Döbbenetes hír látott napvilágot ma: egy nappal a 67. születésnapja előtt tragikus körülmények között elhunyt a Székesfehérvári MÁV Előre SC „aranycsapatának”, egyetlen NB I-es alakulatának (1977-1980) kiváló középpályása, Lazsányi László (alsó sorban jobbról a második), aki a Loki három évig tartó első osztályú tagságának második esztendejében érkezett a Takarodó úti pályára, ahol hamar a közönség egyik kedvencévé vált. Később még Csepelen is szerepelt az első osztályban az egykori utánpótlás válogatott futballista. Lazsányit egy nézeteltérés következtében saját lakásának albérlője szúrta le.

A MÁV Előre akkori időszakának utánpótlás játékosaként természetesen rengeteg élmény köt a magyar labdarúgás egyik tündérmeséjéhez, a Loki NB I-be jutásától a megyei osztályba zuhanásáig. Igaz a tündérmese első 5 éve volt igazán pozitív és meseszerű, de összességében véve annyi és olyan minőségű emléket adott, amely nélkül sokkal szegényebb volnék. Mint ahogy egykori egyesületi- és csapattársaim, akik ezt hasonló módon végig élték testközelből, illetve azok a szurkolók, akik emlékeznek Lazsányi Lászlóra, „Lazsára”. Arra a Lazsányira, aki 1979. március 10.-én a Ferencváros elleni NB I-es mérkőzést eldöntötte a 90, percben esett góljával, amit a kis Loki pályán 12 000 néző látott a lelátóról, valamint a kerítésen és a pálya menti fákon csüngve. 12 ezer ember memóriájába égett ezzel be örökre a gólszerző neve.

Nyugodj békében, Lazsa!