Mint arról korábban már beszámoltunk, remek időeredménnyel nyerte meg a Szenior Atlétikai Országos Bajnokságot 100 méteres síkfutásban Andorkáné Nyusa Viktória. Az ARAK színeiben a kétezres évek második felében kiváló eredményeket elérő, többek között EYOFF-ezüstérmet is szerző, jelenleg Pákozdon élő hölgy máig élvezi a versenyzést és motiváltan készül a megmérettetésekre.

– Mindig is adott volt a motivációm, még álmomban is gyakran futok. Még 2024 márciusában egykori dombóvári riválisom, Zircher Kitti hívott fel azzal, hogy mi lenne, ha újraélesztenénk az egykor nagyon sikeres 4×100-as válogatott váltónkat? Ez az a csapat, mellyel 2005-ben ezüstérmet nyertünk az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon (EYOF). Először jót mosolyogtam rajta, viccnek tartottam anyaként, 34-35 évesen ezt már, de aztán elgondolkodtam rajta és arra jutottam, hogy miért is ne? A szót tettek követték, összeszedtük a váltó tagjait, elkezdtünk edzeni, folyamatos volt a kommunikáció közöttünk és gyakran találkoztunk is. Ezek az összejövetelek nagyon jó hangulatban zajlottak, sőt, a családjaink is jöttek velünk és már abban az évben a göteborgi Senior vb-re felkészültünk, s futottunk is egy jó kis 4×100-at. Nem az eredmény, az élmény jelentett hatalmas élményt és egyben motivációt a folytatást illetően. Onnantól kezdve már részese voltam a szenior „családnak”. Ez adta tehát a löketet ahhoz, hogy újra versenyezzek.

– Egyből sikerült is visszarázódni gond nélkül?

– Bizony, be kell vallanom, a testem nem mindig azt akarta, amit én fejben elhatároztam, először talpi bőnye sérülések, majd hajlító sérülések adódtak, de most már lekopogom, nincsenek ilyen panaszaim, az idei évet is eddig gond nélkül tudtam abszolválni.

– Ha már említetted az álmokat, miket álmodtál meg magadnak a közeljövőt illetően? 

– Majd a testem eldönti, miről álmodozhatok. Mindenesetre jövőre is szeretnék indulni a Magyar Bajnokságon, s az a titkos álmom, hogy részt tudok venni Finnországban a Szenior Európa-bajnokságon, amelyen százon, esetleg 200-on el tudok indulni, függően attól, melyikre tudok jobban felkészülni. Úgy vagyok ezzel, hogy ha heti két edzéssel tudtam ob-t nyerni, mi lenne, ha picit komolyabban venném, és rátennék egy lapáttal?

– Na, és mi lenne, mire jutottál? Főleg annak tükrében, hogy az ob-győztes időd (13:34) egészen kiemelkedő ezen a szinten.

– Igen, de szeretnék még jobbat! Van bennem emiatt is bőven motiváció. Ehhez kell a több edzés, és egy alapos elemzés, mert én mindig értékelem önmagam, mi az amit jól csináltam edzésen vagy versenyen, s mi az amit lehetne jobban csinálni. Egykori klubtársam Turcsik Kati tartja a rekordot már vagy 10 éve 12:43-as időeredménnyel. Ezt megdönteni úgy, hogy én már idősebb vagyok, mint ahány éves ő volt amikor ezt futotta, minden lesz csak nem könnyű, de motivációs célnak kiváló lesz. Ehhez mindennek össze kell állnia egy ideális felkészülés során, mai már csak ezért sem könnyű, mert ott van a család, a gyerekek is sportolnak, nekik is van heti öt edzésük, úgy összelogisztikázni, hogy minden klappoljon, én is eleget tudjak készülni, bizony komoly feladat lesz. De! Akár sikerül erre felkészülni, akár nem, úgy érzem, ahol most tartok, azzal is elégedett lehetek.

– Idén már nem lesz versenyed, fedettpályás sem?

– Vannak hazai versenyek, illetve a szomszédos országokban is, de éppen az említett elfoglaltságok okán nem tudok több megmérettetésre felkészülni és ezeken elindulni. Lesz azért fedett is, meg akad néhány emlékverseny, amiken lehetőség lenne részt venni, de én idén már nem tervezek mást. Óvónőként dolgozom Pákozdon, leköt a munka is, az ARAK berkeiben pedig foglalkozom kicsikkel az Arakocska programban, ezek mellett tényleg nem tudok többet vállalni.

– Összefoglalva tehát: irány egy jó ob-felkészülés, fókuszban a szenior csúccsal, valamint Finnország?

– Igen, legyen így! Mindig azt mondom, nem csak a húszéveseké a világ, úgyhogy hajrá minden 35 pluszos, futásra fel!

(Fotó: Andorkáné Nyusa Viktória)