttam Emrah gasztroművészetét, majd meg is kóstoltam a végeredményt, hajlok afelé, hogy az eredeti török az igazán jó.

Aki szeretné ezt a különlegességet is megkóstolni, nem kell mást tennie, mint beülni egy ebédre vagy vacsorára az Izmir Kebab Grill étterembe (Budai út 82-84. szám között található), s ha van kedve, meg is tekintheti, Emrah miként készíti a lahmacunt, vagy Yusuf a kebabot és más speciális finomságot.

Kisgyermekes családok számára külön kiemelendő, hogy az étteremben gyerekjátszó helyiség is van, tehát családi programként is ajánlható a török étterem látogatása.

(Fotó: Mátay Balázs)