Nehéz, de eredményes ciklus hajrájában jár Székesfehérvár városa. Június 9-én európai parlamenti és önkormányzati választások lesznek, így időszerű volt egy bő négy és fél évet átfogó összegzést kérni dr. Cser-Palkovics András polgármestertől, aki elfogadta a felkérést és egy tartalmas, minden fontos területet érintő tájékoztatást adott kérdéseinkre válaszolva.

Székesfehérvár a korábban soha nem tapasztalt nehézségek (COVID-járvány, orosz – ukrán háborús konfliktus okozta energiaválság) ellenére is igazi mintaváros, jó példa a többi település számára, hogyan kell jól gazdálkodni, hogyan kell a problémák ellenére is előre menni, fejleszteni, hiszen láthatóan, érzékelhetően nagyon gyorsan kilábalt a válságos időszakból és 2023-ban újra növekedési pályán haladt. Mi a titok?

– Mindenek előtt köszöntöm az olvasókat! Valóban, ez egy olyan önkormányzati ciklus volt, amelyiknek az elején nem sok minden volt látható azokból a kihívásokból, amelyek érték nem csak Székesfehérvárt, hanem általában a magyar településeket, az ország egészét, vagy éppen Európát. Sőt, több tekintetben a világ egészére is vonatkoztathatjuk ezt. 2019 őszén az azt megelőző időszakban végzett munka folytatásához kértük az emberek bizalmát és támogatását. Akkor is és most hangsúlyozva, hogy szeretnénk mértéket tartani és eszerint szeretnénk a városunkat irányítani, nem elfelejtve, hogy ez a mi közös otthonunk. Aztán 2020 elején elindult a COVID-19 járvány, majd amikor már azt hittük, hogy újabb meglepetés nem érhet bennünket, akkor jött egy tragikus háború Ukrajnában, ami sajnos a mai napig tart, és nagyon sok hatása, így például a brutális energiadrágulás is megjelent és érintett minket is, de én úgy érzem, hogy nem csak a polgármesteri elfogultság mondatja velem, ha azt mondom, hogy valóban tudtunk emellett is fejlődni, nagyon sok beruházást, fejlesztést meg tudtunk valósítani, közben pedig a városüzemeltetés biztonságát is tudtuk garantálni, a közszolgáltatások folyamatosan működtek, sőt, volt lehetőségünk ezek bővítésére, színvonaluk emelésére is. Ez tehát egy nehéz, embert próbáló, de szerintem egyáltalán nem sikertelen négy és fél esztendő volt. Köszönet mindenkinek, aki ebben dolgozott és hozzátett! Ez mindig egy csapatmunka eredménye, és egy nagyváros irányítása, működtetése, fejlesztése pedig nagyon-nagyon sok intézmény, szakterület, szakember együtt gondolkodását és közös munkáját feltételezi, hála istennek ez Székesfehérváron adott volt. Ez volt az alapja, mert, ha a közösség erős tud lenni, ami a bajban leginkább megmutatkozó erény, akkor ebből az erényből lehet építkezni, még nehéz időszakban is, és szerintem sikerült is ezt elérnünk.

A 2020-2023 közötti időszak – már említett – kihívásai közül, így utólag mi volt az, ami leginkább próbára tette a várost és városvezetést? Sportnyelven fogalmazva, ami a legkomolyabb „edzői” kihívást jelentette.

– Részben, amiről már beszéltem, hogy az összefogás meglegyen, mint közösségi erő és egy olyan képesség, ami pont a nehéz időszakokban tud bennünket azon túllendíteni. Ugye, ahol mi most beszélgetünk, a polgármesteri iroda a gyönyörű Városházán belül, ahol minden a történelmünkről szól, és arról, hogy ez a város több, mint ezer éve itt van, ezer éve működik, fejlődik, s voltak nagyon nehéz időszakok ebben az egy évezredben. Ennél, amit mi most átélünk, átéltünk, sokkal nehezebb időszakok is, mégis itt vagyunk, mégis magyarul beszélünk, mégis ugyanúgy Fehérvár polgárai vagyunk, mint a 6,7,800 évvel ezelőtt itt élő emberek. El is szoktam játszani ezzel a gondolattal, főleg amikor éppen nagyon nehéz, hogy volt ennél már nehezebb is, de mégis itt vagyunk és ezen is túl leszünk. Én köszönöm szépen azt, hogy mindig voltak partnerek ebben a munkában, ha visszaemlékezünk a ciklus elejére, a COVID első hónapjaira, amikor nem volt egy szakkönyv a könyvtárunkban, amit leemelhettünk volna, hogy megtudjuk, mi a teendőnk COVID esetén, pl. az 5. fejezetet pontról pontra végre kell hajtani, mert ilyet már csinált a város ötvenszer, de nem, nem csinált ilyet, nagyon sok mindent magunknak kellett kitalálni szakemberek segítségével, az ő véleményüket figyelembe véve, és rávenni arra az embereket, hogy kövessenek ezekben bennünket. Úgy érzem, ezt sikerült elérnünk, így maga a közösség erősödni tudott a nehéz helyzetben, ami nagyon fontos, mindig ezt tartom a kulcsnak. Hogy éppen valamit fel tudunk-e újítani, vagy egy év múlva tudunk felújítani – persze ez sem mindegy – de valójában nem ez határozza meg a város közhangulatát, s azt, hogy miként tudunk előre lépni, hanem, hogy közösségként erősek tudunk-e lenni. Ha már a sportról szó esett a kérdésnél, a sport és a kultúra két olyan terület, ami ezt a fajta lokálpatrióta érzést erősíteni tudja, és megtámogatni a kisebb-nagyobb közösségeket, hogy a saját céljaikat el tudják érni, mert akkor összességében maga a város is jobban fog tudni működni és fejlődni, úgyhogy én ezt tartom – mint mindig -, most is kulcshelyzetnek. Ezen belül nagyon sok részterület akad, amit ki lehetne emelni, a különböző intézménystruktúrák szerintem nagyon jól működtek, a gazdaság, hála istennek, ezekben az esztendőkben is növekedni tudott, ez által pedig mindig volt egy olyan adóbevételünk, ami stabil hátteret tudott az önkormányzat működéséhez, a beruházások megvalósításához biztosítani, de ez már mind következmény, szerintem részben annak a következménye, hogy tudtunk együtt, közösen gondolkodni városunk érdekében.

Vegyük sorra a különböző területeket, miben mennyit lépett előre Székesfehérvár 2019 óta. Kezdjünk az infrastruktúrával, amely még úgy is hozott sok fejlesztést, hogy a hazánknak, ezen belül a városnak járó Európai Uniós források köztudottan nem vagy csak igen csekély részben érkeztek meg.

– Nehéz, mert szerencsére sok minden történt, de azokban a nagy csomóponti kérdésekben, amelyek az embereket érdemben is joggal foglalkoztatják, valóban egy-egy példát valóban érdemes említeni, már csak azért is, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy amikor már valami megvalósult, akkor azt természetesnek vesszük, pár év elteltével esetleg már nem is emlékezünk rá. Kezdjük az összegzést az egészségüggyel, hiszen a Szent György Kórháznak két nagy fejlesztését szerettük volna megvalósítani, amelyek közül az egyik már évekkel ezelőtt befejeződött, a másik pedig jelenleg épül és a befejezéséhez közeledik, mégpedig az új belgyógyászati tömb építése. Ez szerintem nagyon komoly eredmény, a Modern Városok Program keretében egy állami, kormányzati forrásból megvalósuló beruházás. Szerintem ez egy olyan fejlesztés, aminek mindenki örül, magam is nagyon örülök, hogy megvalósul. Ezen felül az iskolafejlesztéseket emelném ki. Éppen mielőtt most leültünk beszélgetni, akkor kaptam egy kedves fotót arról, hogy a Tóparti gimiben oktató-tanító pedagógusok megnézték, hogy milyen lett az újjávarázsolt épület, s azt jelezték, hogy nagyon elégedettek és örülnek neki. Köszönet a türelmükért! Tehát az iskolafejlesztésekben nagyon sokat tudtunk előre lépni, sok általános- és középiskolában – de ide vehetjük az óvodákat, bölcsődéket is – nagyon sok rész- vagy teljes felújításhoz kapcsolódó döntést hozhattunk meg, és vihettük végig a folyamatokat. Ha csak a gimnáziumokat nézzük, akkor a Tópartinál éppen befejeződött a fejlesztés, ami hamarosan átadásra is kerül, a Kodolányinál elkezdődött és gőzerővel folyik az ezzel járó beruházás, a Vasvárinál folyamatban vannak a közbeszerzési eljárások, a Ciszter Gimnáziumnál is befejeződött a beruházás, s akkor még mindig csak a gimnáziumokról beszéltem, az általános iskolákról, óvodákról, bölcsődékről, egyetemekről még nem, pedig ezeken a területeken is sok mindent meg tudtunk valósítani. Például az okostantermeket, a digitalizációhoz való felzárkóztatását a fehérvári oktatási kérdéseknek, együttműködve a tankerülettel, szakképzési centrummal, iskolákkal, óvodákkal, gazdasági-piaci szereplőkkel, az egyetemekkel, úgyhogy azt gondolom, ezen a területen is van mit felmutatni.

A zöld parkosítási, környezetvédelmi kérdésekben, az erdősítési programot visszük tovább, elkészült a Palotavárosi tavak környezete, az Alsóvárosi rétnek a 30 hektáros parkosítása, továbbra is élvezhetjük a Sóstó korábban megvalósított fejlesztését, azt gondolom, hogy ez is nagyon komoly eredmény. Amennyiben a közlekedést nézzük, elkészült a déli összekötő út EU-s forrásból, tudtunk vásárolni kormánytámogatással egy pályázatnak köszönhetően – és részben önerőből, amit ehhez kellett kapcsolnunk – 12 szóló elektromos autóbuszt, nagy büszkeség, hogy ezek az Ikarusban, helyben készültek, de felújítottuk a Móri út első szakaszát, s valamennyi városrészben kisebb-nagyobb fejlesztéseket meg tudtunk valósítani. Ha két szimbolikusat is ki lehet emelni a ciklus egészét nézve, akkor az egyik a Szent István Király Múzem Rendház épületének a felújítása, amit – külön kiemelve itt országgyűlési képviselőnk, Vargha Tamás munkáját, nagyon jelentős támogatását – szintén kormányzati forrásból tudtunk megvalósítani, rögtön megemlítve, hogy itt már eddig is nagyon komoly kiállításokat sikerült rendezni, ami a jövőben is így lesz. A másik hasonlóan szimbolikus fejlesztés pedig a Nemzeti Emlékhely Látogató Központ (Kőtár), az egykori Köztársaság Mozi épületének megmentésével, felújításával és egy egészen különleges kiállítás létrehozásával, s ha már a sportról beszéltünk, akkor zárjuk ezt a kis összefoglalót azzal, hogy az Alba Arénát is átadhattuk néhány héttel ezelőtt, miközben a Volán jégkorong csapata Bajnokok Ligája csoportkörbe került, tehát szeptemberben már BL-meccsekkel várhatjuk a kedves érdeklődő szurkolókat, s ezzel egy gyönyörű új közösségi térrel is gazdagodott városunk.

Az egészségügy mindig, mindenhol egy rendkívül fontos hívó szó, rendkívül fontos terület az emberek számára. Erre mindenki odafigyel, hiszen mindannyiunkat érint életünk során. A város ebben a tekintetben miként áll most? Itt külön kiemelném, hogy a Szent György Kórház új belgyógyászati-tüdőgyógyászati blokkja – ahogy már említetted is – hamarosan elkészül, ami szintén egy rendkívül komoly lépés.

– A kórház fejlesztésével nagyot tudunk most előre lépni, hiszen ez a vidék Magyarországának legnagyobb kórháza, ami egyre inkább régiós központi kórházzá válik. Ez nagyon komoly szakmai előrelépés, két egyetem gyakorlókórháza a miénk, ezáltal a rezidens orvosok száma szerencsére nagyon szépen alakul. Ami még kihívás, hogy bizonyos szakterületeken van várólista, ezt szerintem csökkenteni kell, részben meg kell oldani, és függetlenül attól, hogy ez egy állami intézmény, mi nem mondhatjuk azt, hogy nincs semmi közünk hozzá, önkormányzatunk időről időre igyekszik segíteni a kórház működését. Az alapellátás tekintetében az önkormányzat a kötelezett, nagyon örülök annak, hogy ezekben a hetekben is több háziorvossal meg tudunk állapodni és a most helyettesítéssel ellátott praxisok egy részében háziorvos lép munkába a következő időszakban, ez nagy előrelépést jelent különböző városrészekben, a kettő között pedig ott van az ügyeleti ellátás, amit mi február elejétől átadtunk az államnak, mivel azt már a kórház, illetve a menőszolgálat végzi, de itt is segített a város, s a jövőben is segít, hogy a gyermekügyletnél az infrastrukturális fejlesztésekben tudjunk előre lépni.

Az oktatás terén is jelentős erőfeszítéseket érzékelhetünk a város részéről. Bővült a felsőoktatási lehetőségek száma, ma már nem evidens, hogy el kell mennie Fehérvárról egy fiatalnak, ha egyetemre, főiskolára készül. Jól érzékelem, hogy ez igen fontos a város számára?

– Ez egyértelműen kulcskérdés! Joggal és sokszor beszélünk arról, hogy miként lehet a fiatalokat megszólítani, itthon tartani, vagy ha netán el is megy, akkor hazacsábítani, ennek pedig egyik kiváló eszköze maga a jó intézményi, oktatási rendszer. Szerintem nagyon jó óvodáink, általános- és középiskoláink vannak – ebbe beleértem az állami, egyházi és alapítványi civil közösségek által fenntartott iskolákat is –, és mind a két egyetem jó irányú fejlesztési folyamatban van, ez igaz az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karára – de már megjelent a Keleti Károly karon keresztül a gazdasági képzések struktúrája is – és a Kodolányi János Egyetem is új szintre lépett, több száz új államilag finanszírozott helyet sikerült szereznie, aminek egy jelentős része fehérvári képzési helyre szól, tehát itt, helyben szólít meg fiatalokat, vagy máshonnan segít idecsábítani diákokat, úgyhogy én bízom benne, hogy tudunk előre lépni. Szerencsére az egyetemisták létszáma, évről évre emelkedik, dacára annak, hogy a demográfia ebben nem mindig segítség, de bízom abban, hogy a következő években is egyre több hallgatót tudunk Fehérváron tartani vagy Fehérvárra csábítani.

A kultúra nagyon fontos fehérváriak számára, nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a város ebben a szegmensben is igazi mintaváros, hiszen nagyon kevés településnek van saját színháza, szimfonikus zenekara, balettszínházi társulata, nemzetközileg is elismert néptánc csoportja, múzeuma, számos kiváló szakmai műhelye. Mekkora munka van ebben, hogy ilyen mértékű fellegvárrá vált mára Székesfehérvár?

– Szerintem, ha egy regionális központról beszélünk, márpedig nyilván Székesfehérvár ennek a közép-dunántúli régiónak a központja, központi városa, amelyik ráadásul – és ezt nem mi, hanem egy tudományos intézet, az Egyensúly Intézet 53 indikátorra vonatkozó kutatása is kimutatta – a megyei jogú városok, megyeszékhelyek közül a legfejlettebb és a leggyorsabban fejlődő nagyváros is, akkor elképzelhetetlen pezsgő kulturális élet nélkül. Az én ars poeticám szerint a városok, települések is versengenek egymással, és mi alapvetően nem Magyarországon belül versenyzünk, hanem közép-európai színtéren. Az ottani középvárosok kategóriájába tartozó városként azokkal a településekkel is versenyben kell tudnunk lenni, és így kell tudnunk választ adni az emberek azon kérdésére, hogy az életminőség milyen itt? Milyen itt élni? Szeretünk-e itt élni? Szerintem Fehérvár egy szerethető város és nagyon sokan szeretünk itt élni, de ehhez hozzátartozik a közösségi terek rendszere és hozzátartozik a kultúra is. Éppen ezért tartom azt nagyon álságosnak, ha valaki azt mondja, hogy drága létrehozni egy Alba Arénát, vagy drága felújítani egy uszodát, vagy miért gondolkodunk zeneteremben? Az elmúlt napokban is hallottam sajnos közéleti szereplőktől ilyen jellegű megjegyzéseket, ez hibás gondolkodás! Mert, ha nem építünk közösséget, akkor nincs város, és a városnak nincs jövője! A kultúra meghatározó, és igen, pénzbe kerül, ha a teljes kultúrát nézzük, akkor ötmilliárd forint körül költünk egy esztendőben kultúrára. Ebbe nyilván az infrastruktúra fenntartása is beletartozik, ahogy a művészeti tartalom is, amit nem nekünk, hanem az erre hivatott szakembereknek, művészeknek kell megalkotniuk.

Nekünk egy dolgunk van: minden művészeti ágban legyen elérhető eredmény a városban és szerintem ezt sikerült elérni a színházzal, a nagy, szimfonikus minősített zenekarral, a balettszínház kialakításával, de kiváló kórusaink is vannak, nagyszerű amatőr színjátszó társulataink, kiváló diákszínpadjaink, illetve egy infrastrukturálisan részben felújításra szoruló, de hálózatát tekintve mégiscsak kiemelkedő könyvtári, tagkönyvtári, és művelődési házakhoz kapcsolódó rendszerünk, a közgyűjtemények esetén pedig amiről már beszéltünk, hogy például a múzeum vonatkozásában – ideértve Gorsiumot is – nagyon sokat tudtunk előre lépni, de nem csak az infrastruktúrában, hanem meggyőződésem szerint a belső tartalomban is. Ebben hihetetlenül elkötelezett emberek vannak a városban, ahogy az élet minden területén. Nem telik el úgy hét, hogy ne kapnék könyvkiadáshoz kapcsolódó támogatási kérelmet, valamilyen fellépési lehetőségre szóló kérelmet, legyen szó diák vagy felnőttekből álló kórusról. Újabb és újabb terek, területek jelennek meg, ahova a kultúra – jó értelemben – beteszi a lábát és megtölti, kitölti azt a teret, s én bízom abban, hogy ez így alakul a következő években is. Igen, ez szintén anyagi ráfordítással jár, és ma még Magyarországon nem lehet azokat a jegy- és bérletárakat elkérni, ami által a dolog önfenntartóvá tud válni, ahogy a szponzoráció – bár az arányai nőnek – sem tudja még pótolni az állami, önkormányzati forrásokat, nagyon fontos, hogy ezt ki tudjuk egészíteni. A helyi gazdaság ezt megteremti lehetőségként, abban pedig erősen bízom, hogy hamarosan újra uniós pénzek is érkeznek Magyarországra, így hozzánk, Székesfehérvárra is, mert szerintem ez a város ezt megérdemli. Én diszkriminatívnak tartom az európai települések közötti versenyben azt, hogy jelenleg a magyar települések nem juthatnak hozzá a minket egyébként megillető Európai Uniós forrásokhoz, mert ezeket a forrásokat részben közösségi fejlesztésekre szeretnénk fordítani. Ez egyébként nem csak a hazafias érzést, hanem az európai identitást is tudná erősíteni, növelni, és mondjuk az EU-ba való belépésünk 20. évfordulóján szerintem erre is nagy szükség lenne.

A szociális területeket tekintve sem elhanyagolható az az előrehaladás ami kívülről látszik. Hogy áll most ebben a tekintetben a város és mik a tervek?

– Szerencsére a rászorultsági arány a különböző területeken jelentősen csökkent az elmúlt években, ez értelemszerűen a magas munkahelyszámhoz és a magyar átlagbérekhez képest magasabb bérszínvonalhoz kapcsolódik, de szociális területen mindig van feladatunk, legyen az a gyermekvédelem ügye, amely kiemelt kérdés, és az idősgondozás, a bentlakásos vagy éppen a nappali intézményeknek a segítése. Kell előre lépni az infrastruktúrában, a férőhelyekben, van, amit már meg tudtunk valósítani, de akad ami még feladatként ránk vár, de itt emeljük ki, hogy a legfontosabb kérdés a humán erőforrás, a szakember kérdése. Ez soha nem könnyű, hiszen nagyon nehéz, embert próbáló munkakörökről és területekről van szó. Örülök annak, hogy a város tudott plusz keresetkiegészítésekkel, bérekkel kapcsolatos juttatásokkal, cafeteriával segíteni, de itt nagyon jó lenne, ha hasonlóan a pedagógus életpályamodellhez, a szociális területen is egyfajta életpályamodell kialakulna, így tartósan azt tudnánk mondani a szakembereknek, hogy ezen a pályán is biztosított az egzisztencia, a fiataloknak pedig ezzel azt tudnánk üzenni, hogy – akiben ehhez van affinitás – érdemes ezen a területen elindulni a középfokú, az egyetemi képzés, majd a munkahely vonatkozásában.

A végére hagytam a sportot. Székesfehérvár évek óta deklaráltan a Bajnokok Városa, ami minden évben legalább bajnoki érmekben mutatkozik meg, ha nem is mindig aranyakban. Idén az osztrák ligában alapszakasz ezüstérmes lett a Volán hokicsapata, ezüstös a MÁV Előre röplabda együttese az Extraligában, bronzérmes az Alba kosárcsapata, a Vidi is csak a legvégén szorult le a dobogóról, miközben infrastrukturális területen is jól áll Fehérvár, hiszen sokak évtizedes álma valósult meg az Alba Aréna átadásával, de a Sóstói Stadion esetében is gondos gazda a város, illetve mindig vannak kisebb-nagyobb fejlesztések, a legújabb például az Alba Regia Sportcsarnokhoz kötődik. Mondhatjuk, hogy Székesfehérváron jelenleg rendben van a sport, minden tekintetben?

– Igen, rendben van, de én magam soha nem vagyok teljesen elégedett, mindig látom az újabb és újabb feladatokat. Az infrastruktúrában folyamatosan lépünk előre, a sportolásra alkalmas közterületek száma növekszik, az erre alkalmas és jó állapotban lévő tornatermek, tornacsarnokok, arénák és stadionok rendben vannak. A küzdősportoknál van még feladatunk és néhány olyan sportágnál – például a tollaslabda -, nagyon komoly eredményeket felmutató helyi műhelyek vannak, de nehezen jutnak megfelelő arányban teremhez, itt még szeretnénk előre lépni, de való igaz, a látványsportágak esetében az infrastruktúra tényleg jó állapotban van, egy része szinte vadonatúj, ehhez mérten pedig nagyon jó klubjaink, csapataink vannak. Ezekből a top klubokat kiemelve, a Vidi nagyon szépen helyt állt, senki által el nem várt bajnoki idényt zárt a 4. helyével, ami csak a VAR miatt nem lett sima dobogó. Ezt én most csak azért nem kommentálnám, mert még így másfél hét után is rendkívül ideges leszek amikor erre gondolok, s az, hogy ennek semmiféle következménye nem volt, nincs, senki a játékvezetők közül nem mondja el, hogy vajon mire gondolt a bíró, amikor nem adta meg a Vidi góljait, főleg a másodikat, mert ezzel valójában elvette a csapattól az egyébként megérdemelt bronzérmet, a kint lévő közel hétezer nézőtől pedig a boldogság és az öröm lehetőségét, így e tekintetben van bennem is elégedetlenség, de a csapat és a szurkolók előtt le a kalappal! Sikerült a stadionba is visszavinni az életet, hiszen sokkal többen jártak ebben az idényben a Vidi meccseire, mint tavaly, s van egy szerethető, nagy szívvel pályára lépő és küzdő csapatunk, a korábbinál kevesebb pénzből, jóval kevesebb forrásból, de mégis sokkal szerethetőbb, ez sokkal inkább a mi Videotonunk, mint az azt megelőző nagyjából két esztendőben volt, úgyhogy lehet, hogy néha nem igaz a régi mondás, miszerint nagy pénz, nagy foci, hanem tényleg igaz a kisebb pénz, de jobban, kulturáltabban felhasználva jobb eredményt hoz, verzió. Én bízom benne, hogy a klub helyzetét is sikerül stabilizálni, s a jövőre nézve, stratégiában gondolkodva hosszú távú elképzeléseket megvalósítani.

A kosárlabda nagyon jó idényt ment. Az Alba az alapszakaszban magabiztos második volt, az elődöntőben a Szolnokkal szemben a harmadik mérkőzésen 23 pontos előnyről kapott ki a csapat. Történt ami történt a találkozón és a meccs végén, sajnos nem sikerült döntőbe jutni, de a csapat erejét jól mutatja, hogy ennek ellenére a bronzcsatát magabiztosan hozta. Egy érmet soha nem kell megmagyarázni, legfeljebb szurkolni, hogy jövőre még jobb eredményt sikerüljön elérni. Látszik, hogy itt szükség van meghatározó magyar játékosokra, ezt pedig nagyon nehéz elérni, mert nincs belőlük túl sok, de bízom benne, hogy a klub tud ebben is majd előre lépni.

Emeljük ki a jégkorongot, ami a Volán által fantasztikus alapszakaszt tudhat maga mögött az ICEHL-ben, ahol rekordokat döntött meg, ennek köszönhetően pedig indulhat a Bajnokok Ligája csoportkörében. Sajnos a bajnoki rájátszás nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, de tudjuk, hogy ez egy speciális műfaj, a playoff mindig nagyon szoros és nüanszok dönthetnek ebben az erős bajnokságban, amely nagyon komoly nézőszámmal rendelkezik – remélem, az Alba Arénát is meg fogja tudni tölteni nézőkkel –, arról pedig ne feledkezzünk el, hogy Volán nélkül nincs válogatott, tehát az, hogy az A-csoportba feljutott a válogatott, ez döntő részben a a mi csapatunknak köszönhető. Ezt azért is emelem ki, mert valamiért ez ritkán hangzott el az elmúlt hetekben. Mindenki nagyon boldog volt, aminek én magam is örülök, csak azt szeretném megjegyezni, hogy ki segíti a Volánt abban, hogy egyébként a válogatott alapját jelző eredményességet el tudja érni. Most ugye, sikerült a Csanival (Erdély Csanáddal) és Sebőkkel újra a csapat magyar magját erősíteni, de egyelőre ezt mi finanszírozzuk minden szempontból, jó lenne, ha nem csak a feljutás pillanatában a siker örömében osztozna velünk mindenki, hanem ennek elérésében és helyi megalapozásában is segítene bennünket. A kormány sokat segített, hiszen nem kérdés, hogy az Alba Aréna egy óriási lehetőség, bízom benne, hogy ezt meg tudjuk ragadni.

A kézilabda csapatról ritkán beszélünk, de szerintem női csapatként, utánpótlásbázisként, közösségként szerintem jól funkcionál az Alba FKC, bár a teljesítmény az NB I-ben néha hullámzó volt, de a bajnokság izgalmas csatákat hozott, ami egy szerethető, fejlődőképes csapatot eredményezett, s remélem, hogy ezen az úton tudunk is tovább menni. Az amerikai fociról is érdemes beszélni, hiszen hazai szinten kiemelkedő a Koronázók csapata, amely újra ott van, indult az Európai Futball Ligában (EFL), amely a legerősebb kontinentális bajnokság, Óriási dolog, hogy ott lehetünk Európa nagvvárosainak csapatai között. Tavaly sem utolsó helyen végeztünk a csoportunkban, s idén sem fogunk, biztos vagyok benne, hogy tudunk előre lépni. Remélem, hogy a Takarodó úti pályán, a First Fielden is sok néző lesz, és tavasztól őszig ez egy szép idény lesz, ami ránk vár. Ott van még a röplabda is, a MÁV Előre női és férfi ágon szerintem egyaránt fejlődött. A hölgyek egy fantasztikusan kiélezett rájátszás és helyosztó párharc végén maradtak csak le a Békéscsabával szemben a dobogóról, a férfiak pedig újra bajnoki döntőt játszottak a rekordbajnok Kaposvárral, amely most még egy picit jobb volt, de egyszer majd ez is megfordul.

Nagyon fontos a jövőkép. Az eddigiek alapján az a tapasztalat, hogy a jelenlegi városvezetés mindig előre tudott gondolkodni és tervezni, ezért is sikerülhetett a nehéz helyzetekben talpon maradni. Ami a következő önkormányzati ciklust illeti, melyek a legfontosabb megvalósításra váró tervek?

– Pár évvel ezelőtt még nem is tudtuk volna értelmezni ezt a mondatot, amit most elmondanék, hogy béke legyen és nyugalom, ez a legfontosabb most! Sajnos amerre felé a világot látjuk menni, az nem feltétlenül ezt mutatja. Nekem is vannak gyermekeim, köztük két fiú, nem gondoltam volna, hogy ez még kérdés lehet, hogy ők biztonságban és békében tudnak-e felnőni és megtalálni a nagybetűs életben a helyüket. Most ezért is imádkozni és szurkolni kell, s bizony észnél kell lennünk, néha kicsit az indulatokon túl látni és racionálisnak is lenni, belelátni a világ folyamataiba a valóságot, ami nem könnyű, mert olyan hihetetlen hírzuhatag ömlik az emberekre, ami néha elfedi a lényeget, pedig a lényeg mégiscsak az, hogy szerethető, boldog, békés életet szeretnénk, mindahányan élni, ki-ki a saját otthonában, a mi esetünkben ez Székesfehérvár. Ha békében és nyugalomban tudhatjuk a következő néhány évet, akkor ez a város fejlődni fog, mert ennek a városnak egyébként minden adottsága megvan ahhoz, hogy fejlődni tudjon. Csodálatos helyen van, úgy történelmi város, hogy közben modern is, izgalmas lehetőségekkel, itt van a Velencei-tó pár percre, fél órányira a Balaton, s Budapest előnyeiből is sok tekintetben tudunk részesülni, hátrányaiból kevesebbet kapunk, mert itt élünk, egy sokkal nyugodtabb, sokkal zöldebb, sokkal virágosabb, sokkal békésebb városban, ahol van egy erős gazdaságunk, kulturális és sportéletünk, jó oktatásunk, fejlődő egészségügyünk, mint ahogy vannak csodálatos közösségi tereink, egy fantasztikus Belvárosunk, kulturális intézményeink, programjaink. Várunk egy foci Eb-re, városunk szülöttével, Szoboszlaival, vagy egy itt élő Nagy Zsolttal, vagy Bollával, aki szintén kötődik Fehérvárhoz, hogy ne csak Vidi játékost említsek, aztán jön az olimpia, tehát szerintem egy gyönyörű nyár elé nézünk. Fejlődni fog ez a város, mértéket tartva megyünk tovább, a stílusra odafigyelve és megszólítva mindenkit, aki ezért a városért szeretne tenni, függetlenül attól, hogy a világ egyéb kérdéseiben miben értünk egyet vagy éppen nem értünk egyet. Nem fogjuk megengedni azt, hogy az országos pártpolitika rátelepedjen a helyi közösség ügyeire is, és mindenkitől, aki idejön külső szereplőként, elvárjuk, hogy tiszteletben tartsa ezt a várost, és azt is, hogy ez a város nem kíváncsi a helyi közügyekben az országos pártpolitikai törésvonalakra. Mi itt együtt fejlődünk és együtt fogunk fejlődni a következő években is, remélve, hogy a világ ehhez a békés keretet meg fogja adni.

Megkerülhetetlen a kérdés, hiszen választás közeleg. Milyen volt eddig a kampány, mit várhatunk a kampányhajrától, majd a választástól?

– Most, amikor beszélgetünk, még – vagy már, nem tudom, melyik lenne a jobb megfogalmazás – két hét van a választásig, nyilván ilyenkor már nagyon várjuk azt, hogy eljussunk a végéig, az emberek döntsenek, s utána annak megfelelően mehessünk, dolgozhassunk tovább. Mi arra kérjük a bizalmat, hogy ezt a mértéktartó munkát, nyugodt, kiegyensúlyozott jövőképet és hozzákapcsolódó alázatos munkát ez a csapat végezhesse. Én bízom benne, hogy el tudjuk juttatni azt a legfontosabb üzenetet a Fehérváriakhoz, hogyha az én munkámat támogatják és szeretnék, hogy ezt ebben a mederben tudjuk folytatni – ez mindig többes szám, mindig sokan kellünk ahhoz, hogy ezt a munkát végezni tudjuk, nem vagyok más, mint egy csapat kapitánya –, akkor támogassák a csapatomat, s akkor így fogjuk tudni ezt a gyönyörű várost közösen, ebben a közösségi erőben bízva fejleszteni, működtetni.

Ami az eredményt illeti, nem szeretek tippelgetni, sem elemző, sem közvélemény-kutató nem vagyok, egyetlen dolog számít, hogy mit gondolnak a Fehérváriak, ők pedig június 9-én döntést fognak hozni. Abban kérem mindenkinek a közös gondolkodását, hogy nagyon fontos, mi történik az európai színtéren, tehát kérem, hogy ezzel is foglalkozzunk, ebben is mondjunk egyértelmű véleményt. Mi egy európai közösségnek, szövetségnek a részei vagyunk, részei is kell, hogy maradjunk, de nagyon fontos, hogy ennek a szövetségnek a jövőképét tudjuk alakítani, s ebben a békében és nyugalomban tudjuk ezt megtenni, úgyhogy kérem, hogy erről is szóljon június 9. Én egykori jogászként és közéleti emberként is csak azt tudom kívánni, hogy minél nagyobb részvétel mellett, minél nagyobb legitimitást kapjanak az európai parlamenti képviselők, ugyanúgy, mint adott esetben a polgármester és adott esetben az önkormányzati képviselők is. Bízom benne, hogy sokan fognak elmenni szavazni, és persze ahhoz kérem a bizalmat, hogy nagy legitimitást kapva folytathassuk a munkánkat.

Polgármester úr, köszönöm szépen az interjút, a kimerítő tájékoztatást olvasóink számára!

– Én köszönöm a lehetőséget!