Hónapok óta központi téma a Videoton szimpatizánsok, szurkolók, de már a kívülállók körében is, hogy miként végződik a futballklubot üzemeltető Kft. eladását célzó pályázat, illetve az azt követő, a szerződéskötésig vezető út. A témában lassan mindenki szakértő lesz, mindenkinek van véleménye, mindenki tudni vél valamit, ami jó vagy éppen rossz. Nincs irigylésre méltó helyzetben az eladó fél, a jelenlegi tulajdonos Székesfehérvári Önkormányzat, dacára annak, hogy ha tavaly júniusban nem siet a klub segítségére, akkor ma már legjobb esetben is sokadosztályú vagy megszűnt csapatról lehetne beszélni. Ennek kapcsán is érdekes lesz a szerdai nap, amikor először a város közgyűlése foglalkozik a témával, majd este (18.00) a Sóstói Stadionban a szurkolók is választ kaphatnak kérdéseikre ankét keretében dr. Cser-Palkovics András polgármestertől.

Sietve leszögezném: nem árt felidézni azt a nem elhanyagolható tényt, hogy 2025 májusának végén egyik napról a másikra vált gazdátlanná a nagy múltú klub, amikor Garancsi István tulajdonos az NB I-ből való kiesés után megvált tőle, 1 Ft-ért felajánlva azt Székesfehérvár Önkormányzatának. Ekkor – a rövid határidők okán – közel volt az NB III-ba, vagy még alacsonyabb osztályba való visszasoroláshoz, mi több, a teljes megszűnéshez a Vidi! Nem hagyta ezt azonban a dr. Cser-Palkovics András vezette önkormányzat, amely – első pillanattól megfogalmazottan ideiglenesen, átmeneti időszakra – átvette a klubot üzemeltető Fehérvár FC. Kft. tulajdonjogát.

Furcsa kettősség motoszkálhatott ekkor a régi Vidi szimpatizánsokban, mert Garancsi volt az, aki csődközeli állapotban felvállalva a megmentését, a 2000-es évek végén átvette, adósságait rendezte, rendbe tette az 1985-ben UEFA-kupa-döntőt játszó csapatot, majd jött az aranykor, bő 10 év három bajnoki címmel, számolatlan ezüstéremmel, Magyar Kupa-sikerrel, kétszer EL-csoportkörös szerepléssel. Aztán a 2010-es évek végén „elfáradt” a tulajdonos lelkesedése a csapat iránt, s bár 2024-ig még többnyire nemzetközi kupás helyen végzett a bajnokságban, az eredményesség, a klub presztízse érezhetően csökkent, majd 2025 május végén eljött az a pillanat, amire senki sem várt: borzalmas hajrá után (hét meccsen egyetlen pont), 26 év elteltével újra kiesett az élvonalból. Ekkor már Garancsi csak felületesen volt jelen, 2023 óta, amikor a Vidi már majdnem kipottyant az NB I-ból, de megúszta, a szurkolók is erőteljesen ellene fordultak, kritizálták, transzparenseken üzengettek neki, nem éppen dicsőítő rigmusokat faragtak róla és kórusban szidták. Ennek a végkifejlete lett aztán a 2025-ös búcsú. Nem sikerült elegánsra, sőt, kifejezetten csúnya volt ahogyan történt, hiszen szinte odadobta az önkormányzat elé a klubot, mint a kapcát, „nesze, vidd, ha akarod, csinálj vele, amit óhajtasz!”…

A néhány évvel korábbi „szerelem” a csapat szurkolói és a tulajdonos között ekkorra már gyűlöletté változott, a megmentő közellenség lett. És ekkor lépett nagyon gyorsan képbe a fehérvári önkormányzat, nem utolsósorban köszönhetően a csapatot gyerekkora óta imádó, segítő szándékát azonnal bizonyító polgármesterrel, dr. Cser-Palkovics Andrással az élen. Elérte, hogy az átadás-átvételt megelőző folyamatok és papírmunkák lezárásáig időt nyerjenek az MLSZ-nél, így a nevezési határidő kitolásával sikerült átvenni, majd az NB II-be szabályosan benevezni a Vidit. Gyorsan még egy vegyes megítélésű, de létszámában igencsak bő keretet is sikerült összeszedni, új edzővel, Boér Gáborral, s bár a szezon közben váltani kellett, Pető Tamás visszatért a kispadra az ősz hajrájában, végül egy tisztességes idényt zárva lehetett látni a fényt az alagút végén. Mindezt úgy, hogy az önkormányzat egyetlen forintot sem tett – ígéretét betartva – a profi futballba, mindössze jól gazdálkodott azzal, ami a korábbi tulajdonos után a kasszában maradt.

Főleg akkor, amikor a tavasz elején egy tízmeccses veretlen szériát, közte egy hatmeccses győzelmi sorozattal sikerült produkálni, miközben az önkormányzat – már megismételt – pályázata is hajrájához érkezett a tulajdonrész értékesítésére, s kiderült, hogy több komoly szándékú kandidáló is akad. Ez az értékesítési folyamat szinte végig a nyilvánosság előtt zajlott, ami nem éppen megszokott, hiszen ha egy csapathoz új tulajdonos érkezik, akkor azt a felek csak akkor verik dobra, ha megköttetett az üzlet és az új tulajdonos átvette a klubot. Itt azonban nem a szokványos két kvázi privát szereplő, privát cég ügyletéről van szó, hanem egy olyanról amelynek egyik érintettje egy önkormányzat, amelyre egészen más szabályok vonatkoznak ha a tulajdonában lévő vagyonelemet, jelen esetben egy futballklubot működtető gazdasági társaságot értékesítene. A szigorúbb értékesítési szabályok mellett a nyilvánosság figyelme sem elkerülhető, hiszen az önkormányzat képviselőtestületének, közgyűlésének ülései, döntései jórészt nyilvánosak, csak bizonyos része nem.

Ennek megfelelően, illetve a nyilvánosságot kezdettől fogva korrekt módon tájékoztató önkormányzat és polgármester kommunikációjával olyan közérdeklődés alakult ki a pályázattal kapcsolatban, ami párját ritkítja. Sikerült július 1-jén győztest is hirdetni: egy az Egyesült Államokban bejegyzett, portugál hátterű céget, amely nagyon minimális különbséggel előzött meg a pályázati versengésben egy olasz hátterű, de Angliában bejegyzett céget. Ekkor már nem nagyon akadt olyan, még a sportot felületesen figyelő ember sem, akinek ne lett volna magas elvárása és fokozott figyelme a közelgő ügylettel szemben. A 46 napos szerződéskötési határidő azonban úgy telt el, hogy a portugál tulajdonosjelölt nem tudta (vagy akarta?) az előre megszabott és tudott feltételeket teljesíteni, így előtérbe került a pályázati versenyben második helyen végző olasz jelölt, akivel kezdettől fogva – előre kommunikált módon – párhuzamosan egyeztetett a város, pontosan azért, hogy adott esetben előlépjen szerződő féllé és átvegye a tulajdonrészt, a klubbal együtt.

Itt tartunk most, amikor nagyon gyorsan el kell dönteni, mi legyen, mert a bajnokság már tart, a csapat játssza a meccseit, közben pedig a játékosok és a stáb figyelmét is nyilvánvalóan megzavarják a történések és az azokhoz fűződő ilyen-olyan hírek. A cél egyértelmű: visszajutni az élvonalba! Ehhez viszont nyugodtság és még némi erősítés szükséges. Csakhogy a felfokozott és többek által hájpolt érdeklődés, valamint a patthelyzet okán nehéz, sőt, szinte lehetetlen úgy megállapodni egy erősítést jelentő futballistával, hogy nincs még új gazda, aki áldását – és persze pénzét – adná az ügyletre, a jelenlegi pedig már nem szeretne – ez is érthető – ilyen döntéseket meghozni.

Jön tehát a szerdai nap, amikor a város közgyűlése maghallhatja a polgármester és az illetékesek beszámolóját a történésekről, és vélhetően állást foglal arról, mi legyen a következő lépés? Jöjjön az olasz befektetőjelölt? Netán ne jöjjön senki, télig vigye tovább a klubot és fusson újabb köröket az önkormányzat a tulajdonos- és/vagy befektetőkereséssel? Nem könnyű döntés, mert a külföldi jelöltekkel szemben egyre többeknek vannak fenntartásaik, magyar befektető pedig nincs olyan a horizonton, aki fel tudja és akarja is vállalni a tulajdonos, de legalább a főszponzor szerepet.

Ebben a helyzetben jön holnap este a szurkolói ankét, ahol felfokozott hangulat várható. Pont az, amire most legkevésbé lenne szükség. Mindazonáltal Cser-Palkovics polgármester nem tér ki a kérdések elől, ú – a hogy eddig is – állja majd a velős véleményeket, kritikákat és kérdéseket, ebben biztosak lehetünk.

Ezen a ponton teszem fel mindenkinek azt a kérdést, hogy vajon milyen csodát lehet várni egy magyar NB II-es csapat eladásától? Mert ebben a helyzetben és pillanatban a Videoton FCF sajnos egy NB II-es alakulat, amelynek nyilvánvalóan önmagában a tradíciója és egykori eredményei nem jelentenek semmiféle vonzalmat egy befektetőnek. Aki ebben a helyzetben tulajdonosjelöltnek jelentkezik, jelentkezett, az vagy nagyon bátor és bízik egy nagyon gyors felemelkedésben, valamint a klub presztízsének, egyben értékének rendkívül gyors emelkedésében, a saját milliárdjait kockáztatva, vagy nagyon bátor és kalandvágyó, aki szeret 21-re lapot húzni, esetleg valamiféle más, mögöttes üzletet remél, netán az értékes ingatlanállományra pályázik, végső esetben pedig egyszerűen kalandor, hadd ne mondjam szélhámos…

Mindezek tükrében itt most nem annak van ideje és helye, hogy azt követeljék sokan az önkormányzaton, miért nem nyomozott, nyomoztatott a jelöltek után még jobban, mint tette, miért nem derítette ki korábban, hogy problémás lehet a portugál jelölt, sőt sokak szerint az olasz sem makulátlan. Részint egy önkormányzat nem az FBI, s vajon mit is deríthetett volna ki egy januárban bejegyzett cégről, amely csak néhány hónapja létezik? Vagy mit tudott volna hitelesen kideríteni a képviselőjéről, akivel tárgyalt közben? Csak a médiahírekre hagyatkozhatott volna, a mendemondákra, és hiteles vagy kevésbé hiteles vélelmekre, értesülésekre. Itt nincs „tuti”! Egy kívülről, külföldről jövő jelölt mindig rizikós, mindig kockázattal jár. Mindenre igazából csak akkor derül fény, ha már átvette a klubot az új tulajdonos, s megkezdte a tevékenységét. A döntései által lehet igen rövid idő alatt megtapasztalni, jó, netán rossz gazda, jó vagy rossz döntés volt neki adni a tulajdonjogot.

Itt csak az a kérdés: ki mennyire gondolta át ezt az egész „kalandot”, ki mit várt ettől? Ha pedig sokat, az igazából mire alapozta? Itt most vagy kockáztatni kell és megkötni az üzletet a jelenleg meglévő olyan jelölttel, aki tudja gyorsan és teljes mértékben produkálni a szükséges igazolásokat és kifizeti a vételárat, vagy tovább kell folytatni a befektető keresést, hátha sikerül megtalálni a lehető legjobb megoldást, ami nyilván az volna, ha sikerülne 1-2 tőkeerős magyar céget találni, aki szponzorként a klub mellé állna, s az önkormányzat továbbra is úgy maradna tulajdonos, hogy nem tesz bele pénzt a felnőtt csapatba, a profi fociba. Mindaddig, amíg meg nem érkezik egy ideális tulajdonosjelölt.

Nem kérdés, hogy utóbbi volna a legjobb, ám jelen helyzetben aligha kockáztathat többet az önkormányzat. Egy dologban biztosak lehetünk: a város és a polgármester egészen biztosan felelős döntést hoz. A többihez már Fortuna is kell.

(Fotó: Mátay Balázs, Videoton FCF)