Nem csak üres frázis, valóban így van: december 24-én este véget ér az őrült rohanás, lázas készülődés, hirtelen csend és nyugalom vesz minket körül, hogy aztán átadjuk magunkat a családok legszentebb, legmeghittebb ünnepének, a karácsonynak. Két nap és egy (szent)este, amely merőben más, mint az év további 363 napja. A keresztény világban ezen a két napon mindenki számot vet magában a maga mögött hagyott esztendővel, miközben szerettei körében ünnepel, nyugalomban, békében.

Bár ez nagyon sablonszerűnek tűnik, valójában korántsem az, hiszen ahány család, ahány ember, annyiféle karácsonyi szokás és emlék. Így van ez Székesfehérváron is, ezért utánajártunk, vannak-e olyan kifejezetten helyi karácsonyi, vagy adventi hagyományok, amelyek eltérnek az általánosaktól?

Azt nem lehet állítani, hogy Fehérváron rengeteg érdekes szokás, kuriózumnak tekinthető hagyomány lenne a karácsonyhoz köthető, azért akad néhány, s szinte mind a Felsővároshoz kapcsolódik. Itt a hét azon napján, melyre Luca napja esik, a gazdaasszony egész éven át imádkozott az aprójószág szaporaságáért és megmaradásáért. Ehhez is kapcsolódik a szélesebb körben ismert lucakalendárium. A hiedelem szerint a Luca napja és karácsony közötti 12 napot jól meg kell figyelni, mert az időjárás a következő év 12 hónapját jellemzi.

Székesfehérvár-Felsőváros katolikus népe december 24-én egész nap böjtölt. Szenteste az asztalt fehér abrosszal takarták le. Az asztal alá egy szakajtókosárba cipót helyeztek, hogy a következő évben soha ne fogyjon el a kenyér. A cipó mellé széna és szalma került, hogy az erre járó Jézuska lovának legyen mit ennie, mások szerint, mert Jézus is szalmán született, megint mások szerint, hogy a jövő évben legyen mit enniük az állatoknak. Ebből a szénából, szalmából minden állatnak adtak. Szenteste vacsorára böjtös ételeket: bablevest, főtt tojást, halat, diós-, mákos kalácsot fogyasztottak. A vacsora az esti harangszóra kezdődött. A család közösen elmondta az Úrangyalát, és csak utána fogtak az evéshez. A gazdaasszony sót tett a karácsonyfa alá, ezzel ízesítette az ünnepi ételeket. Vacsora után az éjféli miséig dióba kártyáztak. Az éjféli misével az advent böjti időszaka lezárult, hazaérkezve kocsonyát ettek. A karácsonyi vacsora morzsáit nem dobták ki, hogy „ne tiporgyanak rajta”, elégették vagy szétszórták a kertben.

Nem túl régi, nem is lehet kifejezetten fehérvári specialitásnak nevezni, mégis néhány fontos részletében némiképp eltér a máshol tapasztaltaktól az ünnepet megelőző adventi időszak helyi készülődése, ugyanis itt nagyon hangsúlyos a katolikus egyház szerepe, részvétele az ünnepváró eseményekben. A megyeszékhely belvárosa fénydíszbe öltözik, a jellegzetes fabódékban vásározók, a városháza előtt felállított színpadon pedig a legkülönfélébb ünnepi műsorok, programok várják az ide érkezőket. Hasonló módon van adventi forgatag, programok, vásár és jászol a püspöki palota udvarán is, ezzel adva jelentős plusz egyházi töltetet az ünnepváró időszaknak.

Végül néhány szó a karácsonyfáról, a faállításról, mivel ebben első volt az országban, ha nem is Székesfehérvár, de Fejér megye, Magyarországon ugyanis az első karácsonyfát Brunszvik Teréz grófnő állította, Martonvásáron levő birtokán, 1824-ben.