Harmincegyedik alkalommal tartottak koszorúzással egybekötött megemlékezést a Székesfehérvári Repülős és Ejtőernyős Emlékműnél a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Fejér Megyei Egyesületének szervezésében. A hagyományokat ápoló veteránok ezzel a rendezvénnyel őrzik a második világháború után újjászervezett ejtőernyős alakulat emlékét, amely 1951-től 1954-ig Székesfehérváron vált ismertté.

A néhai 62. Önálló Ejtőernyős Zászlóalj emléke előtt tisztelegve, a hazaszeretet és a kötelességtudat szellemében szervezi minden évben a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Fejér Megyei Egyesülete azt a megemlékezést, amelyen a honvédség aktív és nyugállományú katonái mellett Székesfehérvár polgárai a magyar repülés és ejtőernyőzés aktív és veterán tagjai előtt hajthatnak fejet.

A Magyar Honvédség Szárazföldi Parancsnokságának nevében Hajnal István ezredes, a Szárazföldi Parancsnokság parancsnokhelyettese köszöntötte a megemlékező veteránokat, és emlékezett meg a katonai ejtőernyőzésről. Mint mondta, a magyar katonai ejtőernyőzés története szorosan összefügg a katonai repülés történetével. Felelevenítette, hogy az első magyar katona, aki ejtőernyővel ugrott, vitéz Boksay Antal volt 1918. március 23-án, majd 1938 szeptemberében vitéz Bertalan Árpád vezetésével alakult meg a Magyar Királyi Honvédség első ejtőernyős zászlóalja. A II. világháború után, 1948-ban szervezték újjá az ejtőernyős fegyvernemet, és egészen 1954-ig Fehérváron a Sóstói repülőtér fontos része volt az ejtőernyős alakulat.

Az ünnepségen néma tiszteletadással emlékeztek az elhunyt ejtőernyősökre is, akik a második világháborúban, vagy a kiképzés során balesetben vesztették életüket.

(ÖKK, fotó: Bácskai Gergely)