Az angolok elleni budapesti 0-4-et követően néhány nappal, ma Albániában szerepelt és kapott ki 1-0-ra vb-selejtezőn a magyar labdarúgó-válogatott. Marco Rossi együttese – ahogy az angolok ellen is – az első félidőben sokkal jobban játszott, mint a másodikban, de összességében ez a produkció, amit az utóbbi két találkozón nyújtottak Gulácsiék, az jócskán elmaradt az Európa-bajnokságon tapasztalt megalkuvás nélküli focitól. Az Albánok gólját a 88. percben Broja szerezte,a teljes magyar védelem asszisztálása mellett.
Ezt megelőzően az egész meccsen harmatosan focizó Szoboszlai hagyott ki nagy helyzetet. Az egyetlen helyzetünket a második félidőben… Összességében tompa, ötletszegény produkcióval rukkoltak elő a mieink, így nemhogy a 2. helyre nem léphettek előre, de a harmadikat is elvesztették.
Persze, nagy katasztrófa nincs, hiszen részint van még esély a 2. helyre, ám ehhez már nem elég a hazai meccseket hozni, Lengyelországban vagy Angliában is 2 pont kellene. A „surranópálya” pedig a Nemzetek Ligája, ahonnan szintén van esély elérni a pótselejtezőt. Ehhez azonban az Eb-n és az NL legutóbbi sorozatában látott magyar válogatottat kell „előhívni”, mert ez a mostani, bizony csak névleg volt az a legutóbbi két találkozóján.
A tanulságokat le kell vonni, ebből a két gyenge meccsből is lehet tanulni. Elsősorban azt, hogy nincs már olyan ellenfél, akivel szemben bármiféle lazítás, dekoncentráltság belefér. főleg egy olyan ellenféllel szemben, mint Albánia, amelyben – bár korábban még gólt sem szerzett ellenünk – sokkal több topligás, ismert csapatban focizó játékos van, mint a mi együttesünkben. A másik: siker csak akkor van, ha az elsőtől az utolsó percig teljes erőbedobással és koncentrációval, az Eb-n látott akarással és motivációval játszik a csapat. Az elmúlt időszak sikereinek alappillérei, a motiváltság, a top-gárdákkal szembeni bátor játék, a határtalan küzdőszellem és megalkuvás nélküli hozzáállás voltak. Ezek a tulajdonságok hiányoztak Anglia és Albánia ellen.
Marco Rossi ezúttal rosszul keverte a kártyákat, sem a taktika, sem a cserék nem ültek most úgy, mint korábban sokszor, de a játékosok egyéni produkciója is jelentősen elmaradt a megszokottól. Szoboszlai és Sallai, a két Bundesliga játékos, két fiatal kulcsjátékosunk semmit sem mutatott tehetségéből, de gyakorlatilag senkit sem lehet maradéktalanul dicsérni. Andorra ellen szerdán javíthatunk, kozmetikázhatunk, sőt, kell is, de ezt a két pofont nem lehet egy kiütéssel feledtetni akkor sem, ha tízet rúgunk a derék félamatőröknek.
(Fotó: NSO / Török Attila)
0 hozzászólás