„Miről fogsz írni a Biokertészeti rovat következő részében?” – tette fel a kérdést Fiers Gábor kollégám, s mielőtt még elkalandoztam volna a lengedező tulipánok, illatos jácintok és vidám nárciszok képzeletbeli világa felé – nemhiába, itt a jó idő, s mindenki várja, hogy színes festékkel szórja meg a természetet a Tavasz -, már jött is a javaslat: „A medvehagyma jó téma lenne!”

S valóban: bár közel sem okoz olyan illat-orgiát, és látványban sem éri be a krókuszok üdeségét, a barkák báját, azért mégis van oka annak, hogy sokan kutatnak utána az erdőkben – vagy az árnyasabb kertekben (ha valaki előre gondolkozott, és belefogott a termesztésébe).
A nagy érdeklődés hátterében pedig az áll, hogy ezt az évelő növényt, amely a nedves, árnyas erdőkben, savas talajon érzi jól magát, nemcsak a barna medvék fogyasztják előszeretettel (még a föld alól is képesek kiásni – ahogyan a vaddisznók is, oly’ nagyon vágynak utána), hanem az emberek is lelkesen gyűjtögetik, hogy aztán finom ételeket készítsenek belőle.

Íze és illata a fokhagymára emlékeztet, fűszernövénynek számít. Használható levesekhez, salátákhoz, húsokhoz, főzelékekhez, készülhet belőle pesto, öntetek, vagy akár pogácsa is.

Jó dolog a medvehagyma, csak a gyöngyvirággal ne keverjük össze!

(Forrás: mindmegette.hu)

Íze mellett gyógyhatása is kiemelkedő: méregtelenítő, jót tesz érelmeszesedés ellen, csökkenti a vérnyomást, fertőtleníti a gyomrot és serkenti a bélműködést. (Természetes gyógymód-kedvelők figyelem! Hamarosan külön blogbejegyzés is születik e téma kapcsán! )

E növény elnevezésének oka is itt van elrejtve az előbbi mondatokban: a néphagyomány szerint a medve, amikor először kibújik a barlangjából, ezt a növényt kutatja fel, hogy új erőre kapjon, s kitisztítsa vele a szervezetét a hosszú téli álom után.

A medvehagyma a tölgyes, bükkös, gyertyános erdők aljnövényzetében található meg (főként). Szereti a nedvességet és az árnyékot. Tömegesen előfordul a Mecsekben, Gerecsén, Zselicen, Orfű környékén. Leveleket kora tavasszal hoz, áprilisban-májusban virágzik, nyár közepére pedig elszáradnak a hajtások. Hagymája hosszúkás és tojásdad alakú.

Emberi fogyasztásra és gyógyászati célokra a zöld részeket (fiatal leveleket) és a hagymát tudjuk felhasználni. Nyugat-Európában védetté nyilvánították, olyan tömeges méreteket öltött már a gyűjtése. Hazánkban – a védett területeket kivéve – még nem tiltott leszakítani.

Jó dolog a medvehagyma, csak a gyöngyvirággal ne keverjük össze!

Ne keverjük össze a gyöngyvirággal! (Fotó: biokontroll.hu)

Viszont, hogy ez így is maradjon, óvjuk ezt a növényt (is!) – ahogyan az ibolyánál is felhívtam erre a figyelmet : egy-egy tőről csak a levelek felét szedjük le, hogy virágozhasson a növény, és a magokat el tudja szórni, tehát a szaporodás biztosított legyen!

A gyűjtés során nagyon figyeljünk arra, hogy ne keverjük össze a mérgező levelű gyöngyvirággal, vagy a kikericcsel, mert e figyelmetlenség halált okozhat! (Pár éve az egyik ismerősöm apukája sajnos azért halt meg, mert a rántottájába gyöngyvirág-levelet aprított medvehagyma helyett…)

Hogyan lehet megkülönböztetni a két növényt?

A cikk folytatása elolvasható az alábbi linkre kattintva:

https://fmc.hu/2017/03/26/jo-dolog-a-medvehagyma-csak-a-gyongyviraggal-ne-keverjuk-ossze/