A Fehérvári Huszárok Egyesülete a hagyományokhoz hűen Pátzay Pál lovasszobránál emlékezett meg december 11-én az egykori 10-es huszárezred hőseiről. Az 1914. decemberében Limanowa mellett lezajlott csata során a magyar lovasság hősiesen megküzdött az orosz csapatokkal, és megállította azok előre nyomulását.

A fehérvári huszárok napján, csütörtökön délben immár 29. alkalommal emlékeztek meg az első világháború legendás limanowai ütközetéről a város, a katonai alakulatok, a rendvédelmi szervek és a hagyományőrző szervezetek képviselői. A Pátzay Pál lovasszobránál tartott megemlékezés a Himnusz hangjaival kezdődött, miután a déli harangszóra a hagyományőrző huszárok Ampli Ferenc parancsnok vezetésével bevonultak a térre, s a parancsnok kérésére dr. Cser-Palkovics András polgármester ünnepélyesen engedélyt adott a 10-es huszárok emlékművének megkoszorúzására.

Az ünnepségen dr. Wilhelm Ottó Limanowa című versét adták elő a Vasvári Pál Általános Iskola tanulói, majd dr. Demeter Zsófia történész idézte fel a csatát, amikor 1914. december 11-én hajnalban a 10. lovas hadosztály, köztük a 10. császári és királyi huszárezred lóról szállt huszárai megállították az „orosz gőzhengert”. Az ütközetet tekintélyes erők vívták, mindkét fél százezer katonát vetett be, több huszárezred egységei harcoltak együtt a Jabloniec és a Golców magaslatokért folytatott véres kézitusa során. A huszárok fegyverzete a közelharcra alkalmatlan volt, karddal és szurony nélküli karabéllyal, gyalogsági ásóval küzdöttek. A magaslat védelmében 113 magyar esett áldozatul, a 10-es huszárok vesztesége négy tiszt, huszonhárom legénységi halott, ötvenkét sebesült és 10 eltűnt személy volt. A csatával ezen a fronton lezárult a háború mozgó szakasza és megkezdődött az állóháború.

„Mi, székesfehérváriak nem csak a tízes huszárok emléke előtt tisztelgünk, hanem a világ minden táján szétszórt, korhadó fakeresztek és jeltelen sírok előtt is.” – idézte fel Demeter Zsófia Csitáry Emil gondolatát, amely a Pátzay-emlékmű 1939-es avatásán hangzott el. Amint az emlékezők hallhatták, Székesfehérváron a huszárok emlékét két alkotás is őrzi: az egyik a már említett lovasszobor, a másik pedig Kallós Ede 1925. december 11-én, a Megyeháza téren felavatott emlékműve, amely ma a Szentlélek temetőben áll és vigyázza a huszárok álmát. A történész arról is beszélt, hogy a limanowai csata a lengyel-magyar barátság szimbólumává vált, a lengyelek úgy emlékeznek rá, hogy a magyarok megmentették szomszédaikat „az örök ellenség orosztól.” A csatában a lengyel katonák ugyancsak derekasan küzdöttek, emiatt vált a lengyel hagyományban Limanowa a lengyel függetlenségi háború kezdeti eseményévé, amelynek végpontja az újjáalakuló lengyel állam lett.

Az emlékműnél koszorút helyezett el Székesfehérvár képviseletében dr. Cser-Palkovics András polgármester, Lehrner Zsolt alpolgármester és Békési Ferencné önkormányzati képviselő, Limanowa város delegációjának vezetője, Marek Sukiennik, valamint Laczkó Gábor, a Vasvári Pál Általános Iskola igazgatója. Ugyancsak koszorúval rótta le tiszteletét a Krajczáros Alapítvány, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség, a Wathay Ferenc Bajtársi Egyesület, a Székesfehérvári Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat, a Somogyi Huszárok Egyesülete és szervezőként a Fehérvári Huszárok Egyesülete.

A megemlékezés végén az elesett hősök emlékére és Szent Borbála tiszteletére díszlövést adott le Bencze Tamás, az I. András Lovagrend nagymestere, majd a Szózat hangjaival zárult az ünnepség.

(ÖKK, fotó: Ostorházi Helga)