Virágvasárnapon Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról emlékezik meg az egyház. Székesfehérváron, a Szent Anna-kápolna bejáratánál barkaszentelést tartottak, majd körmenetben vonultak a Székesegyházba, ahol az ünnepi szentmisét Spányi Antal, megyés püspök celebrálta.

Az Olajfák hegyénél Jézus két tanítványát előreküldte egy szamárcsikóért, amelyen még nem ült ember, majd ezen vonult be a városba. Az ujjongó nép tiszteletadásként pálmaágakkal integetett, innen a latin elnevezés: Dominica palmarum, avagy Dominica in palmis de Passione Domini, azaz pálmavasárnap az Úr szenvedéséről.

A szertartáshoz többféle népszokás is kapcsolódik, többek között a barkaszentelés, amely elhárítja a rontásokat, megvédi tulajdonosa házát a vihartól és tűztől, veteményesébe tűzve pedig a terményt is növeli a magyar népszokások szerint.

A liturgia azt a hitét fejezi ki, hogy a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be, ezáltal megvalósítva a megváltást, amely az emberek számára az örök életet hozta el. Jézus feltámadása a feltámadás és az örök élet reményét táplálja minden hívőben.

Spányi Antal megyéspüspök szentbeszédben arra kért mindenkit, Húsvét előtti napokat mindenki próbálja meg Jézussal tölteni. Mint fogalmazott: ”A hívő ember mindig Jézussal kellene, hogy éljen, de az élet olykor messzebbre sodor bennünket Krisztustól. Ezen a héten többször kellene, hogy eszünkbe jusson: Jézushoz tartozunk, ezzel tartozunk neki, mert Ő az életet adta értünk!”

(Szabó Miklós Bence)