1922-ben ezen a napon nagy ünnepségre készülődött Székesfehérvár. Az Aranybulla kibocsátásának 700. évfordulójára emlékezett akkor a város. A nagyszabású rendezvénysorozat részeként Aranybulla-emlékművet avattak a Csúcsos-hegyen. Az obeliszk azóta elpusztult. Ismerjék meg Önök is kalandos történetét, valamint az ötven éve készült, ma is a helyszínen látható emlékművet.

Száz évvel ezelőtt, 1922. november 19-én az Aranybulla kibocsátásának 700. évfordulóján Székesfehérvár városa országos ünnep keretében emlékezett meg a nevezetes eseményről. Az emléknap délelőtt 10 órakor kezdődött azzal, hogy valamennyi felekezet istentiszteletet tartott a saját templomában. Ezt követte az akkori Szent István-díszteremben megrendezett, a város, a megye vezetői és egyéb prominens személyek beszédével tarkított emlékülés délelőtt 11 órától, majd az Aranybulla jelentőségét megörökítő emlékmű ünnepélyes leleplezése délután 3 órakor a várostól akkor még öt kilométernyi távolságra lévő, úgynevezett András-gyepen, illetve az annak szélén található, akkoriban Árpád-hegynek is nevezett Csúcsos-hegy magaslatán.

„Az eredetileg október közepére tervezett ünnepséget többször is kénytelenek voltak elhalasztani, ugyanis a több hetes, intenzív esőzés miatt a leleplezésre váró emlékművet nem lehetett felállítani, mert alapzata a kedvezőtlen időjárás miatt nem tudott kellően kiszáradni, és ez az emlékmű felállítását megakadályozta. Maga az alkotó, Havranek Lajos nem vállalta a felelősséget azért, hogy az óriású tömegű szobrot egy ingatag alapzatra felhelyezzék. Így a jubileumi ünnepségre végül 1922. november 19-én, vasárnap került sor. Az eseményt országszerte nagy várakozás és nagy érdeklődés övezte, hiszen a helyi újságok mellett valamennyi országos lap is beszámolt róla.” – mondta el Teiszler Éva, a Szent István Király Múzeum tudományos referense.

Ifj. Havranek Lajos szobrászművész székesfehérvári illetőségű volt, akinek a mai napig több alkotása látható országszerte és Fejér megyében is, például a táci keresztelőkút, vagy a kislángi I. világháborús emlékmű, vagy Székesfehérváron a Teleki Blanka Gimnázium épületdísze és a Szent Korona is az ő keze munkáját őrzi.

Sajnos, a fehérvári lakosok adakozásának köszönhetően ifj. Havranek Lajos szobrászművész által 1922-ben készített obeliszket ma már csak régi fotókon láthatjuk. Teiszler Éva tudományos referens arról is beszélt, hogy az emlékművet több csapás érte: „1934. augusztus 3-án villám csapott az emlékműbe, aminek következtében az súlyosan megsérült. A város akkor még ki tudta javíttatni az obeliszket, de a második világháború idején már olyan mértékben károsodott, hogy 1950-ben el kellett bontani.”

A megsárgult képeken az egykori, 1922-ben felállított emlékmű részletei napjainkban már nehezen kivehetők, de szerencsére ismerjük korabeli részletes leírását: a terméskőből faragott, hármas sziklahalmon nyugvó, 80 métermázsa súlyú, 8 méter magas obeliszk első lapján a kettőskereszt domborodott, amelynek lábánál a Szent Korona és az Aranybulla pecsétjének kőből faragott másolata volt látható. Az alapzatban egy korabeli időkapszulát is elhelyeztek. Az emlékművön elhelyezett márvány emléktáblára pedig a következő szöveget vésték:

„Ezzel az emlékművel szemben az András-
gyepen hirdette ki 700 évvel ezelőtt II.
András királyunk alkotmányunk alaptörvényét, az

Aranybullát,

amely kiszélesítette a Szent István király
által teremtett nemzeti intézményeket és
az egyéni jogok elismerésével biztosította
nemzetünk féltve őrzött drága kincsét: az

alkotmányos szabadságot.

Fenséges eszméknek és a legszentebb jogoknak
hirdetője ez a hely!

Magyarok! E megszentelt rögöket tapsva,
lobogjon fel szivetekben a honfiui szere-
lem lángja és a tespedés napjaiban merit-
setek erőt, ihletet a dicső multból,
amelynek

’Nőttön nő tiszta fénye, amint
időben, térben távozik!’

Ezt az emlékoszlopot Székesfehérvár szabad királyi város
közönségének áldozat-
készsége emelte 1922. év október havában.”

Az 1922-ben felavatott Aranybulla-emlékmű helyén 1970-től egy szovjet tank állt, aminek a csöve a városra meredt, és egészen 1989 novemberéig ott is volt a T34-es páncélos.

Az Aranybulla kihirdetésének 750. évfordulójára – ami egybeesett Székesfehérvár alapításának 1000 éves jubileumával – újabb emlékművet állítottak. Rétfalvi Sándor mészkőből faragott, stilizált, pecsétet ábrázoló emlékműve a Budai útra került (a mai Református templom helyén) és egészen 1990-ig állt ott.

A jubileumra készülve a képzőművészeti pályázatot egyébként 1971 nyarán írta ki a város. Rétfalvi Sándor műve nyert az első bírálaton. Erre a pályázatra készült az a makett is 1972-ben, ami a Városháza folyosóján látható a mai napig.

Rétfalvi Sándor mészkőből készült monumentális alkotása végül 1990-ben került a Csúcsos-hegyre. Az ünnepélyes avatása 1990. augusztus 18-án volt. Az eredeti emlékműnek nem volt része a meghasadt kőgolyó a felirattal, csak az óriási kőtömb II. András király hiteles aranypecsétjének domborművével. A talapzaton az Aranybullából vett idézet fut körbe: „Méltó szolgálattal szerzett birtokából soha senki meg ne fosztassék.”

(ÖKK)