Utak mentén, elhagyatott, romos épületek romjain, omló kerítések tövében is megterem a papsajt, melyet hörghurut, köhögés, rekedtség, mandula- és gégegyulladás, gyomor- és bélfekély gyógyítására is használhatunk.„Aki minden nap iszik a papsajt levéből, az arra a napra megóvta magát a betegségektől.”

A fenti idézet az egyik középkori füvészkönyvben olvasható. E méltán elhíresült mondatot állítólag Plinius mondta, s bár nem csodaszer ez a növény sem, azért kétségtelen tény, hogy kiválóan alkalmas felső légúti megbetegedések, köhögés, rekedtség, torokfájás, valamint gyomor- és bélhurut csökkentésére vagy akár megszüntetésére (is).

Levelei nyolc százalékban növényi nyálkát tartalmaznak, mely ingercsökkentő védőrétegként vonja be a gyulladt nyálkahártyákat. A csekély cseranyag-tartalom erősíti ezt a hatást. A virágban tíz százalékos a növényi nyálka.

A papsajtot már az antik népek is gyógynövényként kezelték, és többféleképpen használták. Amikor nem volt elég élelem, akkor a gyökerét is megőrölték, és lisztként funkcionált. Ma már főként a föld feletti részeit fogyasztjuk, bár vigyázni kell vele, mert a leveleiben sok nitrát is felhalmozódhat. Ez azért fontos, mert zöldségként is használható, kiváló alapanyaga a salátáknak. Hatóanyagai: antocián glikozid, cserző anyag, foszfor, kalcium, nitrogén, polifenol,tannin, vas
Vitamin-tartalma: A, B1, B2, B3, C

A gyógyászati célra használt kereklevelű mályva (vagyis papsajt) latin neve Malva neglecta W. Hasonló gyógyhatással bír az erdei mályva (Malva silvestris L.) is. Szereti a félárnyékos és napsütéses helyet. Nem igényes a talaj minőségével szemben, ám nem viseli el a magas sótartalmú és/vagy nehézfémeket tartalmazó talajt. Egyéves vagy évelő, s földünk északi félgömbjének minden kontinensén elterjedt.

E növény vékony, orsós gyökérrel kapaszkodik a talajba. A gyökérből több, a talajon elterülő, csak a vége felé emelkedő szár fejlődik. A szár a gyökértörzsnél kissé fás. Levelei hosszúnyelűek, szórt állásúak, kerek vagy vesealakúak, szélük hegyesen csipkés.

A virágok a levelek hónaljában csomókban állnak. A virágok kicsik és rózsás fehérek. Csészéjük kettős, 5 szirmuk van, azok kb. 2 cm hosszúak, csúcsukon kicsípettek. Termése korong alakú, sajthoz hasonlít – innen ered a neve is. (Bár sokak szerint az íze is hasonlatos a sajthoz.)

A papsajt virágzása június, július, augusztus hónapra esik. Ha gyógyászati célra akarjuk begyűjteni, akkor a nyár folyamán (júniustól szeptemberig) kell leszednünk róla a virágzatot a levelekkel (nyélzettel együtt). A virágokat csészével, de kocsány nélkül szakítsuk le. – Aki nem gondol erre a napozás / strandolás közben, annak marad csupán a gyökérzet felhasználása, amit ősszel ajánlott kiásni.

A teljes cikk itt olvasható:

https://fmc.hu/2018/09/22/papsajt-az-egyik-legjobb-kohogescsillapito