A Fehérvári Huszárok Egyesülete a hagyományoknak megfelelően december 11-én Pátzay Pál huszárszobránál emlékezett meg az egykori 10-es huszárezred ütközeteiről. Közülük is a legnevezetesebb és legvéresebb volt az 1914 decemberében a lengyelországi Limanowa mellett lezajlott csata, amelynek során a magyar lovasság hősiesen megküzdött az orosz csapatokkal, és megállította azok előre nyomulását. A 10-es huszárok emlékműve, Pátzay Pál 1939-ben felavatott lovasszobra előtt Székesfehérvár és Fejér vármegye önkormányzatainak képviselői, hagyományőrzők és civilek emlékeztek a hős elődökre.

A fehérvári huszárok napján immár 28. alkalommal emlékeztek meg a nagy háború legendás limanowai ütközetéről a város és a hagyományőrző szervezetek. A 110 évvel ezelőtt, 1914. december 8-12. között zajlott küzdelemben a 10-es lovas hadosztály tagjaként a 10-es császári és királyi huszárezred lóról szállt huszárjai megállították az orosz gőzhengert december 11-én 11 óra környékén. Emléküket Székesfehérváron két alkotás is őrzi: Kallós Ede szobrát 1925. december 11-én avatták fel a Megyeháza téren (mai Szent István tér). Ez az emlékmű ma a Szentlélek temetőben áll és vigyázza a huszárok álmát. Az 1939. december 9-én felavatott Pátzay-lovasszobor előtt, a Városház téren szerdán rendezett ünnepségen közösen emlékeztek meg Székesfehérvár és Fejér vármegye vezetői, önkormányzati képviselői, hagyományőrzők és civilek.

Dr. Wilhelm Ottó Limanowa, a sikolyok völgye című versével kezdődött, amelyet a Vasvári Pál Általános Iskola 7. osztályos diákjai, Tóth Máté és Ujcz Barna szavalt el. A megemlékezésen dr. Vizi László Tamás, a Kodolányi János Egyetem mb. rektora mondott beszédet. „110 esztendő távlatából, a nagy háború lezárásnak 106. évfordulóján emlékezzünk a hősökre, és hajtsunk fejet emberfeletti küzdelmükre!” A történész szólt a huszárezred megalakulásáról, a küzdelmes történelmi eseményekről, helytállásukról. Mint mondta, a nagy háború kitörésekor az ezred előbb a szerb, majd az orosz frontra került, ahol 1914 decemberében egy galíciai kisváros, Limanowa védelméért ember feletti hősiességgel és önfeláldozással vívtak küzdelmet. Emlékező beszédében dr. Vizi László Tamás részletesen felidézte a magyar huszárok élet-halálra vívott közelharcát az oroszokkal. Kiemelte: „A limanowai győzelem –

különösen azért, mert annak sikerében döntő szereppel bírtak a magyar alakulatok – egyfajta szimbólummá vált. A haza iránti hűségnek, az emberfeletti szenvedéseket is vállaló helytállásnak, az önfeláldozásnak, a bajtársiasságnak, a kitartásnak, a férfias küzdelemnek, a magyar virtusnak, a huszárvirtusnak, a hősies elszántságnak és egyúttal az egész első világháborús magyar helytállásnak a szimbólumává.” December 11-én azokra a hős huszárokra emlékezünk, akiket négy éven át szakadatlanul hívott az ezredtrombita. Akik Limanowa mellett az élet és halál vékony kis mezsgyéjén mindenüket feláldozták a hazáért, és hűek maradtak a 10. huszárezred zászlóján olvasható jelmondathoz: „Győznek vagy halnak a Hazáért!”

A limanowai csata 110. évfordulója tiszteletére rendezett megemlékezés koszorúzással folytatódott. Az emlékezés virágait Székesfehérvár Önkormányzata és a Fejér Vármegyei Közgyűlés nevében dr. Cser-Palkovics András polgármester és Wilmek Tibor alelnök helyezte el. Limanowa város nevében a hősök emléke előtt egy háromfős delegáció tisztelgett, amelynek vezetője, Marek Sukiennik a Fehérvári Huszárok Egyesületének felterjesztésére, a hagyományőrzés területén végzett több évtizedes munkájáért a Honvédelemért Kitüntető Cím ezüst fokozatát vehette át hétfőn a honvédelmi minisztertől. Koszorút helyezett el a Vasvári Pál Általános Iskola, a Krajczáros Alapítvány, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség, a Wathay Ferenc Bajtársi Egyesület, a Székesfehérvári Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat, a Nádasdy-kastély, a Somogyi Huszárok Egyesülete, és szervezőkét legvégül a Fehérvári Huszárok Egyesülete képviselői. Az ünnepség ágyúdörrenéssel zárult Szent Borbála és a hősök tiszteletére.

(ÖKK, fotó: Simon Erika)